Boldogság

Olyan sok mindenről tudnék írni és úgy igazán talán semmiről sem...Hál'Istennek semmi kirívó nem történt velünk az elmúlt egy hónapban, tehát miről is írjak? Amiről lehetne, arról nem tudok, hiszen pillanatokat, érzéseket, indulatokat, közös nevetéseket nehéz papírra vetni. Azért próbálkozok... Eltelt másfél hónap az oviból és talán kezd Danus belerázódni. Sose Ő lesz a leglelkesebb óvodás az egyszer biztos. De reggel nincs nyafogás, sírás, hanem álmosan és viszonylag jókedvűen indulnak el Krisszel az oviba. A du-i beszámolókból, rajzokból és a hazahozott remekművekből levonva úgy hiszem jól érzi magát. Van jó pár lánybarátja és egy aranyos fiúval is ragaszkodnak már egymáshoz. Lehetne rosszabb is. Nem rossz- szokta Dana viccesen megjegyezni a feltálalt vacsorára. Valahogy én is így érzem. A betegségekből egyenlőre kimaradtunk, de tudom nem fogjuk megúszni ilyen könnyen. És akkor a tökmag. Lehetek elfogult? Tünemény. A legjókedvűbb és legviccesebb 13 hónapos, akivel valaha találkoztam. Annyi szeretet van benne, hogy osztogatni lehetne. Egy bűbáj. A harciassága, akaratossága finomult és felváltotta a kedvesség és a vidámság. Olyan nagyon jó Vele. Már egy jó ideje minden nap elönt az érzés, hogy mennyire jó nekem, hogy ilyen lányaim vannak és, hogy itthon lehetek Velük. Danáért ebéd után megyek, így neki az ovi tényleg csak egy matiné-műsor. És ez nekem így nagyon jó. Nem vágyom vissza dolgozni, nem vágyok bulizni, nem vágyok sehova. Éreztem én fiatalkoromban, hogy a legjobb dolog Anyának lenni,és most nagyon élvezem. És persze ez a műsor nem jöhetett volna létre, ha nincs Krisztián és nem teszi lehetővé, hogy én itthon lehessek a gyerekekkel. Merci beaucoup. A boldogság itthon van.