Gondolatok (nem Pascal)

Tegnap este elalvás elott Danával az ágyban:
- Anya, ki lakott ebben a lakásban, amikor mi még nem laktunk itt?
- Akkor mi hol laktunk?
-Te ugyanakkor fogsz meghalni mint én és a Dorka?
- Ha te előbb meghalsz ki fog ránk vigyázni?
-Milyen lesz, amikor szülök egy babát?
Ezekről beszélgettünk a félhomályban. Néha át tudom érezni, mennyi kérdés, kétely esetleg szorongás, félelem lehet Danus fejecskéjében. Olyan tisztán lát már egy-két dolgot, de olyan sok mindenben hisz még, ami nem a valóság...
Nagyon érdekesen alakult az elmúlt hónapokban Dana magatartása. Továbbra is jó kislány, de néha felgyülemlik benne valami feszültség, szorongás és azt  meglepő pillanatokban, helyzetekben adja ki. Mintha ő is lázadni akarna valami ellen, ami nincs is ellene. Dorkával továbbra is nagyon kedves, bár mióta Dodo komoly testvéri veszélyt jelent a " nekem is, engem is, én is" törtetésével ,Dana külön a tudtára adja, hogy kinek hol a helye és ő a rangidős.

Persze ezek csak apró erőfitogtatások Dana részéről, bár néha Dorka tényleg egy kis mérges energiagombóc. Ahogy Bandi papa helyesen meglátta, ő az a gyerek, aki másodiknak mászik be az alagútba, de elsőnek jön ki.

Dorka mostanában fenyeget ha valami nem tetszik neki:
-Meghúzom a hajadat, megharaplak, megrúglak, lecsaplak!
A mai napig megdöbbenek, hogy mondhat egy másfél éves tökmag ilyeneket:
-Danus tedd onnan a lábadat mert én odafekszem....
-Szépen vacsoráztam, ügyes vagyok köszönöm- mondja ebéd előtt, úgy hogy egy falatot nem kóstolt még meg...
-Becsukod az ajtót mert büdös lesz a hálóingem.
-Nem szeretem a kakit, a kutyák is mindig kakilnak, tudod...

Szóval viccesek ezek a lányok. Meg aranyosak. Meg kedvesek és szépek és néha bosszantóak,
idétlenek, idegesítőek.  Mint a többi ilyen korú...