Dana 9 hónapos! Azaz 2x9, hiszen a hasamban is eltöltött már ennyit. Amíg a hasamban volt sokszor elképzeltem, milyen lesz ha itt lesz. Most, hogy itt van velünk, próbálok visszaemlékezni, hogy milyen érzés volt, amíg a hasamban volt.
Kilenc hónaposan persze még mindig a játéké és a világ megismeréséé a főszerep, én pedig boldogan nézem a háttérből, milyen sokáig elbíbelődik egy-egy műanyag kockával vagy labdával. Aztán hirtelen rátör az a bizonyos szeparációs szorongás és bárhol van, minden akadályt leküzdve teper felém. Ez néha fárasztó, de inkább jó érzéssel tölt el, hogy ragaszkodik hozzám.
Úgy emlékszem sokat beszéltem Hozzá. Most is. Nagyokat sétáltam. Most is mindennap jövünk-megyünk. Simogattam a hasamat. A napokban már ölelgettük egymást! Énekeltem neki. Megvannak a szokásos dalok a napi programokhoz. (felkeléstől-fürdetésig egy elég széles repertoár)
Terhesen is táncoltam vele,hol itthon, hol lagziban,vagy éppen a Szigetfesztiválon. Táncolni vele a karomban nagyon jó érzés.
Úgy látom vannak hasonlóságok...
Danus már nagyon NAGY lány! A kertben felveszi a kesztyűt a nála idősebb fiúkkal, ha a játékainak visszaszerzéséről van szó. Velünk vacsorázik, általában belekostólva a mi ételünkbe.
Egy óvatlan pillanatban majdnem dolgozni is elvitte az Apja:
Boldog baba. Boldog vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése