MIkulás

Megkésve bár,de mutatok pár képet Danus első találkozásáról a Mikulással. Nem félt tőle,de verset se szavalt neki...

A Mikulás személyiségi jogaira hivatkozva nem engedte, hogy fényképezzék.

HaHÓ hétvége!

Ebben a zord időjárásban nem nagyon mozdultunk ki. Kicsit hosszúnak tüntek így itthon a napok, mert a napi kétszeri séta már régóta bevált programunk. Amikor már minden gyereknek való játéklehetőséget kimerítettünk, Dana felnőttes tevékenységekbe kezdett:

Azért rövid időre minden nap lementünk sétálni, Ha-ha-ha havazik, he-he-he-hetekig, hu-hu-hu-hull a hó, hi-hi-hi jajdejó!

Dana kb 2 hete magabiztosan jár. Sőt! Legjobban azt élvezi, ha valamit vihet a kezében. Menőmanó.

Tudós baba

Jó pár hónapja felfigyeltem egy hirdetésre, amelyben különféle kísérletekhez kerestek három hónapos kortól babákat. Jelentkeztem is rá, mert még az egyetem alatt folytatott pszichológiai tanulmányaim során eldöntöttem, hogy én is fogok majd "kísérletezgetni" a saját babámmal. Szegény Dana így kísérleti alannyá vált, először az anyja, és most egy babakutató labor által.
Én annó fehér lapra rajzoltam geometriai formákat meg nevetős arcot és azt huzigáltam jobbra-balra a gyerek előtt és figyeltem, hogy követi-e a fejével, hosszabb ideig nézi-e a mosolygós arcot.
Ezért voltam kíváncsi, amikor egyik nap felhívtak, hogy 12-13 hónapos babákra várnak a Közép-európai Egyetem, Kognitív Fejlődéslélektani Kutatóközpont, Babakutató Laborjában.( WÁÚÚÚÚ!!!)
Hosszú lenne leírni, hogy mi volt a vizsgálat, a lényeg, hogy Danust megdícsérték, ügyes volt, dumált, integetett a pszichológusoknak.
A kísérlet előtt és után persze játszott is kicsit:

http://web.me.com/babakutato/babakutato/Baba_k%C3%A9pek.html#23

Szülinap

Nagyon vártam, eljött és elmúlt Danus első szülinapja. Én valami furcsa izgalomban voltam október vége óta és számoltam vissza a napokat. Először nem értettem magamat, de aztán rájöttem, hogy azért van rajtam ez az izgatottság és készülődési láz, mert a mai napig nem fogom fel teljesen, hogy van egy lányunk, akit én kilenc hónapig hordtam a pocakomban és aki most itt van velünk és mindig itt lesz, és óvodás lesz és úszni tanul és fonom a haját és megyünk együtt síelni és és és és....

A szülinap előestéjén feldíszítettük a lakást, hogy reggel Danus már a felöltöztetett lakásban ébredjen. Ez annyira nem hatotta meg, de az ágyba vitt ajándék tetszett neki nagyon. Az egy hónapos készülődés arra is szolgált, hogy átgondoljam, hogyan is telt az első közös évünk. Eszembe jutott a sok séta, utazások, szoptatások, oltások, a nyaralás, és sok minden. De leginkább arra gondoltam, milyen sokat voltunk itthon kettesben és milyen jó volt. Őszinte leszek és bevallom, hogy voltak nehéz órák, talán napok is, de olyan kevés, hogy eltörpül a sok jó mellett. Könnyű dolgom volt. Dana nem volt hasfájós, jól aludt, ügyesen evett, nyugodt csecsemő volt.

Hiszek abban, hogy a gyermek első három éve nagyon fontos a későbbiekben. Persze nem azért voltam olyan, amilyen Danával, tudatosságról szó sem volt. Bízom benne, hogy jól csináltam a dolgokat és Danának biztos, szilárd alapot tudtunk nyújtani. Az biztos,hogy teljes szívünkkel szeretjük Őt, melegség és nyugalom veszi körül. Szeretném ha boldog emberke lenne.

A szülinapot két turnusban tartottuk. 24én a barátaival, pár nappal rá a családdal.

Rengeteg játékot és egy szép sapkát kapott ajándékba. Jó napok voltak... Elmúltak. Van egy EGY éves lányunk.

Barátok

Az első év elteltével kicsit /vagy nagyon?/ nosztalgiáztam és eszembe jutott a sok-sok kisgyerek, akik vendégségben voltak nálunk, illetve akikhez mi mentünk látogatóba.
Bogiéknál egyszer voltunk mert még picike a kislány.

Zolika itt lakik a szomszéd házban, így gyakran találkozunk, nyáron sokat piknikeztünk a kertben.

Alízka a legifjabb barátné, de Danusnak nagyon megtetszett!

Lucáék már többször jöttek hozzánk. A 7 hét korkülönbség /Luca javára/ szinte el is tűnt a lányok között.

Anna 1 nappal idősebb, mint Dana,vele legutóbb játszóházban találkoztunk.

Barnus itt lakik a szomszéd házban,hetente jönnek, vagy mi megyünk hozzájuk.

Bodzával is gyakran találkozunk,mi is voltunk már náluk és viszont.

Barniéknál ősz elején jártunk.

Satöbbi

Férjem és egyben rendszeres olvasóm helyet követelt/ na jó, kért.../magának a Danaplóban.
Íme:
Nem hiszek a világvégében, de nem hiszek a világbékében sem. Sosem foglalkoztattak túlságosan a „nagy dolgok”, de abban gyerekkorom óta hiszek, hogy nincsenek véletlenek.

Dana egy éves szülinapjának hetén hazafelé jövet egy buszmegállóban találkoztam Seres Péterrel a Satöbbi zenekar gitárosával…

A Satöbbiről: Felnőttkorom elején Pista barátommal jártunk koncertjeikre, minden alkalommal túlságosan sok örömet kaptunk tőluk ömlesztve, így sokszor nehezen értünk haza és nem mindig a lábunkonJ,

Ágit megismerve bemutattam neki a zenekar lemezét. Gyorsan együtt is rajongók lettünk, akik minden koncerten az első sorban táncolnak. A sok kedvenc szám közül a „Daniel és Daniella”- n megbeszéltük pár pohár után, hogy ha fiú: Dániel, ha lány Daniella lesz.

Múltak az évek, a Satöbbi egyre ritkábban játszott, később nem is hallatott magáról, kénytelenek voltunk jó emlékként a múlthoz csatolni. A gyermekünk születésének ideje viszont eljött. Lassan azt is megtudtuk, hogy lány lesz, így jóval könnyebb volt nevet kigondolni neki. Ági akkurátusan összeírt neveket és én is gondolkodtam. Nehéz döntés…, és egyik sem az igazi… hát akkor miért is ne lehetne az, amiben már egyszer évekkel ezelőtt meg is állapodtunk: „és a szép Daniella az ablakhoz sétál néha, néha”

Visszatérve a találkozáshoz Seres Péterrel: Elnézését kérve, hogy ismeretlenül megszólítom, de lesz még Satöbbi koncert valaha? …kérdezem. A válasz gyors: „vasárnap, gödör”. Nahát pont Daniella egy éves szülinapjának családi ünnepén.

Nagyszerű volt a családi buli, Dana igazán jól érezte magát a közel húsz fős társaságban, elárasztották ajándékokkal és ami sokkal fontosabb őszinte,mértéktelen szeretettel. Mi azt est végén Daniellát a nagyszülőkre hagyva igyekeztünk a régóta várt Satöbbire, a gödörbe. A harmadik számra érkeztünk, gyorsan bekapcsolódva a táncba, mulatságba, azért a telefonra is figyelve, hogy nincs e „riasztás otthonról”. A koncert lassan a végére ért, volt utolsó szám, utolsó utáni ráadás és aztán a már hazafelé igyekvő zenekart visszakövetelő ténylegesen utolsó, na hát ez volt a „Daniel és Daniella”. Így volt teljes és féktelenül boldog az első szülinap.

Macskabenzin (by Krisz)

Danát hat hónapos koráig kizárólag anyatejjel tápláltam. Aztán lassan elkezdtük a szilárd ételek bevezetését, de a forgatókönyvvel ellentétben nem váltottunk ki egyetlen étkezést sem. Ez azt jelentette, hogy Dana minden étkezés előtt/alatt/után kérte, ami jár neki, azaz a jól megszokott tejet. Egészen 4 nappal ezelőttig. Szinte egyik pillanatról a másikra levállt rólam 5 nappal az első szülinapja előtt. Tegnap még napi 4-5 adag, ma meg semmi.

Igaz, hogy a szülinapja közeledtével már hetek óta mondogatom neki, hogy NAGYLÁNY vagy már, néha még a"Kicsi vagyok én, majd megnövök én..." kezdetű dalocskát is eléneklem neki, de azért csaknem ettől hagyta abba????!!!!!

Amikor finoman szóbahozom és méltatlankodok ez ügyben, odajön, az ölembe ül, és mosolyog rám. Mintha az értelemes Dana szemek most azt üzennék: "Köszi Anya, szép volt, jó volt, ennyi volt, vége."

Tényleg vége? Sírok és örülök, megkönnyebbültem és elszomorodtam. Jó volt adni.

Játszóház

Mivel beköszöntött a rossz idő,hamar sötétedik és a játszótér is korán bezár kapva kaptunk az alkalmon, amikor egy régi ismerős és Danánál egy nappal fiatalabb Anna lánya ma játszóházba invitált.Hurrá! Már tegnap óta mondogattam Danának, hogy mi lesz a másnapi program, így vidáman indult a nap.

Először itthon táncoltunk egy kicsit ( szeretünk Gryllus Vilmos!!!!):

Aztán elindultunk és Danám (Danánk)a kocsiban rápihent a programra:

Hogy aztán indulhasson a játék:

Vicces képek

Ahogy írtam nemrég, Danával elég szórakoztató az élet. Megvannak a közös tréfáink, tudom mi tetszik neki, mikor van igazán elemében vagy mikor fáradt és nem érdeklik a vicceim. Persze az, hogy mikor, min rötyög az sokszor kiszámíthatatlan. ( és persze általában az Apja viselt dolgain kacag leginkább)

Hol ez a lány????

Alízzal:

Jókedvemet el nem hagyom:

Menőmanó

Na jó, még nem egyedül, de megy, sétál, lépeget a kislány. Nekem annyira furcsa, pedig már pár hete váltogatja a mászást a járással. Lakásban és a kertben egyaránt. Leviszem a lépcsőn és a garázsban lévő babakocsihoz eltolja a járgányát.

Az elmúlt egy hónapban kifejezetten szórakoztató dolgokat tanult meg: Bújocskázik evés közben, ha beüti valahova a fejét, akkor megfogja utána, lefekvés előtt Apjának már nem csak integet, de puszit is dob.

Felismeri és utánozza pár állat hangját, béka, kacsa, cica, hal lettek a kedvencei.

Változatlanul szereti a társaságot,főleg a gyerekekét. Benéz az óvóda udvarára és kiabál,ha látja az ovisokat. Tücsökzenén odamegy és a (maga módján) megsimogatja a gyerekek fejét.

Igazi társ lett, de közben önálló szokásai, akarata van. Ha meghallja a "pancsi" szó, jön velem a fürdőbe, még hozzá sem ér a tiltólistán szereplő borosüvegekhez, már kántálja: "dá-dá-dá-dá".

Napról napra értelmesebb. És aranyosabb.És hosszabb a haja.

És megkezdődött a visszaszámlálás.

Bili-dili

Reklamáció érkezett hozzám, hogy nem írok egy sort se a biliskedésről.

Pótlás következik...

Nem akarom Ádám-Évánál kezdeni, de Dana nagyon jó étvágyú kislány. Nem válogat és örömmel megeszi Anya, Apa vagy a Nagymama főztjét. A gyümölcsöket /az első szilárd ételét/ különösen szereti. Alma, körte, szilva, barack mind-mind finom és magas rosttartalmú ételek, amelyek elfogyasztása után beindul a "felül be, alul ki" reakció. Ezt próbáltam meglovagolni, amikor Anyuékat megkértem, hogy hozzák be a telekről Laura /használt/ régi bilijét.

És láss csodát. Működik. Evés után, ahogy Apja szokta mondani: SÉTA BILIRE! És ez így is van, mert már kézenfogva jön velem a fürdőszobában található rózsaszínű bilire.

Az esti fürdetésnél is rendszeresen belecsurgat a mini WC-be, amikor a kiskádba folyatjuk a vizet.

Félreértés ne essék. Tudom, hogy 10 hónaposan nagyon korai szobatisztaságról beszélni. Nem is az a tervem, hogy elhagyjuk a pelust, de ha már az a napi két-három adag nem a pelusba, hanem a bilibe megy, már annak is örülök. Tisztább szárazabb érzés.

10!

Tíz hónapos lett a lány! Komoly kor. Egy hazai banktól névre szóló levelet is kapott/ Tisztelt Oláh Daniella/, amelyben egy kötetlen, személyes beszélgetésben meg szeretnék ismerni az elképzeléseit, elvárásait.

Hűha!!!

Sokat változott az elmúlt hetekben. Szellemileg és fizikailag egyaránt. Nagyon szeret integetni, akkor is ha éppen senki nem megy sehová. Tapsol és töri-töri a mákot és a csigabiga házát. /Gyakorló Anyukák tudják miről beszélek/

Sok hasznos dolgot is tud: ki-bekapcsolja a tévét, dvd-t, mikróhullámú sütőt és mától a porszívót.

Mivel ilyen sokoldalú lett, elérkezettnek láttam az időt, hogy bevezessem a társasági életbe. Ősztől baba-mama klubba és Tücsökzenére járunk.

Nagyon sok mindent megért, felismer, rámutat tárgyakra.

Örülök neki, hogy ahogy nő, úgy válik egyre nyitottabbá és kedvesebbé a külvilág felé. A gyerekeket különösen szereti, a minimanókra rátámaszkodik,a nagyobbacskákra felcsimpászkodik. És a végére a nagy mutatvány: megáll egyedül!!!

A hab a tortán, hogy az egész napos mászás, állás, klubozás után még éjszaka is van ereje ramazurizni.

Apával

Apa vicces. És szúrós. Ezt a két dolgot Danus már nagyon korán megtanulta.
A vicces Apukáját sokáig csak mereven bámulta, a szúrós borostájára meg apró, piros pötyökkel reagált.

Krisztián a baba megszületéséig eléggé képzavarban volt. Írom ezt azért, mert még csak 6-7 hónapos terhes voltam, de Dana már vagy 30 DVD filmmel rendelkezett. Ezeket Apuka gyüjtögeti azóta is, havonta rámutatva egyre, hogy : "-Ezeket mikor nézhetem meg Bubócskával?"

Aztán amikor megszületett Bubócska és pár hetesen gyakorlatilag semmit se csinált csak feküdt az ágyon, Apukája hazaérve a munkából gyakran megkérdezte: "-Sziasztok lányok,mit csináltatok ma?"

Hmm..., hogy mit is? Reggeli után tornáztunk egy órát, aztán shoppingoltunk a belvárosban, ebédre beugrottunk a Mekibe, délután megnéztünk egy laza, romantikus filmet, így elfáradtunk ezért fekszünk itt az ágyon.

Szép lassan azért helyreállt a kép, Krisz megszokta, hogy itt van ez a Kismanó, aki pont akkora, amekkora.

Most már nagyokat bírkóznak esténként, Apuka a plafonig dobálja Danácskát, aki kacag eközben.

Szoros a kapocs. Amikor az első időkben magukra hagytam őket, hazaérve látom, hogy Danus kenguruban figyelget Apja mellkasáról. Kiderült, hogy amint kiléptem a lakásból, Krisz felcsatolta és úgy sétáltak, táncoltak a lakásban.

Mára Apja s Lánya nagyon jóban vannak és még csak az elején tartanak. Krisznek rengeteg ötlet, vicces dolog, móka, bohóckodás (és sok-sok DVD film) van a tarsolyában.

Azt hiszem el vannak osztva a szerepek. Csak azzal a fránya borostával kéne valamit kezdeni.

Laura

Laura az én 8 éves unokahúgom és nagyon szép kislány.

(még)Egyedüli gyerek és ha szülei megpendítik előtte a kistestvér témát, szinte "sokkot" kap a tudattól,hogy neki kistestvére lesz, aki megtöri az egyeduralmát.

Ezért furcsa, hogy Danához mégis annyira kedvesen viszonyul.

- " Szia Danamanó!"- üdvözli hangosan, amikor megérkezik hozzánk. Már a kórházba is bejött a szüleivel és Anyukája elmondása alapján mély benyomást tett rá az 1-2 napos pici baba látványa.

Miután a régi fényképeket előkeresve megmutattuk neki, hogy ő is ilyen kopasz, golyófejű baba volt, mint Dana, még jobban megszerette.

-"Olyan édes pici lába van a Danamanónak"-hallottam már többször tőle.

Tegnap ünnepeltük Laura szülinapját, ahol sok gyerek volt. Laura leült mellénk a plédre és nézte Danát, ahogy játszik. Odajöttek a gyerekek: -"Gyere Laura játszani!"

Mire Laura: -"Nem látjátok, hogy itt van az unokatestvérem? Ő most sokkal fontosabb, mint ti."

Aztamindenit.

Laurának nagy szíve van, és Danának is van benne egy jó kis hely.

Azért, amikor viccesen elbúcsúzunk egymástól-

(-" Szia Ági, jó,hogy itt voltam,de még jobb, hogy elmegyek!"

-" Szia Laura, jó, hogy jöttél, de mégjobb, hogy elmész!")-megfordul a fejemben, hátha ezt gondolja magában:

-Nagyon aranyos ez a Danamanó, de azért jó, hogy itt van Ágiéknál és nem otthon nálunk.

Az utcán

Néha furcsa hangulatban, az utcát járom egymagamban (na jó, nem Danával, néha hármasban az Apjával) és találkozok,beszélgetek idegenekkel. Ez eléggé új szokás nálam (kb mióta Danát sétáltatom), régen sokkal zárkózottabb voltam az utcán.

De ma már!!!! Vagy engem/minket szólítanak meg, vagy én mesélek két villamosmegálló között a szemben ülőnek.

Sokáig azt gondoltam, hogy ilyen baba, mint Dana csak egy van. Mióta járom a várost, rá kellett jönnöm, hogy tévedtem. Minden harmadik nagymamának PONT ilyen aranyos, PONT ekkora, PONT ilyen mosolygós unokája van. Sejtettem, hogy kisszériás magyar termék az én lányom.

Van egy csoport (általában szintén az idősebb korosztály), akik szerint Danának a legjobb. Ezt akkor mondogatják, ha a baba a kenguruban nézeget vagy a babakocsiban szundikál.

Vannak, akik csak ürügyként használják a babát: "Jaj, de aranyos picibaba"- kezdik, de rögtön rákezdenek a mondókájukra, miszerint itt pár év múlva vad kapitalizmus lesz, se gyed, se családi pótlék.

A hittérítők is szeretnek minket, ellátnak több hétre való olvasnivalóval és 3 napos konferenciára meg éjjeli virrasztásra invitálnak. Ez utóbbiban sajnos mostanság erősen részem van, eszem ágában sincs ezt nyilvánosan, idegen helyen művelni.

Eddig a legviccesebb (hazáig mosolyogtam utána) mégis az az idős néni volt, aki egy korsó sörrel az egyik, lángossal a másik kezében megsajnálta a kenguruban alvó Danát:

-"Szegény baba!"

Megálltam és megkérdeztem:

-"Miért is?"
-"Mert lóg a keze, lába!!!"

Hát persze!!!Lógalábalóga, nincsen semmi dóga!!!

2x9

Dana 9 hónapos! Azaz 2x9, hiszen a hasamban is eltöltött már ennyit. Amíg a hasamban volt sokszor elképzeltem, milyen lesz ha itt lesz. Most, hogy itt van velünk, próbálok visszaemlékezni, hogy milyen érzés volt, amíg a hasamban volt.

Úgy emlékszem sokat beszéltem Hozzá. Most is. Nagyokat sétáltam. Most is mindennap jövünk-megyünk. Simogattam a hasamat. A napokban már ölelgettük egymást! Énekeltem neki. Megvannak a szokásos dalok a napi programokhoz. (felkeléstől-fürdetésig egy elég széles repertoár)

Terhesen is táncoltam vele,hol itthon, hol lagziban,vagy éppen a Szigetfesztiválon. Táncolni vele a karomban nagyon jó érzés.

Úgy látom vannak hasonlóságok...

Danus már nagyon NAGY lány! A kertben felveszi a kesztyűt a nála idősebb fiúkkal, ha a játékainak visszaszerzéséről van szó. Velünk vacsorázik, általában belekostólva a mi ételünkbe.

Egy óvatlan pillanatban majdnem dolgozni is elvitte az Apja:

Kilenc hónaposan persze még mindig a játéké és a világ megismeréséé a főszerep, én pedig boldogan nézem a háttérből, milyen sokáig elbíbelődik egy-egy műanyag kockával vagy labdával. Aztán hirtelen rátör az a bizonyos szeparációs szorongás és bárhol van, minden akadályt leküzdve teper felém. Ez néha fárasztó, de inkább jó érzéssel tölt el, hogy ragaszkodik hozzám.

Boldog baba. Boldog vagyok.

Activity

Dana így a nyolcadik hónap táján teljes üzemmódra kapcsolt. Napról napra gyorsabb, ügyesebb, aktívabb. A játékaival is el-eljátszik, de igazából a "nagyok" világa érdekil.
Hogy mivel tölti napjait?

Evés közben leveszi a partedlit, húzza a ruháját. A vizes ruhákat kipakolja a lavórból, az ágyról a földre dobálja a vasalnivalót. Püföli a gázkonvektort, húzza a kisszék huzatának gumiját. Tol mindent: széket, párnát, videókazettát. Leveszi az asztalról és összegyűri az újságot.

Ébredés után feláll és lepakolja az ágy melletti pelenkázóasztalon találtakat. A kiskádból addig nyújtózkodik, amíg el nem éri a nagykád dugójának láncát. Nyitogatja a szekrényt, pakolja a kazettákat, CD-ket.

Maga alól felszedi a szőnyeget(nem vicc!!!), rángatja a számítógép egerét.

Tovább is van, mondjam még?

Feláll és ütögeti a falat, felmászik a lépcsőre, belenéz a felmosóvödörbe, nyalogatja a gázcsövet és mindenhol megtalálja a papucsomat.

És a lakást beborítják a játékai...