2009. október 28., szerda

Menőmanó

Na jó, még nem egyedül, de megy, sétál, lépeget a kislány. Nekem annyira furcsa, pedig már pár hete váltogatja a mászást a járással. Lakásban és a kertben egyaránt. Leviszem a lépcsőn és a garázsban lévő babakocsihoz eltolja a járgányát.

Az elmúlt egy hónapban kifejezetten szórakoztató dolgokat tanult meg: Bújocskázik evés közben, ha beüti valahova a fejét, akkor megfogja utána, lefekvés előtt Apjának már nem csak integet, de puszit is dob.
Felismeri és utánozza pár állat hangját, béka, kacsa, cica, hal lettek a kedvencei.
Változatlanul szereti a társaságot,főleg a gyerekekét. Benéz az óvóda udvarára és kiabál,ha látja az ovisokat. Tücsökzenén odamegy és a (maga módján) megsimogatja a gyerekek fejét.
Igazi társ lett, de közben önálló szokásai, akarata van. Ha meghallja a "pancsi" szó, jön velem a fürdőbe, még hozzá sem ér a tiltólistán szereplő borosüvegekhez, már kántálja: "dá-dá-dá-dá".
Napról napra értelmesebb. És aranyosabb.És hosszabb a haja.
És megkezdődött a visszaszámlálás.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése