Nyári tavasz

Tényleg megbolondult az időjárás. Nem csoda, ha Dana nem tudja követni, hogy mikor milyen ruhát kell felvenni, miért veszünk fel télikabátot márciusban és miért mehet oviba egy lenge strandruhában április közepén. Már az időjárás sem a régi...-mondanám, ha mondanék ilyeneket. Az is vicces, hogy a télen zöld karácsonyi kaktuszom most hozott két gyönyörű virágot.
Olyan sok mindenről tudnék/tudtam volna írni, de a nyárias tavasz miatt alig vagyunk itthon, esténként mindig megfogadom, hogy holnap majd írok, aztán....
A lényeg a lényeg. Jól vagyunk, a lányok aranyosak, sokat játszanak együtt, szerepjátékoznak, babáznak, gyurmáznak, vonatoznak, bújocskáznak, főznek...
Dorkából időnként előtőr a pankrátor éne es félelmetes dolgokat művel Danával. Fiúkat meghazudtolva birkóznak, harapás, karmolás, hajhúzás, rúgások, minden ami belefér.
 Dorka hihetetlen módon beszél.
-Játszunk anya! Én vagyok a hercegnő, anya a boribon.
- Beszélgessünk!- ül oda mellém.
-Gyere anya, várlak!-csalogat oda az ágyához alvás helyett.
-Add ide, lécci, lécci!
Minden átélt élményt újramesél, beleszövi, hogy "és akkor...." Élvezi, hogy beszél, hogy megértjük, hogy kíváncsiak vagyunk rá. Tisztán beszél és helyesen ragoz. Csak a múltidővel van gondban néha. Előfordultam, aludottam, kiborultam, bohócockodtam...
Dana pár hete Komáromban volt, megnézte a monostori erődöt Bandi papáékkal. Voltunk a szigeten gólyákat nézni, piknikeltünk a Kis Svábhegyen és részt vettünk az óbudai nap több koncertjén is. A kobuci kert is kinyitott. Dana bicajáról levettük a pótkerekeket, kiváncsi vagyok hogy ezzel a kevés gyakorlással mikorra fog megtanulni biciklizni.
Beindult a szezon Kisnémediben is, beüzemeltük a trambulint es a kosárpalánkot is.
Jól vagyunk. Nap nap után.

Mi vagy én április végen szerettem volna elutazni pár napra Krisszel kettesben. Nem jött össze, talán ennek a hiányát érzem néha. Néha. Amikor még EGY gyerek is sok. Amikor még egy GYEREK  is sok. Sokk.