2011. augusztus 28., vasárnap

Kettesben Apítóval


Ahogy egyszer már itt a blogtörténelemben, ismét átadom a terepet Krisznek, alias Apítónak:


Hiszem, hogy Danával a kettesben töltött idők fogják meghatározni boldog és természetesen olykor küzdelmes közös jövőnket. Tudatosságról azért nincs szó,de mindig is nagyon-nagyon sokat jelentett számomra az amolyan bohócos romantika. Kettőnk története a közel egy évig tartó heti két közös reggellel kezdődött. Ági két cégnél is francia nyelvórákat vállalt reggel 8 és fél 10 között a belvárosban. Ilyenkor Dana reggeli síró riasztása, hogy fent vagyok! hol vagytok???, engem talált meg. Hamar beláttam, vagy inkább szükségesnek éreztem, hogy ezeken a reggeleken több mese és hosszabb pizsamában maradás a kiváltság. Így is volt: 8 óra után, amíg Dana kedvenc vakond sorozat epizódjait nézte, én sütöttem a számomra Nagymamámat idéző bundás kenyeret reggelire. Természetesen ennek elfogyasztása a mese marathon közben történt. Aztán gyors öltözés és indulás a nyugatiba.
Babakocsival, gyalog, szájharmónikázva, üzleti telefonokat intézve, néha futva, fázva, sírva, nevetve, a virágos autót mindig megnézve a szentendrei útra a 206- os buszhoz, hogy végre találkozzunk Anyamanyával a metrónál…

Rég volt – szép volt!

Ma tudom, hogy ez az időszak volt az alapja, hogy ketten, boldogan töltsünk el akár egész napokat, mint napjainkban Kisnémediben a veterán motoros versenyen vagy augusztus 20-án a repülő napon…



Ez most van-még szebb lesz!


2011. augusztus 18., csütörtök

Némedi, Vác, Veresegyház

Sajnos véget ért a második nyaralás is! És ez is milyen jól sikerült!
Sokszor gondoltam arra az egy hét alatt, hogy igen, ez a tökéletes pillanat, le kellene fényképezni az agyamnak és előhívni tökéletlen pillanatokban.
Hogy melyek voltak ezek? Pár kép nagyon megragadt:
Dana ebéd után édesen alszik a kertben, Krisz a hintaágyon gitározgat, én olvasok, Dorka pedig rugdos a hasamban.
Vagy: Apja s Lánya jönnek haza a biciklizésből, nyitom Nekik a kertkaput, és látom Dana arcán a felhőtlen boldogságot.
Szerencsére kegyes volt velünk az időjárás, így bográcsoltunk, szalonnát sütöttünk, Medveotthont látogattunk, fagyiztunk Vácon, Dana fürdött is, egyik este koncertre is mentünk.
Persze jó volt hazajönni, Dana is azt érezte, amt mi felnőttek szoktunk. Nagyon jó elutazni, máshol lenni, de a legjobb hazatérni.
És mostantól itthon is maradunk, én is csak óvatosan hagyom el a kerületet. Közeledik a nagy nap. A második legnagyobb. Azaz a kicsivel az első...
Rengeteget fényképeztünk, csak 1-2 elkapott pillanat fér ide:







És végre egy elkapott hajazós kép: