2013. augusztus 25., vasárnap

Szentgotthárd

Sosem voltam jó földrajzból, nem meglepő tehát, hogy amíg Ágiék nem laktak ott nem tudtam melyik részén van az országnak. Azóta tudom: messze.
Már tavaly invitáltak minket, de még nem mertem bevállalni a hosszú utat. Idén is tartottam a majd' 300 km-től, de kisebb nyavalygással, hajtépéssel, harapással, átpisilt, leöntött ruhadarabbal (ezt mind a hátsó szekció produkálta) megtettük a távot.
A blog első bejegyzéseiben még van kép Lucáékról, akik azóta elköltöztek Pestről. A két lány baba korában találkozott párszor és Ágival pocakosan együtt jártunk kismama jógára.
Vagy ennek a mélyről jövő ismeretnek vagy a.......nem is tudom minek köszönhetően a két lány az első perctől kebel-barátnőként viselkedett egymással. Dorka kicsit csipkedte, lökdöste a nála fél évvel fiatalabb Sárikát és inkább a nagyokhoz és a kutyához csapódott...
Mi hárman felnőttek pedig?
Teljes egyetértésben és összhangban főztünk, fürdettünk, altattunk, meséltünk és ittunk. :)
Kicsit olyan volt, mint 18-20 évesen: beszélgettünk, meséltünk, filozófiáltunk órákon keresztül. Minden reggel megfogadtuk, hogy hamarabb lefekszünk aznap, de persze mindig bőven éjfél után mentünk aludni.
Voltunk kirándulni, fürdőzni, láttunk gyönyörű dimbes-dombos vidéket, gólyát, egerészölyvet, rókát. Ez utóbbit az út szélén kinyúlva. :(

Ági nagyon-nagyon kedves vendéglátó. Neki és a ház hangulatának köszönhetően már az első perctől otthon éreztük magunkat Krisszel.
Minden természetes volt, minden úgy volt jó és akkor, amikor volt.

KÖSZÖNJÜK,  HOGY OTT LEHETTÜNK!!!!!!!!

2013. augusztus 15., csütörtök

Kapcsolatok

Ahogy egy házasságban is folyton változik a felek kapcsolata, úgy alakul a testvéreké is.
Mivel Dorka nagyon hamar Dodó Erectus-szá vált, Dana nagyon korán igazi játszótársként tekintett rá. Idilli volt a kapcsolatuk, néha megharapták, rúgták egymást, de semmi komoly.
Pár napja viszont úgy érzem negatív irányban halad a kapcsolatuk. Dana naponta többször mondogatja, hogy menjen onnan a Dorka, vigyük onnan, ahol ő játszik. Mintha tele lenne a hócipője már a kistestvére látványától is. Ha nem érek oda időben, hogy eltávolítsam a közeledő 80 centis támadót Dana fizikálisan is kinyilvánítja akaratát. (lökés, rúgás...)
Mit csinál erre a szülő? Meglepődik a hirtelen támadt ellenszenvtől és rákérdez:

-Dana, nem szereted a Dodót?
És hezitálás nélkül megkapja a választ:
-Nem.

Hoppá. Dana kicsit szereti most Dorkát, de jobban szereti a szomszéd házban lakó 9 hónapos Domonkost. Itt tartunk.
Pedig Dodó igazán aranyos kislány, de tényleg kiborító néha a viselkedése. Kiabál, sikít, hisztizik, ha valamit nem akar. Vagy valamit nagyon.
Csak arra tudok gondolni, hogy sok már neki itthon, hiányzik neki a komolyabb "társaság". Gyakran beszél, kérdez az oviról, talán lelkesen megy majd szeptemberben. (legalább az első napokban)
Sokat voltunk a telken, és amikor hazajöttünk mindig nagyon örült a barátainak.
Augusztus elején családilag is töltöttünk kint pár napot, végre a családfő is velünk volt. Olyan jól sikerült napok voltak, hogy hosszan bennem marad még az emléke. A közös bográcsozás, éjszakai túra, csillagnézés, medvefarmozás, hekkezés örök emlék marad.

Dodó védelmében még annyit, hogy vicces:
(néha olyan l'art pour l'art-os)

-Olyan fáradt vagyok. Érzem magam.
-Gyere Danus, jó meleg a hidegzuhany!!!!!!!
-Ha nő leszek...Danus leszek.
Egyszer én is aludtam, amikor farkas voltam.

A meséi még kicsit kurták:
-Egyszer volt, hol nem volt, volt egy csúnya galamb, ami szállt-szállt...





2013. augusztus 2., péntek

Kívánság

Ornella Fiorini
Lányomnak

Nagy szárnyakat szeretnék adni neked,
hogy szállj,
erőseket,
mint a karvalyé, hogy a szabadság
magasságában
könnyű szárnyalással
lebegni tudj,
és siklani
az élet színein át,
a csendben
meghallani a szelet,
és minden szót, melyből mesék születnek.
Emlékezz erre,
és élvezd a repülést
a tenger felett,
a fűszálakon át,
sőt - miért is ne?!-,
akár széttépett álmok között,
mert mindennek, még a zúzmara
jegének is értelme van.
Erős szárnyakat szeretnék adni neked,
hogy leküzd a távolságot,
a port, mely a szívedet szorítja,
és mindazt, mi aranynak látszik,
de amely valójában nem az.
Nagy szárnyakat szeretnék adni neked,
sűrű pelyheset,
hogy megóvjon, ha elvétenéd a repted,
és ha le is zuhansz,
ne essen bajod.
Íme hát a szárnyak, melyeket adni szeretnék neked,
de nem lehet,
mert csak te vagy, ki magadnak őket megteremtheted.