Variációk

Dorka Dana helyén, Dana Krisz helyén, Krisz a kanapén, én meg itt-ott aludtam az éjjel.
Az úgy volt...
hogy Danus hétfő reggel mindenét fájlalta. Először megijedtünk, de aztán amikor elkezdte sorolni, hogy hol fáj (térdem alatt, ujjaim...) kétoldali óvoda-undorra gyanakodtunk. Én magamban az I don't like mondays címú klasszikust dúdoltam és engedélyeztem egy szabad napot itthon. Jól tettem. Dana nem szimulált mert éjjel belázasodott. Hát ezért volt a költözködés. Dorkának szerencsére kutya baja, ő csak egyszerűen nem akar kimaradni semmiből és mivel felszabadult Dana ágya, elfoglalta.
Néha úgy érzem, hogy kicsi ez a lakás, Krisz is szokott panaszkodni, hogy mindenhol van valami (vagy valaki), nincs hely. Éjjel rájöttem, hogy igenis van hely, hiszen a kis beteget külön tudtam lefektetni, nem zavartuk meg Dorkát. Legalábbis erre nem kelt fel. (csak egy órával később, hogy izgalmas legyen az éjszaka).
Krisznek mondogatom is, hogy ne hozzon nekem haza mindenféle "félős" filmet. Éjjel félálomban kóborolok a szobák között, nem kell nekem, hogy ijedezzek az este látottaktól. Ezért nézek és olvasok mostanában könnyű amerikai, de főleg francia filmet/könyvet.
Éljen Anna Gavalda és Jean Reno az "Én a séf"-ben.
Alszanak a lányok, remélem Danus hamar meggyógyul és minden rendben lesz Karácsonykor.
Itthon próbálom hangulatossá tenni a lakást. Vasárnap leégett az adventi koszorúnk.
És akkor pár kép (kivételesen) a kedvenc lakásomról:
a növényeim:

a gyerexoba:

A fésülködőasztal, amelyet Krisz  CSAK NEKEM tervezett és óriási meglepetés volt, amikor leleplezte.
Szoba kilátással:

Dorka 15 hónapos

Dodi, Doci. Így hívja magát mostanság ez az alig 8 kilós leányka. És én még mindig csak kapkodom a fejem. Viszi a hupikék törpikék matricát és megy a konyhaszekrényhez. Próbálja felragasztani:
 ide, ide-hajtogatja.
Dorka a hasamban állandóan mocorgott, én sűrűn jártam a mosdóba, kórházba a következményektől. Élete első 3-4 hónapját végig sírta, sikította, nekem gyomorgörcseim és migrénes fejfájásaim (se előtte, se utána sosem) voltak. Aztán ahogy 11-12 hónapos lett, elkezdett beszélni. Nem babanyelven, hanem érthető szavakat, szókezdeteket mondott. Az elmúlt 5 hónapot végig kommentálta. Ez lehet az orális fixáció????  Beszél az autóban, etetőszékében, és elalvás előtt az ágyában is. Általában az aznap hallott új szavakat. Így amikor délelőtt babákat öltöztettünk egy órán át, délután pedig itt voltak a Nagyszülők, este 10kor Dorka a : bugyi, bandi, papa, mama szavakat ismételgette.
És akkor a teljesség igénye nélkül, csak, hogy ne felejtsük el:

andris, bandi, barni, néni, bácsi, anya, apa, mama, papa, dada, dodi, doci
bugyi, bibi,baba, eszti, autó
papu(cs), papa, pipi, pápá, pancsi
itt, ott, ide, oda,
répi, mandi, alma, bani
(sz)eme, orra, lábi, keze, arci, (f)üle
nem igen, jó, mesi, maci, boci, vau, cici (=cica), egér, kecs(ke)
teti(tej), (zs)epi, csicsi

Most ennyi jutott eszembe, de biztos van még, és talán most a délutáni alvás után is tanul egy-kettőt. Nem tudom, hogy magától hol tartana, de az biztos, hogy Danus nagyon húzza őt a fejlődésben.  Szereti nagyon Danát. De lehet őt nem szeretni, amikor Édes kicsi Borsószememnek hívja a kishúgát?
Megint egy december. Hó elején csaptunk egy görbe ebédet Bandi papa 70. szülinapján, ahol mindkét lány jelesre vizsgázott, szépen ettek az étteremben, a karácsonyfa is csak majdnem dőlt rá Dorkára.
Járt az oviban és itthon is  a Mikulás. Idén először nem mentünk be a Madáchba mikulásozni, de szerintem sok lett volna Danának. Most van csoki, azaz koki, ahogy Dorka hívja. Rá is jár Danus, aki kifejezetten önkiszolgáló lett mostanában az édesség/rágcsálnivaló fronton.
Továbbra is tombol a hercegnő-láz és a megsértődöm-vírus.
Krisztián sokat dolgozik és még mindig a Hullaszivaafárólt gitározza. Én meg vagyok. Megvagyok.

Dana 4

Mint  a mesében: három nap, három éjjel (szerencsére nem) tartott a mulatság, eszem-iszom, dínom-dánom. Sültek a pizzák, készültek a  sütik, robbantak  a tűzijátékok, folyt a kölyökpezsgő. Mindannyian kifáradtunk a harmadik nap végére. Dana a sok új ingertől, mi meg az ingerek gerjesztésétől. Krisz a hátát, én a lábamat fájlaltam vasárnap estére.
Mivel 24. éppen szombatra esett, így a gyerekbulit aznap tartottuk. A hagyományos konyhapult mögötti bábozást idén pár játékos feladat is követte.
A rózsaszínű, gyönggyel díszített, hercegnős könyv alakú torta, Hamupipőke marcipánnal enyhén giccsesre sikeredett, de Dana teljesen odavolt érte.
A bulit megelőző napon Krisszel megejtették  a szokásos játszóházi járatot, vasárnap pedig bábszínházba volt hivatalos az ünnepelt. Mire vasárnap délután a Nagyszülők ajándékára került a sor, Dana besokallt az ünepléstől és mondhatni flegmán vette át a meglepetéseket. Itt kérek Tőlük elnézést, hogy Danából ennyi jutott Nekik...
Összességében nagyon jó kis hétvége volt, ami persze  a tündérhercegnő téma köré szerveződött. Dana hetek óta báli ruháról és szárnyról álmodott. Így teljesüljön minden vágyad Te pici lány. Azaz nem is olyan pici. A védőnő adatai alapján 16,5 kiló és 105 cm. Szemei jók, fülei tiszták. :)
(Bár ehhez lenne némi hozzáfűzni valóm, de majd egy másik bejegyzésben.)
Minden az óvodában kezdődött:

A Állatkerti játszóházban folytatódott:

Aztán Dorka ajándékával, aki először majdnem meglógott a Danának szánt kis csomaggal:

de aztán átadta az ünnepeltnek.

 

Szombaton készült a pizza, mint mindig most is segítséggel:

Evés előtt jólesik egy kis mulatozás:

 

Készül a kakaó. Hát persze, hogy rózsaszínű turmixgéppel!!!

Olyan kis számjegy ez a 4, de mégis milyen nagy lett a kicsi Danamanónkból. Már nem is manó. Már tündérhercegnő:

Azért már Dorka se semmi. Utánozza a nővérét, amiben csak lehet...Mi lesz velünk ha már nem mi választunk majd ruhát Nekik???!!!

 

Produkció

Ahogy  a múltkor is írtam, Danánál kb 3-4 hónapja hercegnő-tündér "láz" van. Nem telik el úgy nap, hogy ne menne férjhez, ne ébresztené fel az 1000 éves álomból egy királyfi (azaz én). Egyszer meséltünk neki Mátyás királyról, azóta minden nap elutazik hozzá hajóval, felveszi a legszebb ruháját, üvegcipellőjét és tölt nála egy kis időt. Általában hamar visszahajózik és megmondja nekem, hogy mostantól inkább a visegrádi várban lakik a királynál és csak néha jön haza látogatóba...Aztán szalad is vissza a hajóhoz és megy a királyhoz (hozzám).
Azért néha mást is hajlandó játszani. Pár hete Éva mama és Bandi papa elvitte Őt a Fővárosi Nagycirkuszba. Kicsit irigykedtem rájuk, hiszen azokban a napokban megmelengetett egy régi érzés. Amikor a bátyámnak vagy nekem szüli v névnapja volt a Nagymamámék feltették azt a kérdést, amely szerintem a legszebben cseng egy gyerekfülnek:
 -Na, hova menjünk? Cirkusz? Állatkert? Vidámpark?
Danának nem tették fel a kérdést, Ő magától állította választás elé Bandi papáékat:
-Vagy a cirkuszba vagy Párizsba szeretnék menni.
Szóval az előadás után Dana artistatornászbohóckonferanszié volt. Ágyról ugrált, bukfencezett, hidat csinált a fotelen. Elérkezettnek láttuk az időt, hogy elvigyük külön tornára is. Nem volt rossz döntés.

Dorka is produkál mostanság. Négy rágófoga jön egyszerre (persze hogy felébred éjjel) és megszenved vele.
Sok helyen jártam vele: ringató, baba-mama klub, tücsökzene, ahol forog, táncol, rugózik az énekhangra. Nemhiába itthon esténkén fél-1 órás buli van fürdés után, ahol Sziámi énekel. Dana kedvenc száma a Testből-testbe. Ez van. Ezt szeretjük.
Dorka tegnapelőtt kimondta azt, hogy párizsi, tegnap belepisilt a wc-be.

Írtam már, hogy milyen jó nekem? Minden Anyának jó. Hiszen Anya csak egy van. És néha csak Anya a jó. És ez jó.
UI: és az is milyen jó, amikor Dorka felkel és a második szava az, hogy APA.

Általában egészséges ételeket eszünk az asztalnál, ha azonban a pizsama-partyn elfáradnak a gyerekek, akkor mesenézés közben nyomják a parizert:

Tök(jó)-buli

Nem vagyok híve a Nyugat majmolásának és megértem azokat is, akik tiltakoznak a Halloween-ünnep hazánkban történő elterjedése miatt. Mégis örömmel vettük át Krisszel a hagyományt, hogy október végén tököt veszünk és faragunk. Egyébként is előkerültek már a mécseseim, így simán jut abba a plusz 1-2-3 töklámpásba is. (Danus imádja elfújni a gyertyákat, alig bírjuk rábeszélni, hogy ne fújja el rögtön a meggyújtás után). Idén is buliztunk, itthon és vendégségben is. Az meg szerintem külön jó ebben az átvett ünepben, hogy a gyerkőcök beöltözhetnek. Így vált Vincéből kis Robin Hood, Biusból nyuszi és Danából dalmatakölyök:
vendégségben:

nálunk:

A vacsi is anti-hungaricum volt, de a gyerekek csak így kérték a hamburgert:

Aztán tök jó programokat találtunk még ki a hosszú 7végén. Voltunk a városban sétálni, kínai étteremben ebédelni és Budakeszin mammutfenyőket csodálni:

Jó napok voltak. És vannak azóta is.
Danát elvarázsolta a királylányok, tündérek világa. Szinte állandóan szerepjátékozunk, amiben ő a Csipkerózsika, ffi híjján (Krisz csak este jön meg és általában rögtön nekiáll a főzésnek, így nem királyfiskodik) pedig én keltem fel a puszimmal. Hercegnős puzzle-t rakunk ki és babákat öltöztetünk csodálatos ruhákba. Én partner vagyok ezekben, én is nagyon szerettem az öltöztetős papírbabáimat.
Dorka egy bohóc. Nagyon sok szót mond és még többnek mondja az első szótagját. A leggyakrabban használt szavai persze az anya, apa és a dada.
Azt hittem, hogy a második gyereknél már nincs az a nagy rácsodálkozás a gyerekre, mint az elsőszülött esetében. Tévedtem. Ahogy Dorka nézi, követi, utánozza, keresi a testvérét az maga a csoda. És ahogy együtt játszanak...

TÖK JÓ!!!

Őszi képek

És amikor azt hiszem, hogy nem történt semmi az elmúlt egy hónapban, akkor Krisz áttölti a képeket és kiderül, hogy egy csomó minden történt, pld maratoni hintázás a telken:

pizzasütés nálunk Barniékkal:

amíg a nagyok szorgoskodtak a konyhában az aprónép ücsörgött:

10. évfordulós vacsorázás:

voltunk Lizi 3. szülinapján és mi is kaptunk tortát:)

voltunk Bogiéknál:

Változnak a lányok...Dana "új arcát" különösen a szívembe zártam:

és persze Dorkáé is változik:

Jó kis időszak volt, nekem is jutott a jóból:

Boldogság

Olyan sok mindenről tudnék írni és úgy igazán talán semmiről sem...Hál'Istennek semmi kirívó nem történt velünk az elmúlt egy hónapban, tehát miről is írjak? Amiről lehetne, arról nem tudok, hiszen pillanatokat, érzéseket, indulatokat, közös nevetéseket nehéz papírra vetni. Azért próbálkozok... Eltelt másfél hónap az oviból és talán kezd Danus belerázódni. Sose Ő lesz a leglelkesebb óvodás az egyszer biztos. De reggel nincs nyafogás, sírás, hanem álmosan és viszonylag jókedvűen indulnak el Krisszel az oviba. A du-i beszámolókból, rajzokból és a hazahozott remekművekből levonva úgy hiszem jól érzi magát. Van jó pár lánybarátja és egy aranyos fiúval is ragaszkodnak már egymáshoz. Lehetne rosszabb is. Nem rossz- szokta Dana viccesen megjegyezni a feltálalt vacsorára. Valahogy én is így érzem. A betegségekből egyenlőre kimaradtunk, de tudom nem fogjuk megúszni ilyen könnyen. És akkor a tökmag. Lehetek elfogult? Tünemény. A legjókedvűbb és legviccesebb 13 hónapos, akivel valaha találkoztam. Annyi szeretet van benne, hogy osztogatni lehetne. Egy bűbáj. A harciassága, akaratossága finomult és felváltotta a kedvesség és a vidámság. Olyan nagyon jó Vele. Már egy jó ideje minden nap elönt az érzés, hogy mennyire jó nekem, hogy ilyen lányaim vannak és, hogy itthon lehetek Velük. Danáért ebéd után megyek, így neki az ovi tényleg csak egy matiné-műsor. És ez nekem így nagyon jó. Nem vágyom vissza dolgozni, nem vágyok bulizni, nem vágyok sehova. Éreztem én fiatalkoromban, hogy a legjobb dolog Anyának lenni,és most nagyon élvezem. És persze ez a műsor nem jöhetett volna létre, ha nincs Krisztián és nem teszi lehetővé, hogy én itthon lehessek a gyerekekkel. Merci beaucoup. A boldogság itthon van.

Versike

Dana ül a kanapén és mesél hétköznapi dolgokról, énekel-mondókázik. Aztán egyszercsak kiböki: Apa, anya, kicsi Dana, együtt mennek az oviba.

Dorka 1

"Már 1 éves elmúlt"-mondom a játszótéren érdeklődő anyukáknak és magam is meglepődök a kijelentésen. Tudtam, hogy gyorsan elrepül az első év, de ennyire... Dorka egy apró nagylány, aki hirtelen kilépett a babakorszakból. Jön-megy a lakásban, pakol, ládákat tol félre, lépcsőre, létrára mászik. Ha kiejtjük az enni szót, hamm-hamm a válasz és megy az asztal felé. Ha mondom Danának, hogy menjünk fürdeni, megy ő is a fürdőszoba felé. Elveszi a telefonomat és ÁPPÁ kiáltással járkál a szobában. Krisz egyébként is nagy kedvenc nála, hiszen egyedül ő tudja úgy megpörgetni, lovagoltatni, mint senki más. Fésüvel fésülködik, kanalazza az ebédet, joghurtot. Olyan ételek a kedvencei, amelyek Danusnál ilyenkor szóba sem jöhettek: kukorica, kefir, paradicsom... És a nagy kedvenc a tej (by anya). Cipőt, sapkát próbál húzni. Abszolút hasonló napirendjük van, bár éjjel Dorka többdször felsír (vagy felsikít). Egy igazi kis bohóc, aki táncol, bújocskázik és továbbra is NYANYÁZIK. BOLDOG ELSŐ SZÜLINAPOT KICSI DORKÁNKNAK!!!!!!!!!!!!!

Irány az óvoda

"Nagyon hiányzik az anyukám"-sírdogált Dana az elmúlt héten az óvodában. Én is sírdogáltam. Most hagyom ott Őt először olyan helyen, ahol(legalábbis még most) nem szeret lenni. "Egész nap veled szeretnék lenni!"-mondogatja aztán itthon nekem. Tudom. Nagyon nagy szerencséje az életnek, hogy 3 év 10 hónapot együtt tudtunk lenni. Nagy kincs ez. Úgy érzi, hogy most ebből a kincsből veszített el valamit. Nehéz az elválás, de már el kell indulnia az anyaapamamapapa nélküli életben. Mert minden alakul...-énekli a Satöbbi együttes. És alakult is. Hétvégén ovisat játszottunk és sírás nélkül indult a hétfői nap. Danus ebben a kritikus állapotban ismét alkotott néhány szót: "Szeretném kianyázni magam"-jön oda és ül az ölembe. "Anyahiányom van"-mondogatja. "Anya, én ugye nagyon anyás vagyok???"-kérdezgeti. Igen, én meg Danás! Aztán egy csokitorta majszolása közben előtört belőle: -"Anya, két nehéz dolog van az óvodában:az egyik, hogy nagyon sok a gyerek és nem vehetjük át a szekrény előtt a cipőnket, a másik, hogy várakozni kell a többiekre." 26 gyerek jár a Süni csoportba. Több köztük sírós, van pár nehezen kezelhető gyerek, de a legtöbbjük helyes kisember. Van dolga bőven Kati néninek. Remélem később lesz ideje lekötni Danát, aki sokszor az unalom elől húzódik vissza cumival a babakanapéra. Hiába, pedagógus-gyerek. S így hátrányos helyzetű. Jó lenne ha feladatokkal, kihívásokkal, kreativítással

elterelnék/lekötnék a figyelmét. Most csak úgy elvan...És ez nem elég neki. És most lehet mondogatni, hogy milyen egy beképzelt anyuka vagyok. De a leírt gondolatok nagy része nem tőlem és nem is a nagyszülőktől származik. Sokan jól ismerik Daniellát. Az óvodást. még több kép a Meseerdő óvodáról: https://picasaweb.google.com/114843623419489521154/AzElsoNapok?authkey=Gv1sRgCNvHnP3Eo_yRxgE&feat=email#

Nagylány-program

Azaz inkább programsorozat, amelyben Danának ezen a nyáron része volt. Sokat voltunk együtt, de azért jutott arra is idő és figyelem, hogy Danának külön programot szervezzenek Bandi papáék vagy Krisztián. Mi (azaz inkább én) Dorkával irigykedtünk rájuk, de persze nagyon örültünk, hogy milyen jó nekik. Szerintem Dorka is így volt vele, hisz' ezalatt az idő alatt Anya-rabszolga csak Vele foglalkozott... Dorka lassan egy éves lesz és lételeme a mozgás. Nappal másfél-két órát alszik, a fennmaradó időt pedig arra használja hogy bejárja a környezetét. És ezt sem múzeumban, sem kisvasúton, sem cseppkőbarlangban, sem állatkertben nem lehet. Az is visszatartott bennünket, hogy Dorka az utolsó egy hónapban kétszer is beteg volt. Mindkétszer valószínüleg gyerekközösségben kaphatott el egy-egy vírust, amely legyengítette a szervezetét.(A betegségek alatt eszembe jutott, mennyit áradoznak az anyatej adta védelemről. Mintha nem védene az olyan nagyon. Mindenesetre mindkét betegségnél jól jött, hogy van, hiszen Dorka 5 napig SEMMIT nem evett, inni viszont hajlandó volt.) De térjünk vissza Danához. Nő. Nő a lába, a haja, mindene. És kész nő. Játék sminkkészletével kifesti magát, kopogos cipőben illeg-billeg. És okosodik. Egyik nap rókabábot tartok a kezemben, ő egy babával játszik. -Anya a róka hívja fel Panni babámat!-javasolja. -De Danus a rókáknak nincsen telefonjuk.-válaszolom. Kis gondolkodás után megszólal: -Jó, akkor hívja fel skype-n... És változatlanul jó kislány, nem hisztizik, nem sír feleslegesen. Na jó azért megsértődni eléggé szeret. De továbbra is lelkes mindenért és mindenhol jól érzi magát. -Mindennél jobban szeretlek téged Anya, meg a Dorkát..meg Apát!-mondta nekem a világ legtermészetesebb módján a lépcsőn lemenet. És akkor jöjjenek a képek: múzeumban:

barlangban:

kisvasúton:

buliban:

Állati képek az állatkertből:

És akkor a kicsi Dorkáról amikor még beteg volt:

És amikor meggyógyult: