Nyárelő

Szaladnak a hetek, egyre gyorsabban lapozok a naptáramban...Mostanában ahogy közeledik Dodó szeptemberi szülinapja jobban (még jobban) értékelem az együtt töltött időt. Azt hogy lógatjuk a lábunkat a játszón, komótosan kisétálunk a piacra és amikor csak akarunk felpattanunk a biciklire és kimegyünk a szigetre...Megkaptuk a hivatalos határozatot, Oláh Dorottya megkezdi a 2014/15ös tanévet a Meseerdő oviban. Eltelt ez a második három év is...Sajnálom hogy vége? igen. Örülök, hogy többet taníthatok és könnyebb lesz a lányokkal? igen.
 Skizofrén egy állapot ez az anyaság!!!
Mindenesetre azt hiszem a legjobb évünk következik, hiszen mindkét lány ovis, egy intézményben, pár lépésre egymástól!
Dodó nem sokat változott...az egyik pillanatban megzabálom, olyan kis bújós, puszilgatós tündér, aztán vannak hullámvölgyek, főleg a du-i alvások körül...ilyenkor kikészít...már Krisz is beszólt, hogy hallja ám, hogy milyen csúnyán beszélek a Kisdodikával...hahaha, neki könnyű, apás napokon csak az angyali arcát mutatja a legkisebb. Anyával meg kimutatja a foga fehérjét!!!
De persze imádom. Állítólag olyan mint én...Krisz sokszor mondja...


Dorka vicc:
-Annyira imádom a cumimat, hogy el se fogok repülni!!!


-Anya! Ne beszélj ilyen hangosan mert ripityára törik a fülem!!!


-Kérsz vizet, Dorka?
-Igen. Köszönöm nem.


-Anya, nevetséges ez a bili, ugye?