Színes hétköznapok

Két gyerekkel egyszerűen sosem lehet unatkozni!!! Annyi lehetőség van körülöttünk, ami mind feltölt, amit mind meg kell mutatnunk a gyerekeknek! Persze jó itthon is lenni, barbizni, legózni, pónizni, de én nagyon szeretek menni, látni, tapasztalni. Ezeknek a kiruccanásoknak általában mindig a készülődés a gyenge pontja (menj pisilnikezetmosniöltöznicipőthúzni ) és néha átfut az ember fejében, hogy maradjunk inkább a fenekünkön, nem kell ez a cirkusz. De mindig túllendülünk azért az előszobán és onnantól tényleg jól szokott sikerülni a program. Két hete kifejezetten menős napjaink voltak, így vasárnap estére fáradtan, de boldogan összegeztük magunknak: jó kis napok voltak!!!
Szerdán megtörtént az óvodai látogatás Dorkával, ami igazából csak egy rutinlátogatás volt, hiszen Dodó jól ismeri a helyszínt és már Őt is az ovinénik, dadusok. Csütörtökön itt a művházban a tánc világnapja alkalmából megnéztük a Rendíthetetlen ólomkatonát. Azt hogy Danának tetszeni fog azt tudtam, de hogy Dorkát is ennyire leköti azon meglepődtem!!! Nagyon jól éreztük magunkat. Aztán másnap elmentünk a kerületi sportdélutánra, ahol együtt tornáztunk, mozogtunk a gyerekekkel. A lányok ügyesen követték az edző mozdulatait és amikor a sorversenyen Dorka elakadt a labda szlalomozásnál akadt egy segítője: egyenesen a Sport-államtitkár!!! Politika ide vagy oda, szimpatikus volt! És a vonatot is jól vezette!!!
Apropó politika. Vasárnap kipróbáltuk a 4es metrót és nekünk nagyon tetszett. Szép, tiszta és modern. A metróval elmentünk gyerekkorom helyszíneire a Bikás parkba és a Gellért hegyre. Az ebédünket pedig a város legjobb lángosozójában fogyasztottuk el. A Szt.György napi sokadalomban nem sokat maradtunk, csak megnéztük a kirakodóvásárt és Dorka körhintázott egyet. Innen drukkoltunk Krisznek, aki részt vett az Óbudai futófesztiválon és ismét lefutotta a félmaratont. Ez már a sokadik!!!
Hát ilyen napjaink voltak...nem csoda, hogy amikor hétfőn Dorka felébredt az első kérdése az volt:
-Anya, ma hova megyünk?