Senki se szereti az orvosokat. A gyerekek főleg nem. A babák meg ki nem állhatják.
Az első vizsgálatot a kórházban végezték, én már akkor is nagyon sajnáltam Danát, pedig valószínű még olyan kábulatban volt, hogy meg se kottyant neki a méricskélés, csípővizsgálat vagy a vérvétel a sarkából.
Akkor sem volt ellenszegülés, amikor Gömöri doktornő a hazaérkezés után kb 3 héttel megvizsgálta.
Szerintem Dana itt már bizakodni kezdett, hogy amiről én olyan szomorúan beszélek, (Jajj, szegény Danuska!!!) az végülis nem is olyan nagy ügy.
Úgy hiszem, hogy jól érezte magát a Karolina úti ortopédián is, mert megdícsérte őt a doktorbácsi és példálózott vele a mellette lévő kisfiúnak, aki nem volt hajlandó emelni a fejét fekvő helyzetből.
Az egy hónapig tartó terpeszpelusozást is hamar megszokta, talán csak azt nem értette, hogy a body, rugdalozó után miért kell még ez a plusz ruhadarab.
A mécses az első kötelező oltásnál tört el. Céklavörös fejjel üvöltött a vizsgálóasztalon. Még az se vígasztalta, hogy megdícsérték a hurkás,húsos lábait, amelybe jól bele lehet szúrni a
tűt.
A következő vizitnél megállapítottam, hogy nagyon okos lányom van. Elég volt meglátnia a szőke, mosolygós arcot, /Doktornő/ már is bőgni kezdett.
Aztán, hogy a sok rossz élményt egy kicsit elfeledtessük elvittük az 1. számú Gyermekklinikára konduktorhoz. A diagnózis szerint /szőke, mosolygós arc/ furcsán tartja a jobb karját.
A konduktornál még furcsábban tartotta, mert a doktorbácsi úgy forgatta körbe-körbe, mint mások a Rubik kockát.
A vizsgálat utáni eredmény: NORMÁLIS. Sőt!!! Egy 5 és fél hónapos babának még nem kéne négykézlábazni.
Azt hiszem az első 6 hónapra éppen elég volt az orvosokból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése