2014. május 22., csütörtök

Dana 5,5

Dana öt és fél éves a napokban. Nevezetessé az tette a hónapfordulót, hogy hétfőn megmozdult és keddre kiesett az első tejfoga. Valahogy ez is olyan simán ment, mint Danussal bármi. Meg is fogalmazódott bennem, hogy Danussal milyen könnyű az élet. Továbbra is egy jóindulatú, könnyen alkalmazkodó, szelíd kislány. /Legtöbbször/ hihetetlenül jól tolerálja a kistestvér szeszélyeit és a vele járó nyűgöket. Szereti az ovit, szereti a délutáni táncórákat, szeret csavarogni, de itthon is jól érzi magát a birodalmában. Nagy kedvenc továbbra is a Barbie, a legó, de szinte mindennel szeret játszani.
 Anyásnak tartja magát, de sokszor ráismerek, ahogy utánozza Kriszt, használja a szófordulatait, átveszi ugyanazt a véleményt.
Töretlen a lelkesedése Gödöllő felé, ha tehetné szerintem heteket is simán eltöltene Bandi papáékkal. Nem is csodálom. Itthon sincs rossz dolga a kisasszonynak, na de Gödöllőn!!!
Rendszeres étteremben ebédelés, hosszú elnyújtott fürdés és frizura-készítés, maratoni mesék Bandi papától és még sorolhatnám...
Persze Danusnak is vannak rosszabb pillanatai, amikor felesel, durcáskodik, túljátsza a királylány szerepét. Ilyenkor próbálom visszaterelni a realitásba és hegyi beszédet tartok. :)
Biztos ez is szerepet játszik, de talán önmagától is úgy gondolja, amit mostanában sokszor ismétel:
-Nekem van a legjobb dolgom a világon!!!


Vigyázat! A nyugalom megzavarására alkalmas kép következik!





2014. május 13., kedd

Hosszú hétvége

Ha én lennék a fő-fő-főirányítója a világnak minden héten lenne hosszú hétvége! Bár nem volt túl jó az idő a hónap elején, azért nagyon jól telt így is.
A Munka ünnepén annyi program és koncert közül nem választottuk egyiket sem, hanem itthon legóztunk. Krisz segítségével újraépült a lego friends city, minden napszemüveg és fagyi a helyére került. Kész őrület, hogy mik vannak ezekben a mai legókban! Dana nagyon szereti, sokáig szerepjátékozik velük és már Dorka is inkább játszik és épít, nem rombol. Volt idő az itthoni játékokra, kiderült milyen nagyjából Danus szociális helyzete az oviban.
A kultúrális élményről a Thália Színház gondoskodott, péntek délelőtt megnéztük a Rozsdalovag és a kísértet című darabot! Ki merem jelenteni, hogy mind a négyen remekül szórakoztunk, Dorkát ki kell emelni, aki 90 percet képes volt végigülni annyira lekötötte a tánc, mozgás, díszlet.
Amire nagyon vártam már, az idén sem okozott csalódást. Halász Judit örök és mindig szívetmelengető. Danát már nem kötötte le a koncert, de Dodó az első sorban táncolt ha nem éppen a kordonon csimpazkodott.
Itthon is volt sírás persze, de most nem a gyerekek, hanem én sírtam! Krisz megint írt egy olyan, de olyan Anyák napi levelet, hogy brühühühü!!!!!!!!!!
Évi mamáék velünk ebédeltek vasárnap, és délután Anyut köszöntöttük fel. Ők megkapták a cserepes virág mellé a két virágszálat is, hogy visszamehessünk a Kobuci kertbe kicsit zenét hallgatni.
Dodót beirattuk az oviba, Danáék készülnek a táncbemutatóra, Krisz ismét részt vett egy versenyen, én pedig kaptam egy csodaszép futócipőt! Minden jól van, ahogy van.


Dodó friss megállapítása:
-Anya, Dana, Dorka lány...Apa fiú. Mi két család vagyunk.


2014. május 5., hétfő

Színes hétköznapok

Két gyerekkel egyszerűen sosem lehet unatkozni!!! Annyi lehetőség van körülöttünk, ami mind feltölt, amit mind meg kell mutatnunk a gyerekeknek! Persze jó itthon is lenni, barbizni, legózni, pónizni, de én nagyon szeretek menni, látni, tapasztalni. Ezeknek a kiruccanásoknak általában mindig a készülődés a gyenge pontja (menj pisilnikezetmosniöltöznicipőthúzni ) és néha átfut az ember fejében, hogy maradjunk inkább a fenekünkön, nem kell ez a cirkusz. De mindig túllendülünk azért az előszobán és onnantól tényleg jól szokott sikerülni a program. Két hete kifejezetten menős napjaink voltak, így vasárnap estére fáradtan, de boldogan összegeztük magunknak: jó kis napok voltak!!!
Szerdán megtörtént az óvodai látogatás Dorkával, ami igazából csak egy rutinlátogatás volt, hiszen Dodó jól ismeri a helyszínt és már Őt is az ovinénik, dadusok. Csütörtökön itt a művházban a tánc világnapja alkalmából megnéztük a Rendíthetetlen ólomkatonát. Azt hogy Danának tetszeni fog azt tudtam, de hogy Dorkát is ennyire leköti azon meglepődtem!!! Nagyon jól éreztük magunkat. Aztán másnap elmentünk a kerületi sportdélutánra, ahol együtt tornáztunk, mozogtunk a gyerekekkel. A lányok ügyesen követték az edző mozdulatait és amikor a sorversenyen Dorka elakadt a labda szlalomozásnál akadt egy segítője: egyenesen a Sport-államtitkár!!! Politika ide vagy oda, szimpatikus volt! És a vonatot is jól vezette!!!
Apropó politika. Vasárnap kipróbáltuk a 4es metrót és nekünk nagyon tetszett. Szép, tiszta és modern. A metróval elmentünk gyerekkorom helyszíneire a Bikás parkba és a Gellért hegyre. Az ebédünket pedig a város legjobb lángosozójában fogyasztottuk el. A Szt.György napi sokadalomban nem sokat maradtunk, csak megnéztük a kirakodóvásárt és Dorka körhintázott egyet. Innen drukkoltunk Krisznek, aki részt vett az Óbudai futófesztiválon és ismét lefutotta a félmaratont. Ez már a sokadik!!!
Hát ilyen napjaink voltak...nem csoda, hogy amikor hétfőn Dorka felébredt az első kérdése az volt:
-Anya, ma hova megyünk?