Őszi képek

És amikor azt hiszem, hogy nem történt semmi az elmúlt egy hónapban, akkor Krisz áttölti a képeket és kiderül, hogy egy csomó minden történt, pld maratoni hintázás a telken:

pizzasütés nálunk Barniékkal:

amíg a nagyok szorgoskodtak a konyhában az aprónép ücsörgött:

10. évfordulós vacsorázás:

voltunk Lizi 3. szülinapján és mi is kaptunk tortát:)

voltunk Bogiéknál:

Változnak a lányok...Dana "új arcát" különösen a szívembe zártam:

és persze Dorkáé is változik:

Jó kis időszak volt, nekem is jutott a jóból:

Boldogság

Olyan sok mindenről tudnék írni és úgy igazán talán semmiről sem...Hál'Istennek semmi kirívó nem történt velünk az elmúlt egy hónapban, tehát miről is írjak? Amiről lehetne, arról nem tudok, hiszen pillanatokat, érzéseket, indulatokat, közös nevetéseket nehéz papírra vetni. Azért próbálkozok... Eltelt másfél hónap az oviból és talán kezd Danus belerázódni. Sose Ő lesz a leglelkesebb óvodás az egyszer biztos. De reggel nincs nyafogás, sírás, hanem álmosan és viszonylag jókedvűen indulnak el Krisszel az oviba. A du-i beszámolókból, rajzokból és a hazahozott remekművekből levonva úgy hiszem jól érzi magát. Van jó pár lánybarátja és egy aranyos fiúval is ragaszkodnak már egymáshoz. Lehetne rosszabb is. Nem rossz- szokta Dana viccesen megjegyezni a feltálalt vacsorára. Valahogy én is így érzem. A betegségekből egyenlőre kimaradtunk, de tudom nem fogjuk megúszni ilyen könnyen. És akkor a tökmag. Lehetek elfogult? Tünemény. A legjókedvűbb és legviccesebb 13 hónapos, akivel valaha találkoztam. Annyi szeretet van benne, hogy osztogatni lehetne. Egy bűbáj. A harciassága, akaratossága finomult és felváltotta a kedvesség és a vidámság. Olyan nagyon jó Vele. Már egy jó ideje minden nap elönt az érzés, hogy mennyire jó nekem, hogy ilyen lányaim vannak és, hogy itthon lehetek Velük. Danáért ebéd után megyek, így neki az ovi tényleg csak egy matiné-műsor. És ez nekem így nagyon jó. Nem vágyom vissza dolgozni, nem vágyok bulizni, nem vágyok sehova. Éreztem én fiatalkoromban, hogy a legjobb dolog Anyának lenni,és most nagyon élvezem. És persze ez a műsor nem jöhetett volna létre, ha nincs Krisztián és nem teszi lehetővé, hogy én itthon lehessek a gyerekekkel. Merci beaucoup. A boldogság itthon van.

Versike

Dana ül a kanapén és mesél hétköznapi dolgokról, énekel-mondókázik. Aztán egyszercsak kiböki: Apa, anya, kicsi Dana, együtt mennek az oviba.

Dorka 1

"Már 1 éves elmúlt"-mondom a játszótéren érdeklődő anyukáknak és magam is meglepődök a kijelentésen. Tudtam, hogy gyorsan elrepül az első év, de ennyire... Dorka egy apró nagylány, aki hirtelen kilépett a babakorszakból. Jön-megy a lakásban, pakol, ládákat tol félre, lépcsőre, létrára mászik. Ha kiejtjük az enni szót, hamm-hamm a válasz és megy az asztal felé. Ha mondom Danának, hogy menjünk fürdeni, megy ő is a fürdőszoba felé. Elveszi a telefonomat és ÁPPÁ kiáltással járkál a szobában. Krisz egyébként is nagy kedvenc nála, hiszen egyedül ő tudja úgy megpörgetni, lovagoltatni, mint senki más. Fésüvel fésülködik, kanalazza az ebédet, joghurtot. Olyan ételek a kedvencei, amelyek Danusnál ilyenkor szóba sem jöhettek: kukorica, kefir, paradicsom... És a nagy kedvenc a tej (by anya). Cipőt, sapkát próbál húzni. Abszolút hasonló napirendjük van, bár éjjel Dorka többdször felsír (vagy felsikít). Egy igazi kis bohóc, aki táncol, bújocskázik és továbbra is NYANYÁZIK. BOLDOG ELSŐ SZÜLINAPOT KICSI DORKÁNKNAK!!!!!!!!!!!!!

Irány az óvoda

"Nagyon hiányzik az anyukám"-sírdogált Dana az elmúlt héten az óvodában. Én is sírdogáltam. Most hagyom ott Őt először olyan helyen, ahol(legalábbis még most) nem szeret lenni. "Egész nap veled szeretnék lenni!"-mondogatja aztán itthon nekem. Tudom. Nagyon nagy szerencséje az életnek, hogy 3 év 10 hónapot együtt tudtunk lenni. Nagy kincs ez. Úgy érzi, hogy most ebből a kincsből veszített el valamit. Nehéz az elválás, de már el kell indulnia az anyaapamamapapa nélküli életben. Mert minden alakul...-énekli a Satöbbi együttes. És alakult is. Hétvégén ovisat játszottunk és sírás nélkül indult a hétfői nap. Danus ebben a kritikus állapotban ismét alkotott néhány szót: "Szeretném kianyázni magam"-jön oda és ül az ölembe. "Anyahiányom van"-mondogatja. "Anya, én ugye nagyon anyás vagyok???"-kérdezgeti. Igen, én meg Danás! Aztán egy csokitorta majszolása közben előtört belőle: -"Anya, két nehéz dolog van az óvodában:az egyik, hogy nagyon sok a gyerek és nem vehetjük át a szekrény előtt a cipőnket, a másik, hogy várakozni kell a többiekre." 26 gyerek jár a Süni csoportba. Több köztük sírós, van pár nehezen kezelhető gyerek, de a legtöbbjük helyes kisember. Van dolga bőven Kati néninek. Remélem később lesz ideje lekötni Danát, aki sokszor az unalom elől húzódik vissza cumival a babakanapéra. Hiába, pedagógus-gyerek. S így hátrányos helyzetű. Jó lenne ha feladatokkal, kihívásokkal, kreativítással

elterelnék/lekötnék a figyelmét. Most csak úgy elvan...És ez nem elég neki. És most lehet mondogatni, hogy milyen egy beképzelt anyuka vagyok. De a leírt gondolatok nagy része nem tőlem és nem is a nagyszülőktől származik. Sokan jól ismerik Daniellát. Az óvodást. még több kép a Meseerdő óvodáról: https://picasaweb.google.com/114843623419489521154/AzElsoNapok?authkey=Gv1sRgCNvHnP3Eo_yRxgE&feat=email#

Nagylány-program

Azaz inkább programsorozat, amelyben Danának ezen a nyáron része volt. Sokat voltunk együtt, de azért jutott arra is idő és figyelem, hogy Danának külön programot szervezzenek Bandi papáék vagy Krisztián. Mi (azaz inkább én) Dorkával irigykedtünk rájuk, de persze nagyon örültünk, hogy milyen jó nekik. Szerintem Dorka is így volt vele, hisz' ezalatt az idő alatt Anya-rabszolga csak Vele foglalkozott... Dorka lassan egy éves lesz és lételeme a mozgás. Nappal másfél-két órát alszik, a fennmaradó időt pedig arra használja hogy bejárja a környezetét. És ezt sem múzeumban, sem kisvasúton, sem cseppkőbarlangban, sem állatkertben nem lehet. Az is visszatartott bennünket, hogy Dorka az utolsó egy hónapban kétszer is beteg volt. Mindkétszer valószínüleg gyerekközösségben kaphatott el egy-egy vírust, amely legyengítette a szervezetét.(A betegségek alatt eszembe jutott, mennyit áradoznak az anyatej adta védelemről. Mintha nem védene az olyan nagyon. Mindenesetre mindkét betegségnél jól jött, hogy van, hiszen Dorka 5 napig SEMMIT nem evett, inni viszont hajlandó volt.) De térjünk vissza Danához. Nő. Nő a lába, a haja, mindene. És kész nő. Játék sminkkészletével kifesti magát, kopogos cipőben illeg-billeg. És okosodik. Egyik nap rókabábot tartok a kezemben, ő egy babával játszik. -Anya a róka hívja fel Panni babámat!-javasolja. -De Danus a rókáknak nincsen telefonjuk.-válaszolom. Kis gondolkodás után megszólal: -Jó, akkor hívja fel skype-n... És változatlanul jó kislány, nem hisztizik, nem sír feleslegesen. Na jó azért megsértődni eléggé szeret. De továbbra is lelkes mindenért és mindenhol jól érzi magát. -Mindennél jobban szeretlek téged Anya, meg a Dorkát..meg Apát!-mondta nekem a világ legtermészetesebb módján a lépcsőn lemenet. És akkor jöjjenek a képek: múzeumban:

barlangban:

kisvasúton:

buliban:

Állati képek az állatkertből:

És akkor a kicsi Dorkáról amikor még beteg volt:

És amikor meggyógyult:

Dóra, a felfedező

Ez a címe annak a rajzfilmnek, amelyből még egy epizódot sem láttam, de el tudom képzelni, hogy miről szól. Szerintem Dóra egy nagyon ügyes kislány, aki egyfolytában jön-megy, keres valamit és felfedezi a világot. És ez nemcsak egy razfilm, hanem maga az élet. Dóri lányunk(akár így is hívhatnám...)11 hónapos és ha tehetné felfedező útra indulna a világ végére is. Nem ül meg a fenekén, nem játszik mert menni akar. Nem ül meg az etetőszékben, nem eszik mert menni akar. Nem lehet babakocsiba betenni mert menni akar. Nem marad meg az ölemben mert...Csak megy és megy segítséggel vagy anélkül, négykézláb vagy két lábon. Ez sokszor nagyon fárasztó, ám roppan szórakoztató is tud lenni. Ha akadályba ütközik vagy mi tereljük el egy üvegajtó/lépcső elől, akkor vesz egy nagy levegőt és sikít egy nagyot. BORZASZTÓÓÓ! Egyébként Rubint Réka is megirigyelhetné Dorka lábizmait, mert amikor nem megy, akkor állva rugózik,táncol erősíti combizmait... Két hetet nyaraltunk megint Kisnémediben, kiélveztük a medencét, ettük a friss barackot, szedret.

Sajnos az utolsó napokban Dorka belázasodott, haza kellett jönnünk. 5 napig tartó láz után megjelentek rajta a kiütések is...Nem evett,nem aludt, nem játszott és nem ment felfedező utakra. Sokat sírt, szopta az ujját és bújt az ölembe. Kicserélték a kicsi lányt. Dana próbálta felvidítani, bohóckodott neki, játszani szeretett volna vele, de Dorkica (Dana találta ki ezt a becenevet) nem volt jó kedvében. Abban reménykedünk, hogy Dana nem kapta el ezt a vírust. Neki különösen fontos, hogy egészséges legyen, hiszen pár hét múlva elkezdi az óvodát.

Elindult a visszaszámlálás. Nincs olyan nap, hogy ne gondolnék arra milyen lesz neki élete első napja, hete, hónapja az óvodában. És nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék arra, milyen lesz nélküle itthon. És indul a visszaszámlálás Dorottya első szülinapja felé. Anyanya.Így hív engem.