Szerdán kapta meg a lórúgást, csütörtökre megbetegedett. Persze ez még nem a védőoltás direkt hatása, csak legyengítette a szervezetét és felerősítette benne a betegséget. Egy kiadós légcsőhurut jelentkezett, amit sztem Danus hozott haza az oviból. Nála csak erős köhögés-orrfolyás volt, gyulladás nincs. Két doktornő is megvizsgálta a lányokat és annyi gyógyszert írtak fel, hogy akár patikát is nyithatnánk itthon. Persze Dana itthon maradt, szerencsére megtehetjük, hogy ne menjen az oviba betegen. Egyébként Danus változik, olyan kis-kamaszkorba lépett. Nem hallja meg, amit mondunk neki, ha meghallja, akkor meg az ellenkezőjét csinálja, amit kéne. Ha rászólok ő rámszól, hogy hagyjam abba a beszédet. Idétlenkedik, felesel, olyan kajla lett. Elsik, nekimegy dolgoknak, leesik a székről...Mintha megnőtt volna keze-lába és ő nem érezné a határait. Nem tudom mi a jó módszer. Hagyni, hogy kicsit a fejünkre nőjjön és századszorra is elismételni, amit szeretnénk, vagy erőteljesebb hangot megadni és véget vetni a dolognak. Butaságokat csinál, csapkodja az ajtót, egyszerűen nem fogad szót. Meg is mondja, hogy egyik fülén be, a másikon ki. Bizonyára a szobafogság is közrejátszik, nem mozog eleget, nincs a levegőn. Nem is levegő az, ami kint van most, hanem valami sűrű szürke massza. Egyedül Dodókával a régi, kedves, figyelmes. Vetkőzteti, öltözteti és csokit, tetit alkudozik ki neki.
Dorka ügyesen bevette a gyógyszereket és nem mulasztotta el hozzátenni, hogy: doktor néni, poci, foga. Ezeket nézte, vizsgálta meg nála...
Sokat beszél, mégis a két kedvencem nála a NEM és az IGEN. Az elsőt hangosan, szinte kiabálva mondja, a másikat csendesebben, finoman, lányosan ejti ki.
Szóval elkapott minket a betegség hullám...remélem vége lesz hamar és minden a régi lesz, elpakolhatom a porrszívót.
Az oltás utáni 15. napon vagyunk, most már minden múlt idő. Volt három éjjel láz, éppen azokon a napokon, mint Danánál. Szerencsére görcsnek nyoma sem volt. Dana újra oviban, mi még itthon vagyunk, talán ma elmegyünk játszóházba már.
Dorka a héten több dologgal is meglepett. A kezébe adtam a kért banánt, mire megszólal: -nehéz.
Odanyomta a pocakját a fürdőkádhoz és azt mondja:-hideg.
Nem szeretem, nem kell nekem-mondja, ha vmi nem tetszik neki. És már többször szólt, hogy ka...ni kell és sikerült is beleprodukálni a bilibe. Szóval büszke vagyok rá, hiszen még csak 16 hónapos!!!
Danus továbbra is furcsán viselkedik, de óvónő barátnőm megnyugtatott, hogy teljesen normális életkori sajátosság. Na oké, de olyan jó kislány volt. Szóval, továbbra is kajla, de azért a miénk!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése