Apával

Apa vicces. És szúrós. Ezt a két dolgot Danus már nagyon korán megtanulta.
A vicces Apukáját sokáig csak mereven bámulta, a szúrós borostájára meg apró, piros pötyökkel reagált.

Krisztián a baba megszületéséig eléggé képzavarban volt. Írom ezt azért, mert még csak 6-7 hónapos terhes voltam, de Dana már vagy 30 DVD filmmel rendelkezett. Ezeket Apuka gyüjtögeti azóta is, havonta rámutatva egyre, hogy : "-Ezeket mikor nézhetem meg Bubócskával?"

Aztán amikor megszületett Bubócska és pár hetesen gyakorlatilag semmit se csinált csak feküdt az ágyon, Apukája hazaérve a munkából gyakran megkérdezte: "-Sziasztok lányok,mit csináltatok ma?"

Hmm..., hogy mit is? Reggeli után tornáztunk egy órát, aztán shoppingoltunk a belvárosban, ebédre beugrottunk a Mekibe, délután megnéztünk egy laza, romantikus filmet, így elfáradtunk ezért fekszünk itt az ágyon.

Szép lassan azért helyreállt a kép, Krisz megszokta, hogy itt van ez a Kismanó, aki pont akkora, amekkora.

Most már nagyokat bírkóznak esténként, Apuka a plafonig dobálja Danácskát, aki kacag eközben.

Szoros a kapocs. Amikor az első időkben magukra hagytam őket, hazaérve látom, hogy Danus kenguruban figyelget Apja mellkasáról. Kiderült, hogy amint kiléptem a lakásból, Krisz felcsatolta és úgy sétáltak, táncoltak a lakásban.

Mára Apja s Lánya nagyon jóban vannak és még csak az elején tartanak. Krisznek rengeteg ötlet, vicces dolog, móka, bohóckodás (és sok-sok DVD film) van a tarsolyában.

Azt hiszem el vannak osztva a szerepek. Csak azzal a fránya borostával kéne valamit kezdeni.