Költözés

-Mikor megyünk már Kisnémedibeeee? -Meddig tart még az oviiii?-záporoztak a lányoktól nyár végén a kérdések. Visszaszámoltunk június elejétől, aztán Danus táncvizsgája után (14én) kimentünk Némedibe. Gyakorlatilag kiköltöztünk és már több mint egy hónapja ott vagyunk. És nagyon élvezzük!!!!Hogy miért?
A lányok azért mert:
- átlagban napi 10 órát vannak a friss levegőn (ami olyan friss, hogy ha bejövök pár nap után a városba migrénes fejfájásom lesz a budapesti szmogtól)
-Anyu isteni finomakat főz, természetesen csak olyanokat, amiket szeretnek (napi szinten van friss túrógombóc, palacsinta, lángos...)
-ha ott vagyok semmi más gondom nincs CSAK az, hogy velük legyek. (Anya, nézd! és én nézem.)
-sokat kreatívkodunk, festünk, kirándulunk, bogarászunk, patakban horgászunk)
-Apu megtöltötte a nagy medencét és ha az idő engedi, nagyokat pancsolhatnak
-Dana a nagy biciklin, Dorka a kicsin megtanult tekerni
Én azért mert:
-a hét első három napján Bpen tanítok, így hazavonatozok hétfő délután és csütörtök délben visszamegyek
-a munka feltölt és rengeteg időm marad magamra, a lakásra és minden fontos és nem fontos dologra
-elmegyünk Krisszel együtt  futni és sikerül körbefutnom a Margitszigetet!
Krisz és Anyuék nem tudom, hogy és mennyire élvezik a jelen helyzetet. Mindenesetre Krisz finomakat süt/főz nekünk hétvégén. És Anyu is kiegyensúlyozottnak tűnik. :)))
Danus levelezik két ovis barátjával, de igazából nem emlegeti Óbudát, sose mondta még, hogy miért nem megyünk haza. Ehelyett olyanokat mond, hogy:
-Anya, a reggeli kakaós csigámat a hintaágyon szeretném megenni, úgy hogy közben találós kérdéseket mondasz.
-????
Nem nagyon alszik délután, nem is erőltetjük. Csak pihennie kell ebéd után.
-Anya, én a macskámmal relaxáltam. Ez egy relaxmacska.


Dorka is sokszor elhagyná a du-i pihenőt, de neki nem engedjük. Reggel 9kor alig bírjuk felkelteni olyan nagyokat alszik!


CARPE DIEM!


Anya, én annyira szeretlek, mint amilyen hosszú az életem. -mondta Danus pár napja.


Most megint, még mindig minden olyan KEREK!!!

No cumi

Kedves aggodó szülők és nagyszülők!


Letettem. Nem akarok többé cumizni. Már évek óta mondogatjátok nekem, de csak most jutottam el idáig. Mivel napi szinten több órát cumiztam-főleg éjszaka 10-11 órát-nagyon nehéz volt abbahagyni. Úgy érzem lelkileg kötődtünk egymáshoz: én és a cumim. Sose kellett nekem plüss alvóka tudjátok...csak a cumi, meg a hajcsavargatás. Ettől tudtam ellazulni, megnyugodni.
Ígértetek nekem évek óta fűt-fát, pezsgőzést, bulit, ajándékot, de engem ez nem érdekelt. Azt hiszem nem fogtátok fel, mit is jelentett nekem a cumizás, hogy is gondoltátok, hogy lecserélem valami ajándékra???!!!
Furcsák vagytok, hiszen pár hónaposan ti nyomtátok a számba és hogy örültetek, hogy nem köpöm ki, hanem beszívom. Aztán eltelik pár év és azért könyörögtök, hogy ne csináljam.
Nem emlékszem pontosan, hogy mikor, de valami bekattant a fejembe és ugye ti mondogatjátok mindig, hogy minden fejben dől el. Szóval néztem Gödöllőn a mazsorett bemutatót és Bandi papa folyamatosan duruzsolt a fejembe a cumi negatív hatásairól. Akkor, vagy amikor kiesett a tejfogam, nem tudom már, de bekattant, hogy én ezt nem akarom csinálni. Mondtam is anyának: szerettem cumizni, szeretnék még, de már nem akarok. Vége.
Tudom, hogy örültök, és még nem is nagyon hiszitek el. Pedig ez van.
Nagylányabb lettem.
Majdnem hat éves.
Táncoslány.
Nagycsoportos.

UI: köszönöm a bulit, amit szerveztetek, a dupla pezsgőzést és az Anyával és Papával hármasban töltött szuper napot a Vidámparkban.


                                                                                                                                         Daniella    

Dana tánca

Januárban az óvónő küldött egy emailt, amelyben tájékoztattak bennünket, hogy a Madách Tánciskola felvételt hírdet óvodások részére. A felvételi másnap volt, Anyuék jöttek Dorkára vigyázni, mi pedig elmentünk Danussal. Dana bement egy balett terembe kb 10-15 kisgyerekkel együtt és kb 20 perc múlva túl is volt a felvételin. Hozzáállás, fegyelem, testtartás, ritmusérzék rendben, Dana februártól heti két alkalommal járt a tánciskolába, előkészítő gimnasztikárára. Sokat tornáztak, nyújtottak, zenére mozogtak és tavasztól készültek a júniusi vizsgaelőadásra. Ennek az előadásnak voltunk részesei szombaton a Stefánia palotába.
Danust már 1 órára oda kellett vinni, két főpróbájuk is volt a 3-kor kezdődő bemutató előtt. Minden elismerésem Dana előtt, aki nélkülünk volt 1-f5ig mert csak az előadás szünetében engedték ki őket. Dana elmondása szerint: "Rossz volt iyen sokáig ott lenni, de kibírtam."
Olyan érett már ehhez is!!!Megértette, hogy tét van, feladat van, ki kell bírni az esetleges kellemetlenségeket is!
Az előadásuk aranyos, megmosolyogtató, megható volt...Danus láthatóan zavarban volt és zavarta a rivaldafény is. A végén fáradtan, de úgy érzem büszkén érezte magát. "Fellépésem volt tegnap."-mesélte másnap a telki szomszédnak.

Gratulálunk!!!Büszkék vagyunk.
És szeptembertől folyt.köv.

Nyárelő

Szaladnak a hetek, egyre gyorsabban lapozok a naptáramban...Mostanában ahogy közeledik Dodó szeptemberi szülinapja jobban (még jobban) értékelem az együtt töltött időt. Azt hogy lógatjuk a lábunkat a játszón, komótosan kisétálunk a piacra és amikor csak akarunk felpattanunk a biciklire és kimegyünk a szigetre...Megkaptuk a hivatalos határozatot, Oláh Dorottya megkezdi a 2014/15ös tanévet a Meseerdő oviban. Eltelt ez a második három év is...Sajnálom hogy vége? igen. Örülök, hogy többet taníthatok és könnyebb lesz a lányokkal? igen.
 Skizofrén egy állapot ez az anyaság!!!
Mindenesetre azt hiszem a legjobb évünk következik, hiszen mindkét lány ovis, egy intézményben, pár lépésre egymástól!
Dodó nem sokat változott...az egyik pillanatban megzabálom, olyan kis bújós, puszilgatós tündér, aztán vannak hullámvölgyek, főleg a du-i alvások körül...ilyenkor kikészít...már Krisz is beszólt, hogy hallja ám, hogy milyen csúnyán beszélek a Kisdodikával...hahaha, neki könnyű, apás napokon csak az angyali arcát mutatja a legkisebb. Anyával meg kimutatja a foga fehérjét!!!
De persze imádom. Állítólag olyan mint én...Krisz sokszor mondja...


Dorka vicc:
-Annyira imádom a cumimat, hogy el se fogok repülni!!!


-Anya! Ne beszélj ilyen hangosan mert ripityára törik a fülem!!!


-Kérsz vizet, Dorka?
-Igen. Köszönöm nem.


-Anya, nevetséges ez a bili, ugye?

Dana 5,5

Dana öt és fél éves a napokban. Nevezetessé az tette a hónapfordulót, hogy hétfőn megmozdult és keddre kiesett az első tejfoga. Valahogy ez is olyan simán ment, mint Danussal bármi. Meg is fogalmazódott bennem, hogy Danussal milyen könnyű az élet. Továbbra is egy jóindulatú, könnyen alkalmazkodó, szelíd kislány. /Legtöbbször/ hihetetlenül jól tolerálja a kistestvér szeszélyeit és a vele járó nyűgöket. Szereti az ovit, szereti a délutáni táncórákat, szeret csavarogni, de itthon is jól érzi magát a birodalmában. Nagy kedvenc továbbra is a Barbie, a legó, de szinte mindennel szeret játszani.
 Anyásnak tartja magát, de sokszor ráismerek, ahogy utánozza Kriszt, használja a szófordulatait, átveszi ugyanazt a véleményt.
Töretlen a lelkesedése Gödöllő felé, ha tehetné szerintem heteket is simán eltöltene Bandi papáékkal. Nem is csodálom. Itthon sincs rossz dolga a kisasszonynak, na de Gödöllőn!!!
Rendszeres étteremben ebédelés, hosszú elnyújtott fürdés és frizura-készítés, maratoni mesék Bandi papától és még sorolhatnám...
Persze Danusnak is vannak rosszabb pillanatai, amikor felesel, durcáskodik, túljátsza a királylány szerepét. Ilyenkor próbálom visszaterelni a realitásba és hegyi beszédet tartok. :)
Biztos ez is szerepet játszik, de talán önmagától is úgy gondolja, amit mostanában sokszor ismétel:
-Nekem van a legjobb dolgom a világon!!!


Vigyázat! A nyugalom megzavarására alkalmas kép következik!

Hosszú hétvége

Ha én lennék a fő-fő-főirányítója a világnak minden héten lenne hosszú hétvége! Bár nem volt túl jó az idő a hónap elején, azért nagyon jól telt így is.
A Munka ünnepén annyi program és koncert közül nem választottuk egyiket sem, hanem itthon legóztunk. Krisz segítségével újraépült a lego friends city, minden napszemüveg és fagyi a helyére került. Kész őrület, hogy mik vannak ezekben a mai legókban! Dana nagyon szereti, sokáig szerepjátékozik velük és már Dorka is inkább játszik és épít, nem rombol. Volt idő az itthoni játékokra, kiderült milyen nagyjából Danus szociális helyzete az oviban.
A kultúrális élményről a Thália Színház gondoskodott, péntek délelőtt megnéztük a Rozsdalovag és a kísértet című darabot! Ki merem jelenteni, hogy mind a négyen remekül szórakoztunk, Dorkát ki kell emelni, aki 90 percet képes volt végigülni annyira lekötötte a tánc, mozgás, díszlet.
Amire nagyon vártam már, az idén sem okozott csalódást. Halász Judit örök és mindig szívetmelengető. Danát már nem kötötte le a koncert, de Dodó az első sorban táncolt ha nem éppen a kordonon csimpazkodott.
Itthon is volt sírás persze, de most nem a gyerekek, hanem én sírtam! Krisz megint írt egy olyan, de olyan Anyák napi levelet, hogy brühühühü!!!!!!!!!!
Évi mamáék velünk ebédeltek vasárnap, és délután Anyut köszöntöttük fel. Ők megkapták a cserepes virág mellé a két virágszálat is, hogy visszamehessünk a Kobuci kertbe kicsit zenét hallgatni.
Dodót beirattuk az oviba, Danáék készülnek a táncbemutatóra, Krisz ismét részt vett egy versenyen, én pedig kaptam egy csodaszép futócipőt! Minden jól van, ahogy van.


Dodó friss megállapítása:
-Anya, Dana, Dorka lány...Apa fiú. Mi két család vagyunk.

Színes hétköznapok

Két gyerekkel egyszerűen sosem lehet unatkozni!!! Annyi lehetőség van körülöttünk, ami mind feltölt, amit mind meg kell mutatnunk a gyerekeknek! Persze jó itthon is lenni, barbizni, legózni, pónizni, de én nagyon szeretek menni, látni, tapasztalni. Ezeknek a kiruccanásoknak általában mindig a készülődés a gyenge pontja (menj pisilnikezetmosniöltöznicipőthúzni ) és néha átfut az ember fejében, hogy maradjunk inkább a fenekünkön, nem kell ez a cirkusz. De mindig túllendülünk azért az előszobán és onnantól tényleg jól szokott sikerülni a program. Két hete kifejezetten menős napjaink voltak, így vasárnap estére fáradtan, de boldogan összegeztük magunknak: jó kis napok voltak!!!
Szerdán megtörtént az óvodai látogatás Dorkával, ami igazából csak egy rutinlátogatás volt, hiszen Dodó jól ismeri a helyszínt és már Őt is az ovinénik, dadusok. Csütörtökön itt a művházban a tánc világnapja alkalmából megnéztük a Rendíthetetlen ólomkatonát. Azt hogy Danának tetszeni fog azt tudtam, de hogy Dorkát is ennyire leköti azon meglepődtem!!! Nagyon jól éreztük magunkat. Aztán másnap elmentünk a kerületi sportdélutánra, ahol együtt tornáztunk, mozogtunk a gyerekekkel. A lányok ügyesen követték az edző mozdulatait és amikor a sorversenyen Dorka elakadt a labda szlalomozásnál akadt egy segítője: egyenesen a Sport-államtitkár!!! Politika ide vagy oda, szimpatikus volt! És a vonatot is jól vezette!!!
Apropó politika. Vasárnap kipróbáltuk a 4es metrót és nekünk nagyon tetszett. Szép, tiszta és modern. A metróval elmentünk gyerekkorom helyszíneire a Bikás parkba és a Gellért hegyre. Az ebédünket pedig a város legjobb lángosozójában fogyasztottuk el. A Szt.György napi sokadalomban nem sokat maradtunk, csak megnéztük a kirakodóvásárt és Dorka körhintázott egyet. Innen drukkoltunk Krisznek, aki részt vett az Óbudai futófesztiválon és ismét lefutotta a félmaratont. Ez már a sokadik!!!
Hát ilyen napjaink voltak...nem csoda, hogy amikor hétfőn Dorka felébredt az első kérdése az volt:
-Anya, ma hova megyünk?