Dorottya

A család legkisebb porontya...
Ismertem Polgár Dórit, Raphael Dorkát, több tanítványomnak is Dorottya volt a neve és most itt van nekünk is egy. Ha kérdezzük, hogy hívják, megmondja, hogy Oládodó, de kimondja már a Dorkát, Dorottyát is. Sokat beszél és szépen, 3-4 szavas mondatokban.
-Apa aludt onnan.-mutat Apja helyére az ágyon.
-Dodó elviszi a pocakját.-vicceskedik és szalad a szobában.
-Anya hazajön.-nyugtázza, amikor megyünk fel együtt a lépcsőn.
-Dodó odaül, nézi Bogyócát, Babócát.
-Buta sárkány, mama mondta.

Imádom ezeket a mondatokat. Mindent meg lehet vele beszélni, vagyis majdnem mindent. Szeret énekelni, énekli a gólya, gólya gilicét, cifrapalotát, mondja az eccpecckimehetsz kiszámolósat, zikizakazakatolt.
Pár napja felfedeztünk egy új baba-mama klubot, beszéltem a klubvezetővel, aki pszichopedagógus és azt mondta, ahogy kb 20 perc után megismerte Dorkát, hogy szerinte intellektuális környezetben nevelkedik, látszik, hogy mennyire gazdag ingerek veszik körül.
Nem mondom, hogy nem esett jól... az kevésbé, hogy, amikor a szülés körülményeiről volt szó és boldogan emlékeztem vissza a viszonylag könnyű szülésre (meggyőződésem, hogy ilyen csak a mesében létezik), akkor rákérdezett, hogy kaptam-e oxytocint. Elmesélte, hogy ez a szer oxigént von el a babától és elindít egy kémiai folyamatot, ami...brrrrrr. Le a kalappal azok előtt, akik minden érzéstelenítés és gyorsító nélkül szülnek, de én erre nem voltam képes.Szóval fejlődik a Kicsi szépen, hipp-hopp és megnő, mint a gomba. Megünnepeltük a nevenapját, ahogy kell, degeszre ettük magunkat a kedvenc éttermünkben. Éppen arra volt jó a hazafelé tartó 10 perces séta, hogy itthon belénkférjen Éva mama csokitortája. És hiába integetett a vánkos csücske, nem nyúltunk el az ágyon, hanem megszánkóztattuk a két lurkót.

Egyébként is viszonylag nagy  a jövés-menés, hiszen tudatossan, vagy sem, de mindkét lányommal beiktattam külön programot és megyünk együtt is valahova a héten. Ez Dorkánál baba-mama klubot, Danánál ovis tornát jelent. Fárasztó nap után, jól esik a mesenézés. Persze kizárólag sapkában a tesóhoz bújva:

                                                    Dorottya=Isten ajándéka.

Köszönjük Isten.

Macskabenzin II.

Már egy hete nem iszok anyatejet.
Anya már régóta hajtogatta nekem, hogy csak a babák szopiznak és én már kislány vagyok. Erre én mindig rávágtam, hogy :-baba, de ezen ő csak somolygott. Hiába kérleltem, hogy:-teti, picit, ő múlt vasárnap óta nem adott nekem. Volt, nincs...
Néha eszembe jut-főleg elalváskor-de ő úgy látszik komolyan gondolja a megvonást. Olyanokat is kitalál, hogy elfogyott, csicsikál a teti. Micsoda szamárság! Nem vagyok vak, látom, hogy nem tűnt el.Tudom  ám, hogy mi van a háttérben. Apától névnapjára kapott egy üveg Jagert és csak azon jár az esze, hogy mikor kóstolhatja már meg végre. Talán lehet, hogy igaza van, tényleg túl vagyok a babaságon, 16 hónapos is elmúltam. A másik ütőkártyája, hogy mi mindent megeszek már. Igaz, hogy szeretem a lilahagymát meg a szalonnát, de azért jól esett néha az a teti.
Most helyette tehéntejet (most mivel jobb a tehéné, nem tudom), kakaót, meg valami fura ízű löttyöt kapok. Nem rosszak ezek, de az igazi móka, hogy ezeket szívószállal ihatom!!!
Szuper ez a szívószállazás mert minden nap különböző színű és ha már nem kérek többet akkor fújni is lehet. Ez utóbbi persze nem tetszik anyának, mert kakaós lesz a pizsim. Na bumm. Ennyi talán még belefér.
Be kell vallanom, hogy mióta nem szopizok, jobban is alszok. És persze anya is. Nagyon örül neki, hogy átalusszuk az éjszakát. Anya mondogatja is, hogy hamarosan a Nagyszülőknél töltöm az éjszakát. Micsoda egy anya! Ő meg majd issza itthon a Jagermeisterét. Tulajdonképpen azért szívesen mennék a mamáékhoz, persze csak a nagy és okos nővéremmel.
Hát itt tartunk. Asszem jól van ez így, nem szopizok többé...talán...
Jajj anya ne sírjál már ezen! Hiszen kislány vagyok már! És az a kakaó se olyan rossz!!!

Jól van Kicsim, már nem sírok. Nem érzem úgy, hogy leváltál volna rólam, hiszen folyamatosan lógsz rajtam mint egy kismajom...

Kényszerpihenő

Már Danánál is megutáltam a 15.hónapban kapott MMR oltást. Rubeola, kanyaró és mumpsz vírusok ellen kapják a kicsik ezt a köztudottan legerősebb védőoltást. Mivel Danánál lázgörcs lett belőle, előre tartottam tőle mi lesz a Kicsinél. (mostanában Bandi papáék után mi is így hívjuk Dorkát, hogy A Kicsi...)
Szerdán kapta meg a lórúgást, csütörtökre megbetegedett. Persze ez még nem a védőoltás direkt hatása, csak legyengítette a szervezetét és felerősítette benne a betegséget. Egy kiadós légcsőhurut jelentkezett, amit sztem Danus hozott haza az oviból. Nála csak erős köhögés-orrfolyás volt, gyulladás nincs. Két doktornő is megvizsgálta a lányokat és annyi gyógyszert írtak fel, hogy akár patikát is nyithatnánk itthon. Persze Dana itthon maradt, szerencsére megtehetjük, hogy ne menjen az oviba betegen. Egyébként Danus változik, olyan kis-kamaszkorba lépett. Nem hallja meg, amit mondunk neki, ha meghallja, akkor meg az ellenkezőjét csinálja, amit kéne. Ha rászólok  ő rámszól, hogy hagyjam abba a beszédet. Idétlenkedik, felesel, olyan kajla lett. Elsik, nekimegy dolgoknak, leesik a székről...Mintha megnőtt volna keze-lába és ő nem érezné a határait. Nem tudom mi a jó módszer. Hagyni, hogy kicsit a fejünkre nőjjön és századszorra is elismételni, amit szeretnénk, vagy erőteljesebb hangot megadni és véget vetni a dolognak. Butaságokat csinál, csapkodja az ajtót, egyszerűen nem fogad szót. Meg is mondja, hogy egyik fülén be, a másikon ki. Bizonyára a szobafogság is közrejátszik, nem mozog eleget, nincs a levegőn. Nem is levegő az, ami kint van most, hanem valami sűrű szürke massza. Egyedül Dodókával a régi, kedves, figyelmes. Vetkőzteti, öltözteti és csokit, tetit alkudozik ki neki.
Dorka ügyesen bevette a gyógyszereket és nem mulasztotta el hozzátenni, hogy: doktor néni, poci, foga. Ezeket nézte, vizsgálta meg nála...

Sokat beszél, mégis a két kedvencem nála a NEM és az IGEN. Az elsőt hangosan, szinte kiabálva mondja, a másikat csendesebben, finoman, lányosan ejti ki.
Szóval elkapott minket a betegség hullám...remélem vége lesz hamar és minden a régi lesz, elpakolhatom a porrszívót.

Az oltás utáni 15. napon vagyunk, most már minden múlt idő. Volt három éjjel láz, éppen azokon a napokon, mint Danánál. Szerencsére görcsnek nyoma sem volt. Dana újra oviban, mi még itthon vagyunk, talán ma elmegyünk játszóházba már.
Dorka a héten több dologgal is meglepett. A kezébe adtam a kért banánt, mire megszólal: -nehéz.
Odanyomta a pocakját a fürdőkádhoz és azt mondja:-hideg.
Nem szeretem, nem kell nekem-mondja, ha vmi nem tetszik neki. És már többször szólt, hogy ka...ni kell és sikerült is beleprodukálni a bilibe. Szóval büszke vagyok rá, hiszen még csak 16 hónapos!!!
Danus továbbra is furcsán viselkedik, de óvónő barátnőm megnyugtatott, hogy teljesen normális életkori sajátosság. Na oké, de olyan jó kislány volt. Szóval, továbbra is kajla, de azért a miénk!!!

Ünnepek

Hagyományaink vannak. Ez már biztos. Karácsony környékén még inkább:
1.) Krisz dacolva a fel-felröppenő hírekkel (kevés a fa, nem szabad az utolsó napra hagyni) mindig 24-én veszi meg a fát
2.) Amíg Dana figyelmét eltereljük ő becsempészi a fát a lakásba és elmennek ketten a Vörösmarty térre (az se baj, ha azon a délutánon már semmelyik árus nincs nyitva)
3.) Ezalatt a Nagyszülők megérkeznek és amikor Danus megérkezik mindenki felsorakozik, ég a csillagszóró, szól a karácsonyi zene ( ha Anya nem felejti el bekapcsolni a magnót)
4.) Halászlét eszünk a la Éva mama és rántott halat a la Györgyi mama
5.) Sokáig együtt vagyunk, eszünk-iszunk és jól vagyunk.

Idén valami őrült hosszú ideig tartott az ajándékok kibontása. Nem akartak elfogyni a csomagok, hiába ettünk volna már, még mindig talált Dana egy-egy csomagot a fa alatt. Nem drága ajándékok voltak, hanem sok szép dolog egyenként szépen becsomagolva. A kapott játékok, könyvek, ruhák azóta beolvadtak a többi közé és türelmesen várják, hogy rájuk kerüljön a sor. A Barbie-s mesekönyv, a Böngésző, a furulya, a dinoszauruszos puzzle nagy sikert aratott.
Karácsony első napján Éviék jöttek el hozzánk. Kriszre hárult a vacsora főzés és le a kalappal előtte. Megtartom...A póréhagymaleves, a burgundi marha , a mustáros sült hús nagy sikert aratott.
26-án Gödöllőn voltunk, Danát ott is hagytuk a Nagyszülőknek, ő ott, mi itthon pihentük ki az ünnepnapokat. Sok jó filmet láttunk együtt és külön-külön is. Mostanában újra imádom a filmeket. teljesen kikapcsol, ahogy elrepít egy egész más világba, ahova néha vágyom, vagy ahonnan jó visszajönni.
Az óév is a szokásos malacsütéssel, pezsgőzéssel zárult. És tervekkel:

1.) Danus januártól az oviban alszik mert ebben a téli időszakban bonyolult nekem az ingázás Dodóval a kezemben.
2.) Dorkánál mérsékelni az anyatej fogyasztását, hiszen 16. hónapját is betöltötte és mindent megeszik (karácsony után falta a töltött káposztát.)
3.) Krisszel elmenni valahova kettecskén mert megérdemeljük :)))

Jelentem, hogy minden pontban történt előrelépés!!! csak így tovább és már itt sem vagyunk!

A lányok aranyosak, Dana éli a négyévesek érzelemdús, gondolkodós, mesés világát és okosodik. Valamelyik nap találós kérdéseket tett fel nekem és amikor végzett az összes állat leírásával, azt mondta, hogy nehezebb emberes és országos kérdések jönnek.
-Melyik az az ország, ahol fehérek az emberek, magyarul beszélnek és mi vagyunk azok???? Megfejtettem.
-És ahol franciául? Ezt is kitaláltam.
-És ahol almául??? Passz. Dana segített:ALMAORSZÁG!!!

Dorkával is komoly, hosszú beszélgetéseket folytatok:
Én: -Dodóka megugatott a kutya?
Ő:-Igen.
Én:-Megijedtél?
Ő:-Igen!
Én:-Nem szereted a kutyát?
Ő:- Cicc.
Én:-A cicát jobban szereted?
Ő:-(nevetve) Igen.

 

 

Sok mindent mond már és pár mondatot is: Dana ide ül. Dana ügyes. Dodó is. Baba csicsijja. Anyáé. Másikat. Eltűnt. Hol van?
És táncol, táncol, ahogy anno Dana csinálta. Két klasszikus megy nálunk most nagyon. A gumimaci és a riszálom úgyis-úgyis. Ajánlom mindenkinek 0-99 éves korig.
Itt kezdtük a menüsort:

Aztán a gyerekek le is mozogták:

Másnap együtt beautóztunk a városba:

Szilveszterkor a kisebb kiskorú Anyuéknál maradt, mi pedig bementünk a Váci utcába:

Eltelt az év. Nőnek a lányok...

Variációk

Dorka Dana helyén, Dana Krisz helyén, Krisz a kanapén, én meg itt-ott aludtam az éjjel.
Az úgy volt...
hogy Danus hétfő reggel mindenét fájlalta. Először megijedtünk, de aztán amikor elkezdte sorolni, hogy hol fáj (térdem alatt, ujjaim...) kétoldali óvoda-undorra gyanakodtunk. Én magamban az I don't like mondays címú klasszikust dúdoltam és engedélyeztem egy szabad napot itthon. Jól tettem. Dana nem szimulált mert éjjel belázasodott. Hát ezért volt a költözködés. Dorkának szerencsére kutya baja, ő csak egyszerűen nem akar kimaradni semmiből és mivel felszabadult Dana ágya, elfoglalta.
Néha úgy érzem, hogy kicsi ez a lakás, Krisz is szokott panaszkodni, hogy mindenhol van valami (vagy valaki), nincs hely. Éjjel rájöttem, hogy igenis van hely, hiszen a kis beteget külön tudtam lefektetni, nem zavartuk meg Dorkát. Legalábbis erre nem kelt fel. (csak egy órával később, hogy izgalmas legyen az éjszaka).
Krisznek mondogatom is, hogy ne hozzon nekem haza mindenféle "félős" filmet. Éjjel félálomban kóborolok a szobák között, nem kell nekem, hogy ijedezzek az este látottaktól. Ezért nézek és olvasok mostanában könnyű amerikai, de főleg francia filmet/könyvet.
Éljen Anna Gavalda és Jean Reno az "Én a séf"-ben.
Alszanak a lányok, remélem Danus hamar meggyógyul és minden rendben lesz Karácsonykor.
Itthon próbálom hangulatossá tenni a lakást. Vasárnap leégett az adventi koszorúnk.
És akkor pár kép (kivételesen) a kedvenc lakásomról:
a növényeim:

a gyerexoba:

A fésülködőasztal, amelyet Krisz  CSAK NEKEM tervezett és óriási meglepetés volt, amikor leleplezte.
Szoba kilátással:

Dorka 15 hónapos

Dodi, Doci. Így hívja magát mostanság ez az alig 8 kilós leányka. És én még mindig csak kapkodom a fejem. Viszi a hupikék törpikék matricát és megy a konyhaszekrényhez. Próbálja felragasztani:
 ide, ide-hajtogatja.
Dorka a hasamban állandóan mocorgott, én sűrűn jártam a mosdóba, kórházba a következményektől. Élete első 3-4 hónapját végig sírta, sikította, nekem gyomorgörcseim és migrénes fejfájásaim (se előtte, se utána sosem) voltak. Aztán ahogy 11-12 hónapos lett, elkezdett beszélni. Nem babanyelven, hanem érthető szavakat, szókezdeteket mondott. Az elmúlt 5 hónapot végig kommentálta. Ez lehet az orális fixáció????  Beszél az autóban, etetőszékében, és elalvás előtt az ágyában is. Általában az aznap hallott új szavakat. Így amikor délelőtt babákat öltöztettünk egy órán át, délután pedig itt voltak a Nagyszülők, este 10kor Dorka a : bugyi, bandi, papa, mama szavakat ismételgette.
És akkor a teljesség igénye nélkül, csak, hogy ne felejtsük el:

andris, bandi, barni, néni, bácsi, anya, apa, mama, papa, dada, dodi, doci
bugyi, bibi,baba, eszti, autó
papu(cs), papa, pipi, pápá, pancsi
itt, ott, ide, oda,
répi, mandi, alma, bani
(sz)eme, orra, lábi, keze, arci, (f)üle
nem igen, jó, mesi, maci, boci, vau, cici (=cica), egér, kecs(ke)
teti(tej), (zs)epi, csicsi

Most ennyi jutott eszembe, de biztos van még, és talán most a délutáni alvás után is tanul egy-kettőt. Nem tudom, hogy magától hol tartana, de az biztos, hogy Danus nagyon húzza őt a fejlődésben.  Szereti nagyon Danát. De lehet őt nem szeretni, amikor Édes kicsi Borsószememnek hívja a kishúgát?
Megint egy december. Hó elején csaptunk egy görbe ebédet Bandi papa 70. szülinapján, ahol mindkét lány jelesre vizsgázott, szépen ettek az étteremben, a karácsonyfa is csak majdnem dőlt rá Dorkára.
Járt az oviban és itthon is  a Mikulás. Idén először nem mentünk be a Madáchba mikulásozni, de szerintem sok lett volna Danának. Most van csoki, azaz koki, ahogy Dorka hívja. Rá is jár Danus, aki kifejezetten önkiszolgáló lett mostanában az édesség/rágcsálnivaló fronton.
Továbbra is tombol a hercegnő-láz és a megsértődöm-vírus.
Krisztián sokat dolgozik és még mindig a Hullaszivaafárólt gitározza. Én meg vagyok. Megvagyok.

Dana 4

Mint  a mesében: három nap, három éjjel (szerencsére nem) tartott a mulatság, eszem-iszom, dínom-dánom. Sültek a pizzák, készültek a  sütik, robbantak  a tűzijátékok, folyt a kölyökpezsgő. Mindannyian kifáradtunk a harmadik nap végére. Dana a sok új ingertől, mi meg az ingerek gerjesztésétől. Krisz a hátát, én a lábamat fájlaltam vasárnap estére.
Mivel 24. éppen szombatra esett, így a gyerekbulit aznap tartottuk. A hagyományos konyhapult mögötti bábozást idén pár játékos feladat is követte.
A rózsaszínű, gyönggyel díszített, hercegnős könyv alakú torta, Hamupipőke marcipánnal enyhén giccsesre sikeredett, de Dana teljesen odavolt érte.
A bulit megelőző napon Krisszel megejtették  a szokásos játszóházi járatot, vasárnap pedig bábszínházba volt hivatalos az ünnepelt. Mire vasárnap délután a Nagyszülők ajándékára került a sor, Dana besokallt az ünepléstől és mondhatni flegmán vette át a meglepetéseket. Itt kérek Tőlük elnézést, hogy Danából ennyi jutott Nekik...
Összességében nagyon jó kis hétvége volt, ami persze  a tündérhercegnő téma köré szerveződött. Dana hetek óta báli ruháról és szárnyról álmodott. Így teljesüljön minden vágyad Te pici lány. Azaz nem is olyan pici. A védőnő adatai alapján 16,5 kiló és 105 cm. Szemei jók, fülei tiszták. :)
(Bár ehhez lenne némi hozzáfűzni valóm, de majd egy másik bejegyzésben.)
Minden az óvodában kezdődött:

A Állatkerti játszóházban folytatódott:

Aztán Dorka ajándékával, aki először majdnem meglógott a Danának szánt kis csomaggal:

de aztán átadta az ünnepeltnek.

 

Szombaton készült a pizza, mint mindig most is segítséggel:

Evés előtt jólesik egy kis mulatozás:

 

Készül a kakaó. Hát persze, hogy rózsaszínű turmixgéppel!!!

Olyan kis számjegy ez a 4, de mégis milyen nagy lett a kicsi Danamanónkból. Már nem is manó. Már tündérhercegnő:

Azért már Dorka se semmi. Utánozza a nővérét, amiben csak lehet...Mi lesz velünk ha már nem mi választunk majd ruhát Nekik???!!!