Ha én lennék a fő-fő-főirányítója a világnak minden héten lenne hosszú hétvége! Bár nem volt túl jó az idő a hónap elején, azért nagyon jól telt így is.
A Munka ünnepén annyi program és koncert közül nem választottuk egyiket sem, hanem itthon legóztunk. Krisz segítségével újraépült a lego friends city, minden napszemüveg és fagyi a helyére került. Kész őrület, hogy mik vannak ezekben a mai legókban! Dana nagyon szereti, sokáig szerepjátékozik velük és már Dorka is inkább játszik és épít, nem rombol. Volt idő az itthoni játékokra, kiderült milyen nagyjából Danus szociális helyzete az oviban.
A kultúrális élményről a Thália Színház gondoskodott, péntek délelőtt megnéztük a Rozsdalovag és a kísértet című darabot! Ki merem jelenteni, hogy mind a négyen remekül szórakoztunk, Dorkát ki kell emelni, aki 90 percet képes volt végigülni annyira lekötötte a tánc, mozgás, díszlet.
Amire nagyon vártam már, az idén sem okozott csalódást. Halász Judit örök és mindig szívetmelengető. Danát már nem kötötte le a koncert, de Dodó az első sorban táncolt ha nem éppen a kordonon csimpazkodott.
Itthon is volt sírás persze, de most nem a gyerekek, hanem én sírtam! Krisz megint írt egy olyan, de olyan Anyák napi levelet, hogy brühühühü!!!!!!!!!!
Évi mamáék velünk ebédeltek vasárnap, és délután Anyut köszöntöttük fel. Ők megkapták a cserepes virág mellé a két virágszálat is, hogy visszamehessünk a Kobuci kertbe kicsit zenét hallgatni.
Dodót beirattuk az oviba, Danáék készülnek a táncbemutatóra, Krisz ismét részt vett egy versenyen, én pedig kaptam egy csodaszép futócipőt! Minden jól van, ahogy van.
Dodó friss megállapítása:
-Anya, Dana, Dorka lány...Apa fiú. Mi két család vagyunk.
