Vannak napok, amikor érzi az ember, hogy minden tökéletes körülötte és benne. Hogy jó helyen van, jó időben és jó emberekkel. Én is így éreztem pár hete, amikor Szilviékkel elindultunk a kék kereszt jelzésen. Az érzés este 8 óráig kitartott, amikor egy pohár bor/sör mellett konstatáltuk Krisszel, hogy: " jé még világos van és a gyerekek már alszanak..."
Persze volt pár dolog, amire nem számítottunk. Hogy a gyerekek kihagyják az ebédre készített finom csirkés szendvicset es jól laknak kekszel és uborkával. Hogy Dorka általában ki, Dana általában be akar szállni a babakocsiba. Le a kalappal Dana előtt. Néha nyafogott, de összességében nagyon jól bírta a strapát. Érdekes én úgy érzem (a lakásban ülve ), hogy vonzódom az erdőhöz, az illatokhoz, neszekhez, de amikor kicsit eltávolodtam a társaságtól és elhúzott mellettem egy szarvasbogárnal nagyobb állat rémülten rohantam ki a bokrok alól. A kilátóba nem nagyon akartam felmenni, aztán amikor végül rászántam magam rögtön le akartam jönni. Öregszem... A gyerekek meg nőnek...legalábbis Dana látványosan. Kb 3-4 kilót hízott az elmúlt félév alatt... Nemrég megkérdeztem Danát, hogy mit szeret legjobban és legkevésbé az életben.
A legjobban szeret: cumizni, játszani, rágózni, enni.
Amit nem szeret: öltözködni, nem cumizni, pisilni este...
Így látja négy és fél évesen a dolgokat.
A kirándulás után fagyival ünnepeltük magunkat és a jól sikerült napot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése