Karácsony

November végén volt Danáéknál az adventi kézműves délután, ahova idén már nem kellett Danát elkísérni.
-"A másodikosoknak már nincsenek ott a szüleik!"- tudatta velünk az iskolás.
A hazahozott ajándékok azt hittem inspirálnak majd minket további ajándékok készítésére, de nem így lett. Nyilván idő és nem kedvhiány miatt maradt el az itthoni ajándékgyártás.
Sűrű, de szép volt az advent. Dana Bandi papával megnézte a Pál utcai fiúkat és nagyon élvezte. Azóta is sokszor beszél róla, énekli a dalokat. Voltunk együtt is színházba, megnéztük Epert a Tündér Mírában. Ismét egy olyat darab, ami az egész családnak szórakoztató.
Másik nagy élmény volt, hogy Krisz kijött a lányokkal a Madách szalagavatójára. Táncoltam a tanári csapatban. A lányok élvezték a sok szép báli ruhát, jó sokáig tartott és már a kocsiban kókadoztak hazafele. (kicsit rossz néven vették, hogy én nem haza, hanem bulizni megyek est 10kor, de aztán megbékéltek)
Voltunk egy gyönyörű Diótörő előadáson is.
Karácsony előtt pár nappal megjött a nagy meglepetés, ugyanis a lányok elsők lettek egy rajzversenyen. "Cseréld le a szüleidet" volt a pályázat címe, a lányoknak tetszett az ötlet és annyi kiló szaloncukrot kaptak, ahány évesek. Együtt vitték el az aranyérmet és Danus életévét vették figyelembe, így 8 kiló(!!!) szaloncukor állt a házhoz.

A karácsony szépen telt, sok ajándékkal, meglepetéssel, finom ételekkel. A két ünnep között a lányok kint voltak Gödöllőn, ez nekünk nagy kikapcsolódást jelentett. Itthon voltunk, társasoztunk, mászkáltunk, pihentünk.
Feltöltve kezdtük az új évet.

Dana szülinap

Húúú, de régen volt, és milyen jó volt...
Dana november végi szülinapja előtt már kb 2 hónappal elkezdtünk ötletelni,hogy milyen helyszínt válasszunk. eddig ugye itthon tartottuk a két lány minden szülinapját, idén azonban olyan sok név kerül fel a meghívandók listájára és később a meghívókra, hogy a külső helyszín mellett döntöttünk.
Már a buli kezdetekor láttuk, hogy milyen jól döntöttünk. Jöttek a vendégek és rögtön mentek/szaladtak be a játszóházba. Dana már az első 10 perc után kipirosodott a futkosástól, ugrálástól. Minden klappolt, finomak voltak a szendvicsek, a rágcsálnivalók is szépen fogytak. Senki nem veszett össze senkivel, senki nem sérült meg. Majdnem 8 óra volt, mire elindultunk hazafelé egy boldog, kifáradt kislánnyal és egy még boldogabb nyolc éves nagylánnyal.
Másnap Nagyszülőkkel ünnepeltünk és éttermeztünk.

S, hogy milyen Dana 8 évesen? Olyan, mint eddig . Aranyos, jószívű, okos kislány.
Nagyon nagyon jó nekünk Vele.

Őszi szünet- program szüret

Amennyire lehetett kihúztuk az őszi szünetet. A szombati hivatalos kezdés helyett, Dorka szerdán, én csütörtökön, Dana pénteken kezdte a pihenést. Igen, betegek voltunk.  Mi is benne voltunk az ország azon részében, akik elkaptuk azt a bizonyos gasztro-vírust. Krisz sem lazsált, csak ő kb egy héttel előttünk abszolválta a betegséget. A lányokat nem annyira, minket nagyon megviselt. Én éppen a szülinapom előestéjén akartam meghalni, elég rossz volt az időzítés. Ilyen sem volt még, hogy pizsamában az ágyban fekve eszem az ünnepi menüt: pirítós+ kóla. Nem baj, majd jövőre!
A jó az egészben, hogy vasárnapra Dorka és én is jobban lettünk, Dana volt kicsit bágyadt talán. Nem adtuk át magunkat a betegségnek, és elkezdtük a szüneti programokat.
Voltunk Lizivel halloween bulin. A lányok tomboltak, ugráltak a retro/ mai zenékre! Voltunk tök lámpás fesztiválon. Apuval az állatkertben, gyönyörű időben. Voltunk Danával kettesben moziban. Voltunk este a Margit-szigeten négyen, néztük a kivilágított szökőkutat. Voltunk Libegőzni Apuval. A szünet utolsó napjaiban a lányok Újpesten aludtak, igy mi is (házi)bulizhattunk egy jót.:)
Nagyon jólesett a pihenés mindenkinek. Jöttünk- mentünk, de sokat voltunk itthon is. Rajzol tűnik, kreativkodtunk, volt idő arra, amire a szorgalmi időszakban nincs nagyon...

Itt van az ősz...

Dorka szülinapja után igazán beindultak a fogaskerekek. Dana átkerült a félhaladó csoportba az uszodába és Eszter néni szeretett volna vele továbbfoglalkozni, így megkért minket, hogy este 6-7-ig járjon hozzá Dana ,amikor van ilyen szintű csoportja. Ám legyen. Így van némi szusszanás az iskola után, viszont sokszor 8 körül ülünk le vacsorázni. Krisz lett az uszoda járatos, mi addig Dodival el vagyunk...azaz nekünk is van mit csinálni. Kedden és szerdán visszük Dorkát a Művházba művészi tornára. Már az első alkalommal is szívesen ment, látszott rajta, büszke rá, hogy neki is van külön órája, ráadásul éppen a művészi torna az.:)
Megy be egyedül a 45 perces órára, nincsen semmi Anyagyereteisbevelem.
Ezekkel a külön jövés- menéssel el vagyunk...hétfőnként összejárunk a játszótéren a régi ovis társakkal. Örülök, hogy maradt ez a szál, szeretnek együtt lenni.
A hétvégék nagyon jól telnek. Itthon is vagyunk, de sok szülinapon voltak a lányok. Volt egy gödöllői és egy Némedi hétvége is. Pár hete nagyot kirándultunk a nemrég átadott budai kilátóhoz. Dorka odavan Csubiért. Most nem téma nálunk az állatotszeretnék ügy, pedig nyáron rágták a fülemet. Dana továbbra is szeret iskolába járni, szép eredményeket hoz és azt hiszem egyre jobban nyit, egyre jobban lazul. Gabi néni szerint nem baj, sőt Danának kell a lazulás. Már nem csak piros pontja van...

Dorka 5

Már augusztus közepén elektronikus módon kipostáztuk a meghívókat, hogy biztos mindenki ráérjen szeptember elején. Így is volt. Majdnem....csak Noéminak nem volt jó az időpont,de Aliz, Ilka, Vera, Julcsi plusz a nagy testvér Bori, Norina, Máté itt voltak a zsúron. Dorka nagyon boldog volt a sok kis ovis barát jelenléte miatt. Terveztünk előre, készültünk feladatokkal, zenével, vacsorával. Jól sikerült a buli, szuper csajos ajándékokat kapott a kiscsaj. Mivel pénteken mi is felköszöntöttük a szülinapost,  és természetesen az oviban is ünnepeltek, a vasárnapi nagyszülős fülhúzás már egy kicsit sok volt neki...miután hazajöttünk az étteremből, felment a szobájába játszani, a tortára /4. / épp csak ránézett.
Dorka sokat változott az elmúlt időben. Már nincs az a küzdés a lefekvésnél, mint volt régen. Sokat tud már a világról, és néha meglepő módon látja át a dolgokat. A göndör fürtjei is kiegyenesedtek.:)
Krisszel sokszor nagy szimbiózisban vannak: Apuci így, Apuci úgy....
Sokszor azonban belebújik a kis ördög és szófogadatlan, sőt bele nevet az ember arcába, ha számon kéri. Sokszor biztos a fáradtság az oka, meg talán az, hogy kevesebbet foglalkozunk vele, mint eddig. Együtt vagyunk, együtt visszük hozzuk az oviból Krisszel, de a délutánok olyan gyorsan elrepülnek, hogy nincs meg az az érdemi idő, ami nyáron hatványozottan megvolt és amire Neki és nekem is szükségem lenne.
Dorka elkezdett művészi tornára járni, amit nagyon élvez. Azt hiszem nekivaló külön órát sikerült találnunk. Már az első perctől megy be a terembe, vissza se néz, önálló, határozott. Dana ebben a korban ki se jött a szoknyám mellől, szó se volt róla, hogy egyedül bemenjen egy foglalkozásra.
Nem egyformák,nagyon nem:)
A szeptember gyorsan elszállt, voltunk szülinapokon és még Némedibe is sikerült egy szép hétvégét eltöltenünk.

Az utolsó etap

Keretes szerkezetűre sikerült az idei nyár, ugyanis az augusztus utolsó két hetét Kisnémediben töltöttük. Nagyon szép időnk volt, már nem az a perzselő fajta, inkább lágyan simogató. A lányok vitték tovább a Barbie vonalat, nagyokat bicikliztünk hármasban, kettesben. A nyár nagy élménye, hogy mindenki önállóan teker!!! Én a fenyőfa árnyékában olvasgattam és szinte minden percben átéreztem, mennyire szerencsés vagyok, hogy együtt lehetek a gyerekeimmel és a szüleimmel. Ezért ért sokk hatás, amikor augusztus 24- én reggel leszálltam a vonatról. Éreztem, hogy ha nem is végérvényesen, de egy hosszú időre véget ért valami nagyon- nagyon idilli. A sírás kerülgetett, ahogy ballagtam végig az ébredező körúton. Még egy hétig biciklivel jártam be, nem vettem bérletet, ilyen módon tiltakoztam magamban a munka, a mókuskerék, az állandó idő hiány ellen.
És bekövetkezett. Ahogy Danának becsengettek, úgy indult be a kerék, úgy szakadt Ránk egyik pillanatról a másikra a sok-sok tennivaló. Edzések, mazsorett, ebédbefizetés, szülőik, házi feladat....
Nincs idő kártyázni, kirakózni, hosszabban beszélgetni, olvasni. Nagyon kell vigyázni, és újra megtalálni a rést a pajzson, hogyan megy minden flottul, hogyan lesz szép, hibátlan házi feladat és hogyan jut idő minden mellett együtt lenni, játszani, közös élményt szerezni. Ezt tanulom most.
Ha a betegségeknek lelki okai vannak, akkor ezért van torokgyulladásom. :(

Horvátország

"Alattunk a tenger, szemben a Nap zuhan." -énekeltünk kórusban, amikor a kocsiból megláttuk a tengert. Először négyen. Négyen először. Mert a kis családdal most történt ez meg először.
Úgy láttuk, ez a nyár az, amikor Dorka is mar annyira nagy és okos, hogy elmerjünk indulni vele ilyen messzire. Jól tettük, hogy ilyen megfontoltak voltunk, és vártunk, mert beváltotta az elképzeléseinket. A lányok az oda-vissza autózást kiválóan bírták. Persze, próbáltunk kedveskedni nekik, Krisz letöltött vagy 30 epizódot különböző mesesorozatokból. Mesenézés-zenehallgatás-hangoskönyv-babázás-megállás-evés. Ez a körforgás jellemezte azt  a 7-8 órát, amit utaztunk. A visszafelé úton a két lány az evolúcióról és Istenről tartott pár percnyi eszmefuttatást. Hűha!
Lehet eszükbe jutott az a kirándulós nap, amikor meglátogattunk két kápolnát. Azon a napon ugyanis rossz idő volt, erősen fújt a szél, csak délután mentünk le a tengerhez, akkor is csak a két legbátrabb / a két legidősebb Oláh/ ment be a vízbe.
Amíg az autózásnak is megvolt a maga ritmusa, úgy minden nap hasonlóan telt. Reggeli-strand-ebéd-csendes pihenő a szálláson- strand- vacsora-korzózás a Vela Pláza sétányon.
Krisz többször is elment tájékozódó futásra, és nem jött velünk ebédkor vissza. Csodaszép helyeket látott és jól lebarnult. Nagyon feltöltődtünk,  kipihentük magunkat. Ettünk tengeri herkenyűket, fügét, a lányok sok csavart fagyit. :)
A lányok átmentek a vizsgán, nem nyavalyogtak a hosszú úton, jól érezte mindenki magát. Sokáig megmaradnak emlékek erről az egy hétről. Remélem jövő nyárig. És szép, szép a Balaton, azt is nagyon szeretjük. De a tenger....
A lányoknak érdekes volt, hogy más országban vagyunk, más a pénznem, más a nyelv. Azóta itthon sokszor beépítik a játékukba a kunát, a tengert.