Ma igazán az volt. 'A' pontból 'B' pontba, 'B' pontból tovább. A pontok között volt persze pihenés, azaz : munka. Reggel 6:55- kor startoltunk ki Danával, hogy elérjük a reggeli buszt. Mindig sürgetem a lányt, nehogy lemaradjunk róla. Persze a busz mindig késik 2-3 percet, de nem merem bevállalni, h mi is később megyünk ki a megállóba. A buszon kis pihi, beszélgetünk, szótagolunk, agymanózunk. Aztán 7:30 érkezés Csillaghegyre, gyors puszi és már rohanok, hogy elérjem a HÉVet, a Combinót. Elértem. 7:14- re megérkezés, 7:15 becsöngetnek. Nem szokásom elkésni, de ezen a héten projekt- hét van a gimiben, ideiglenes órarend, enyhe felfordulás. Itt jön a lazítás, csak tanítok, jövök- megyek, ebédelek. Aztán haza, gyors puszi Krisznek, aki épp' rohan valahova. Itthon kicsit teszek-veszek, felmosok és rohanok a buszhoz, megyek Danáért a suliba. Dana rekordot döntött 7, azaz hét perc alatt befejezte az uzsonnáját, összepakolt, felöltözött, igy elértük a megfelelő buszt, ami elvitt minket a Komjádiba. Ma Dana először ment be egyedül az uszodába, egyedül ment le az öltözőbe, átöltözött, választott és zárta be a szekrényt, és ment be a sátorba. Annyira, de annyira ügyes! Hogy én ezalatt mit csináltam?
Rohantam a buszhoz, mentem Dodóért, aki 16:25- kor már egyedül volt az óvónővel. Aztán hazaballagtunk és leültünk Barbie babázni. Most mindjárt este 10 óra, már mindenki fáradt, Dana rég alszik. Csak Dorka bírja még, hozza a szokásos esti formáját. De erről majd legközelebb. Az nem lesz egy vidám bejegyzés.
