Szülinap

Nagyon vártam, eljött és elmúlt Danus első szülinapja. Én valami furcsa izgalomban voltam október vége óta és számoltam vissza a napokat. Először nem értettem magamat, de aztán rájöttem, hogy azért van rajtam ez az izgatottság és készülődési láz, mert a mai napig nem fogom fel teljesen, hogy van egy lányunk, akit én kilenc hónapig hordtam a pocakomban és aki most itt van velünk és mindig itt lesz, és óvodás lesz és úszni tanul és fonom a haját és megyünk együtt síelni és és és és....

A szülinap előestéjén feldíszítettük a lakást, hogy reggel Danus már a felöltöztetett lakásban ébredjen. Ez annyira nem hatotta meg, de az ágyba vitt ajándék tetszett neki nagyon. Az egy hónapos készülődés arra is szolgált, hogy átgondoljam, hogyan is telt az első közös évünk. Eszembe jutott a sok séta, utazások, szoptatások, oltások, a nyaralás, és sok minden. De leginkább arra gondoltam, milyen sokat voltunk itthon kettesben és milyen jó volt. Őszinte leszek és bevallom, hogy voltak nehéz órák, talán napok is, de olyan kevés, hogy eltörpül a sok jó mellett. Könnyű dolgom volt. Dana nem volt hasfájós, jól aludt, ügyesen evett, nyugodt csecsemő volt.

Hiszek abban, hogy a gyermek első három éve nagyon fontos a későbbiekben. Persze nem azért voltam olyan, amilyen Danával, tudatosságról szó sem volt. Bízom benne, hogy jól csináltam a dolgokat és Danának biztos, szilárd alapot tudtunk nyújtani. Az biztos,hogy teljes szívünkkel szeretjük Őt, melegség és nyugalom veszi körül. Szeretném ha boldog emberke lenne.

A szülinapot két turnusban tartottuk. 24én a barátaival, pár nappal rá a családdal.

Rengeteg játékot és egy szép sapkát kapott ajándékba. Jó napok voltak... Elmúltak. Van egy EGY éves lányunk.