Danus szinte végigaludta a három napot a kórházban, nem zavarta, hogy mellette 8-10 baba visít a csecsemőmegörzőben. Vizsgálgatták, fürdették, pelenkázták, de ő vagy aludt, vagy türelmesen hagyta, hogy csináljanak vele, amit ilyenkor kell.
Kértem, hogy Apukája hozzon be egy-két dolgot, amiben haza tudunk menni. A csomagban volt minden: takaró helyett fürdőköppeny, rugdalózó helyett rövid ujjú body. Még jó, hogy a fürdőruháját nem csomagolta be, hátha abban akar hazajönni.
Ahogy kerestem a saját ruháimat, rájöttem, hogy innentől kezdve ÉN megszüntem. Már csak Ő van. Vagy MI. Hogy én miben megyek haza, arra nem gondoltam.
Nekem maradtak a nagyméretű kismamaruhák. Huzigáltam is fel rendesen az úton, le akartak csúszni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése