Az úgy volt, hogy Dana Bandi papával február környékén megnézte a Pál utcai fiúkat a Vígszínházban. Na, onnan nem volt megállás. Pár nap múlva már a gyerekszobában semmi más nem szólt, csak a darab zenéje. Dana kiművelte Dorkát a történetből, a színházi megjelenítés és nem utolsó sorban a férfi színészek külsejéről. Dorka odavolt, mindenért. A fiúkért, a darabért, a zenéért, kb ilyen sorrendben. Már kicsit megsértődött is, hogy ő nem látta anno a darabot, de mindig nyugtattam, hogy mi se az Apjával. Aztan a húsvéti nyuszi tojt jegyeket a darabra....
Még amikor vártunk a jegyekre, gondoltunk egyet és egy szombat délután bevettük magunkat a nyóckerbe. Megnéztük azokat az utcákat, ahol jatszódhatott a regény, megnéztük a fiúk szobrát és ellátogattunk a Grund játszótérre is. A Füveszkert majd egy következő hétvége programja lesz, fáradtak voltak a lányok akkorra.
A darab éppen majus elsejére esett, igy egybekötöttük egy délutáni programmal, meghallgattuk az aznap debütáló Grund fiú zenekart.
Dorka délután négytől este f 10 ig gyakorlatilag ült és tátott szájjal figyelte a koncertet és a darabot. Imádta. Minden percét. Persze mi is. Nagyon jó este volt, mindketten viszonylag hamar elaludtak a nap végén.:)
Azóta kocsiban, lakásban, játszótéren, nem hallunk mást, csak hogy Éljen a Grund!!!
