Az úgy volt...
hogy Danus hétfő reggel mindenét fájlalta. Először megijedtünk, de aztán amikor elkezdte sorolni, hogy hol fáj (térdem alatt, ujjaim...) kétoldali óvoda-undorra gyanakodtunk. Én magamban az I don't like mondays címú klasszikust dúdoltam és engedélyeztem egy szabad napot itthon. Jól tettem. Dana nem szimulált mert éjjel belázasodott. Hát ezért volt a költözködés. Dorkának szerencsére kutya baja, ő csak egyszerűen nem akar kimaradni semmiből és mivel felszabadult Dana ágya, elfoglalta.
Néha úgy érzem, hogy kicsi ez a lakás, Krisz is szokott panaszkodni, hogy mindenhol van valami (vagy valaki), nincs hely. Éjjel rájöttem, hogy igenis van hely, hiszen a kis beteget külön tudtam lefektetni, nem zavartuk meg Dorkát. Legalábbis erre nem kelt fel. (csak egy órával később, hogy izgalmas legyen az éjszaka).
Krisznek mondogatom is, hogy ne hozzon nekem haza mindenféle "félős" filmet. Éjjel félálomban kóborolok a szobák között, nem kell nekem, hogy ijedezzek az este látottaktól. Ezért nézek és olvasok mostanában könnyű amerikai, de főleg francia filmet/könyvet.
Éljen Anna Gavalda és Jean Reno az "Én a séf"-ben.
Alszanak a lányok, remélem Danus hamar meggyógyul és minden rendben lesz Karácsonykor.
Itthon próbálom hangulatossá tenni a lakást. Vasárnap leégett az adventi koszorúnk.
És akkor pár kép (kivételesen) a kedvenc lakásomról:
a növényeim:
Szoba kilátással:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése