Nyaralás 2. Szilvásvárad

Szilvásvárad/szilvásgombóc, óóóó, énekeltük az autópályán a kocsiban. A gyerekek egész jól bírták a hosszú utat, főleg, amikor aludtak..
Már többször voltam/voltunk Szilvásváradon, többször voltunk nyaralni is...de ilyen összeállításban még sosem. A Csapat: 2 nagyszülő, 2 szülő, 2 kiskorú. És a helyszín: egy gyönyörű szálloda apartmanja a hegy lábánál.
Amikor kérdezte Krisz, hogy milyen emléket vigyünk haza, egyből rávágtam, hogy a HÁZAT! Nagyon kényelmesen éldegéltünk egy hetet, nagyon finomakat ettünk, jókat aludtunk.
A nagy hőség után itt ért minket a hidegfont, hozott esőt, szelet és őszi időjárást. A hely adottságai lehetővé tették, hogy rossz időben se unatkozzunk. Szerencsére pakoltam mindenféle ruhát magunknak, mi nem fáztunk-áztunk. Mivel Krisz külön készülődött, így kb annyi ruhaneműt hozott, és olyanfélét, mintha pár napra Afrikába utazna. Viccesen mutathattunk, amikor sétálni indultunk. rajtunk 3-4 réteg, Krisztiánon egy laza atléta.
Egyértelműen a medencék aratták a sikert mindkét lánynál. Dorka minden veszélyérzet nélkül ugrott be kis-és nagymedencébe. A jacuzzit bugyogónak keresztelte és azt is imádta. Dana kipróbálta a mentőmellényt és eközben Bandi papa vizi mutatványokkal szórakoztatott minket.
Danus bobozott, nagyon élvezte. A kisvasút a Szalajka -völgyben meseszép tájakon robogott, a Panoptikumban királyokat néztünk, Bélapátfalván pedig örök emlék marad az Apátság és a vidámpark.

 

Sok mindent láttunk, de rengeteg kirándulási lehetőség van még, amiért érdemes lesz visszatérni.

Nyaralás 1. Kisnémedi

Nagyon jól időzítettünk, a borzasztó kánikula idején kint voltunk a telken. És ott egyáltalán nem borzasztó elviselni a hőséget. A két hatalmas diófa árnyéka alatt a medence szélén egy szál bugyiban ülni nem rossz dolog.
Danus felkelés után egyből ment a kertbe, élvezte a levegőt. A vakáció első napjaiban örültünk, hogy nem kell sietni, öltözni, lehet sokáig hálóingben flangálni. (hogy aztán rögtön fürdőruhába bújjunk.) A meleg az alvást se zavarta meg, édesen aludtak egymás mellett délután és este. Harmónikus volt minden: a lányok balettoztak, jégkrémeztek, nagyokat pancsoltak...Dorka édesen utánozza a nővérét mindenben. Én is pihentebb lettem, végre hosszú, folytatásos meséket szőttem Danusnak.

"Jönnek az Oláh-testvérek, a balerinaművészek!"- ez volt az a mondat, amelyik leggyakrabban elhangzott. A lányok állandóan táncoltak, nekünk, Happy kutyának, vagy Magdi néniéknek a szomszédból.
És persze születtek nagy bölcsességek:

-"Szeretek fejni, szeretem az ilyen öregasszonyos dolgokat..."-mondja Danus a reggeli borsófejtésnél.

-"Képzeld Anya, az Anti papa szappan nélkül mos kezet!......biztos azért mert öreg."-jön a ténymegállapítás.

-"Háromféle kutya van: szobakutya, vadászkutya, kóborkutya."

Dorka se maradt le:

-"Rajzolok katicát....vagy dinoszauruszt."-és egy hatalmas kriksz-krakszot alkot.

-"Jó ötlet!"-mondja, ha nyugtatási szándékkal olvasni hívom.

-"Most nem érek rá!"-utasít el, ha kérem fogja meg a matricáját.

Krisz nem volt velünk, de az első hétvégén azért bográcsozott egy isteni paprikás krumplit...


balerina:

hurrá nyár van!

Kultursokk

Dana többet volt az elmúlt másfél évben múzeumban, kiállításon, kulturális eseményen mint én. Nincs min szégyenkezni, ez van. Így a szezon végen még beugrott az Operaházba és megnézett egy balettelőadást, de csak miután előző nap részt vett Gödöllőn a monarchia ideiglenes visszaállításán. És hogy nem volt-e korai a több mint 2 órás balett? Nem. Dana élvezte, értette és teljesen magával ragadta az előadás. Bandi papáék minden előzetes megbeszélés nélkül váltak szép lassan kultúfelelőssé, megadva Daniellának mindazt amit a "rövid" hétvégeken mi itthon nem tudunk... A Hófehérke  balettelőadás teljesen elbűvöltve Danust, azóta még többször forog, spiccel, balettozik a lakásban, utcán, boltban. Dodo másodhegedűsként táncol mellette és percenként megkérdezi, hogy:- "Ugye én is szép vagyok, ugye én is gyönyörűen táncolok???"

És amíg Dana az Operában múlatta az időt, mi is elfoglaltuk magunkat. Krisz megint nekivágott a félmaratonnak,

mi Dorkával a Gyerekszigeten voltunk.

Dana tegnap volt utoljára oviban. Hétfő óta visszaszámol és kiabálja hogy kezdődik a vakáció, megyünk nyaralni. Megyünk....napok óta pakolgatok, szombaton elutazunk 2*1 hétre. Gyűlnek a csomagok. Csak a két lánynak van  10 pár cipője/papucsa/gumicsizmája.

Gondolatok (nem Pascal)

Tegnap este elalvás elott Danával az ágyban:
- Anya, ki lakott ebben a lakásban, amikor mi még nem laktunk itt?
- Akkor mi hol laktunk?
-Te ugyanakkor fogsz meghalni mint én és a Dorka?
- Ha te előbb meghalsz ki fog ránk vigyázni?
-Milyen lesz, amikor szülök egy babát?
Ezekről beszélgettünk a félhomályban. Néha át tudom érezni, mennyi kérdés, kétely esetleg szorongás, félelem lehet Danus fejecskéjében. Olyan tisztán lát már egy-két dolgot, de olyan sok mindenben hisz még, ami nem a valóság...
Nagyon érdekesen alakult az elmúlt hónapokban Dana magatartása. Továbbra is jó kislány, de néha felgyülemlik benne valami feszültség, szorongás és azt  meglepő pillanatokban, helyzetekben adja ki. Mintha ő is lázadni akarna valami ellen, ami nincs is ellene. Dorkával továbbra is nagyon kedves, bár mióta Dodo komoly testvéri veszélyt jelent a " nekem is, engem is, én is" törtetésével ,Dana külön a tudtára adja, hogy kinek hol a helye és ő a rangidős.

Persze ezek csak apró erőfitogtatások Dana részéről, bár néha Dorka tényleg egy kis mérges energiagombóc. Ahogy Bandi papa helyesen meglátta, ő az a gyerek, aki másodiknak mászik be az alagútba, de elsőnek jön ki.

Dorka mostanában fenyeget ha valami nem tetszik neki:
-Meghúzom a hajadat, megharaplak, megrúglak, lecsaplak!
A mai napig megdöbbenek, hogy mondhat egy másfél éves tökmag ilyeneket:
-Danus tedd onnan a lábadat mert én odafekszem....
-Szépen vacsoráztam, ügyes vagyok köszönöm- mondja ebéd előtt, úgy hogy egy falatot nem kóstolt még meg...
-Becsukod az ajtót mert büdös lesz a hálóingem.
-Nem szeretem a kakit, a kutyák is mindig kakilnak, tudod...

Szóval viccesek ezek a lányok. Meg aranyosak. Meg kedvesek és szépek és néha bosszantóak,
idétlenek, idegesítőek.  Mint a többi ilyen korú...

Kirándulás

Talán ez volt az első, igazi kirándulás a gyerekekkel...8 kilométer a Budai -hegyekben a Csergezán kilátóig.
Vannak napok, amikor érzi az ember, hogy minden tökéletes körülötte és benne. Hogy jó helyen van, jó időben és jó emberekkel. Én is így éreztem pár hete, amikor Szilviékkel elindultunk a kék kereszt jelzésen. Az érzés este 8 óráig kitartott, amikor egy  pohár bor/sör mellett konstatáltuk Krisszel, hogy: " jé még világos van és a gyerekek már alszanak..."
Persze volt pár dolog, amire nem számítottunk. Hogy a gyerekek kihagyják  az ebédre készített finom csirkés szendvicset es jól laknak kekszel és uborkával. Hogy Dorka általában ki, Dana általában be akar szállni a babakocsiba.  Le a kalappal Dana előtt. Néha nyafogott, de összességében  nagyon jól bírta a strapát. Érdekes én úgy érzem (a lakásban ülve ), hogy vonzódom az erdőhöz, az illatokhoz, neszekhez, de amikor kicsit eltávolodtam a társaságtól és elhúzott mellettem egy szarvasbogárnal nagyobb állat rémülten rohantam ki a bokrok alól. A kilátóba nem nagyon akartam felmenni, aztán amikor végül rászántam magam rögtön le akartam jönni. Öregszem...  A gyerekek meg nőnek...legalábbis Dana látványosan. Kb 3-4 kilót hízott az elmúlt félév alatt... Nemrég megkérdeztem Danát, hogy mit szeret legjobban és legkevésbé az életben.
A legjobban szeret: cumizni, játszani, rágózni, enni.
Amit nem szeret: öltözködni, nem cumizni, pisilni este...
Így látja négy és fél évesen a dolgokat.

  A kirándulás után fagyival  ünnepeltük magunkat és a jól sikerült napot!

Anyák napja

Sok mindenben hasonlítunk Krisszel es megannyi mindenben nem...úgy érzem én türelmes típus vagyok, ő nem annyira. Ez nálunk leginkább az ünnepeknel mutatkozik meg. Azaz az ünnepek előtti várakozásnál. Általában Krisz nem tudja kivárni az ünnepek adott napját, minden előbb van nálunk, mint a naptárban. Előbb jön a Mikulás, a húsvéti nyuszi, hamarabb megesszük a szülinapi pizzát, stb...
Amikor közeledett a május, tudtam, hogy nem kell vasárnapig várnom, hogy sírhassak... Már pár nappal előtte hangos susmákolásra figyeltem fel egy délután. Tudtam, hogy eljött az idő. Azaz még nem, csak mégis. Ott álltak a lányok es egyszerre szavalták a verset: Anyukám, anyukám találd ki...
Krisz megírta helyettük az anyák napi levelet, hogy jól elérzékenyüljek. Nem tudom mit gondoltak a gyerekek, hogy is van az, hogy anya egyszer boldogan nevet, fülig ér a szája, aztán meg ömlik a könnye?  
Természetesen pár nappal ezután az oviban is megvolt az ünnepség és le a kalappal: énekeltek, verseltek, mesejátékot adtak elő a kicsik és hozták a maguk készített ajándékokat. A szép perceket csak az árnyékolta be, amikor láttam, hogy egy fiúnak nem tudott eljönni az anyukája. Nem vette senki az ölébe, nem ölelgette meg senki a versek után.
Szeretem ezt az anyaság-ügyet, bár a mai napig átfut néha az agyamon, hogy milyen furcsa, hogy nekünk gyerekeink vannak, nem lehet, hogy a Marsról küldték hozzánk őket???!!!

Anya a Balkan Fanatik koncerten eresztette ki a fáradt gőzt:

Nyári tavasz

Tényleg megbolondult az időjárás. Nem csoda, ha Dana nem tudja követni, hogy mikor milyen ruhát kell felvenni, miért veszünk fel télikabátot márciusban és miért mehet oviba egy lenge strandruhában április közepén. Már az időjárás sem a régi...-mondanám, ha mondanék ilyeneket. Az is vicces, hogy a télen zöld karácsonyi kaktuszom most hozott két gyönyörű virágot.
Olyan sok mindenről tudnék/tudtam volna írni, de a nyárias tavasz miatt alig vagyunk itthon, esténként mindig megfogadom, hogy holnap majd írok, aztán....
A lényeg a lényeg. Jól vagyunk, a lányok aranyosak, sokat játszanak együtt, szerepjátékoznak, babáznak, gyurmáznak, vonatoznak, bújocskáznak, főznek...
Dorkából időnként előtőr a pankrátor éne es félelmetes dolgokat művel Danával. Fiúkat meghazudtolva birkóznak, harapás, karmolás, hajhúzás, rúgások, minden ami belefér.
 Dorka hihetetlen módon beszél.
-Játszunk anya! Én vagyok a hercegnő, anya a boribon.
- Beszélgessünk!- ül oda mellém.
-Gyere anya, várlak!-csalogat oda az ágyához alvás helyett.
-Add ide, lécci, lécci!
Minden átélt élményt újramesél, beleszövi, hogy "és akkor...." Élvezi, hogy beszél, hogy megértjük, hogy kíváncsiak vagyunk rá. Tisztán beszél és helyesen ragoz. Csak a múltidővel van gondban néha. Előfordultam, aludottam, kiborultam, bohócockodtam...
Dana pár hete Komáromban volt, megnézte a monostori erődöt Bandi papáékkal. Voltunk a szigeten gólyákat nézni, piknikeltünk a Kis Svábhegyen és részt vettünk az óbudai nap több koncertjén is. A kobuci kert is kinyitott. Dana bicajáról levettük a pótkerekeket, kiváncsi vagyok hogy ezzel a kevés gyakorlással mikorra fog megtanulni biciklizni.
Beindult a szezon Kisnémediben is, beüzemeltük a trambulint es a kosárpalánkot is.
Jól vagyunk. Nap nap után.

Mi vagy én április végen szerettem volna elutazni pár napra Krisszel kettesben. Nem jött össze, talán ennek a hiányát érzem néha. Néha. Amikor még EGY gyerek is sok. Amikor még egy GYEREK  is sok. Sokk.