Úgy láttuk, ez a nyár az, amikor Dorka is mar annyira nagy és okos, hogy elmerjünk indulni vele ilyen messzire. Jól tettük, hogy ilyen megfontoltak voltunk, és vártunk, mert beváltotta az elképzeléseinket. A lányok az oda-vissza autózást kiválóan bírták. Persze, próbáltunk kedveskedni nekik, Krisz letöltött vagy 30 epizódot különböző mesesorozatokból. Mesenézés-zenehallgatás-hangoskönyv-babázás-megállás-evés. Ez a körforgás jellemezte azt a 7-8 órát, amit utaztunk. A visszafelé úton a két lány az evolúcióról és Istenről tartott pár percnyi eszmefuttatást. Hűha!
Lehet eszükbe jutott az a kirándulós nap, amikor meglátogattunk két kápolnát. Azon a napon ugyanis rossz idő volt, erősen fújt a szél, csak délután mentünk le a tengerhez, akkor is csak a két legbátrabb / a két legidősebb Oláh/ ment be a vízbe.
Amíg az autózásnak is megvolt a maga ritmusa, úgy minden nap hasonlóan telt. Reggeli-strand-ebéd-csendes pihenő a szálláson- strand- vacsora-korzózás a Vela Pláza sétányon.
Krisz többször is elment tájékozódó futásra, és nem jött velünk ebédkor vissza. Csodaszép helyeket látott és jól lebarnult. Nagyon feltöltődtünk, kipihentük magunkat. Ettünk tengeri herkenyűket, fügét, a lányok sok csavart fagyit. :)
A lányok átmentek a vizsgán, nem nyavalyogtak a hosszú úton, jól érezte mindenki magát. Sokáig megmaradnak emlékek erről az egy hétről. Remélem jövő nyárig. És szép, szép a Balaton, azt is nagyon szeretjük. De a tenger....
A lányoknak érdekes volt, hogy más országban vagyunk, más a pénznem, más a nyelv. Azóta itthon sokszor beépítik a játékukba a kunát, a tengert.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése