Karácsony

Azt vettem észre idén, hogy bár Dana elég "érett" már a Karácsonyra, a sok, szinte egybefolyó ünnep miatt nem tudott mit kezdeni vele. Már november eleje óta készítettük elő neki a születésnapot, utána jött a Télapóra való hangolódás, majd amikor lecsengett a Krampuszos-csokis-piros Mikulásos áradat, hangolódtunk a Karácsonyra.
Persze azért volt álmélkodás a kivilágított fa láttán, de Dana szinte természetesnek vette, hogy ismét ajándék-dömping van a lakásban, legfeljebb kicsit több, mint szokott. A csodálkozást felváltotta a gyakorlatiassága és szépen mindenkinek osztott egy-egy ajándékot.
Természetesen nem mindig találta el a címzettet, de a végére kibogoztuk a szálakat és mindenki megkapta a magáét. Én többek között ezt az ennivalóan szép bonbonos dobozt.
Danus és Dodó rengeteg ajándékot kapott: duplót, mágnestáblát, hercegnős krétás táblát, lovas tanyát, golyópályát, pónilovakat(16 db-ot!!!!!!!!) rágókát, csörgőt és horgászfelszerelést is hozott a Jézuska.
Én kaptam Krisztől egy 1000db-os puzzle-t, ami azért említésre méltó mert eddig 2db 1000 db-os puzzle-t tettünk ki a falra. Egyiket Danával, másikat Dorkával várandósan
raktam ki. Most persze nincs időm rakosgatni, de hamarosan nekilátok!
Dorka legszebb karácsonyi ajándéka számomra az, hogy a Szentestét megelőző éjjel óta átalussza az éjszakát. 10-11-től alszik 9-ig, amikor is mi Danával felébresszük, nehogy átaludja nekünk a délelőttöt is. Nem tudom, hogy sikerült ezt elérnünk, de talán a korai napirend kialakítása is közrejátszik. Dodót nem hagytam sose olyan nagyokat aludni nappal, mert vagy indultunk valahova, vagy éppen mentünk haza ebédelni, az ő alvását megszakítva. Így lett az alkalmazkodás nagymestere, aki sokszor 20-30 perc alvás után is rámosolyog az emberre.

Pár napja rájöttem, hogy mi a jó abban, hogy tél van, sötét van, hideg van. Az, hogy délutánonként már nem nagyon mozdulunk ki, hanem itthon vagyunk a lakásban és "csak úgy" együtt vagyunk. Dorka is egyre jobban figyeli a nővérét, figyel a hangjára, mosolyog rá. Én meg csak ámulok és bámulok rajtuk. Meg azon, amikor éjjel mindketten alszanak az ágyukban. Két kicsi lány.

A változás szele

fújdogál nálunk 3 hónapja, de lassan beköszönt a szélcsend. Ebben a bejegyzésben Dodót CSAKIS dícsérni fogom, mert megérdemli.
Hatalmasat változott az elmúlt 4-6 hétben, pedig már kezdtem beletörődni, és felkötni a gatyómat, hogy a jókislány Dana mellett lesz egy ideges, mérges, nyugtalan, hisztis babónk. Nem akartam elfogadni és elhinni a tényállást, de hát mit tud csinálni az ember, belőlünk gyúrták, ilyen lett. Aztán ahogy egyre nyiladozott az értelme, úgy ritkultak a vígasztalhatatlan, véget nem érő sírások. Dorka kb 2 hónapos kora óta érdeklődik a mozgó, színes tárgyak iránt. Ezt leginkább Anyakarból teszi, de már sokat elvan az ágyon, háton fekve is. És mosolyog. Rám, Danára, Nagyszülőkre, Keriandira és néha Apítóra is.:)
Ami még nagyon fontos, hogy elhagytuk az egésznapos hordozókendőben altatást és kis rábeszéléssel ugyan, de ágyban alszik el. Az éjjelekkel sosem volt gond, 1szer kel hajnalban/reggel, de rögtön visszaalszik. Ezt sok, nagyobb gyereket nevelő anyuka is megirigyelte már. Előttem új távlatok nyílnak, hiszen, amíg Dorka alszik tudok Danussal érdemben foglalkozni, ha nincs itthon akkor pedig házimunkázni, vagy blogot írni. Dícsérő blogot Dodókánknak. Mert jó baba. És még mindig gyönyörű.
Szia Dorka, üdvözlünk a klubban!!!!!!!!!
Ma voltunk oltáson, egy mukkanás nélkül tűrte a szurit. A startlapon délután olvastam, hogy VVKinga 3 hónap alatt 15 kilót hízott a villában. Dorka ezalatt kettőt a Raktár utcában.

Egy-kettő-hááárom

Remek ötlet volt Krisztiántól, hogy itthon maradt november 24-én mert így le tudott minket fényképezni reggel, pizsamában:)))

És délelőtt el tudtak menni ketten Danával a játszóházba:

Délutántól beindultak az események és érkeztek a vendégek! Dorkára való tekintettel idén mérsékeltük a létszámot és csak három kisgyereket hívtunk meg. Volt gitározás, bábozás és persze kislányos, rózsaszín torta.
A szülinap 2. része pár nappal rá a Nagyszülőkkel került megrendezésre. Dana idén igazán várta és élvezte is a születésnapi ünneplést és természetesen az ajándékokat.
Azt olvastam valahol, hogy a háromévesekre két dolog jellemző általában: az elszakadás és a kötődés (nem biztos, hogy ezekkel a szavakkal). Nálunk is ez jelentkezik már jó ideje. Egyrészről Danus nagyon önálló, sok mindent egyedül szeretne megcsinálni, egyedül közlekedni, lépcsőn le/felmenni stb...Másrészről nagyon sokszor kitalált félelmei vannak (szomszédtól, Mikulástól, sárkánytól...)amelyek ellen egyenest a szoknyám alá bújna.
Ez talán átlagos ezekre a kisemberekre, ami csak Danát jellemzi most a 3. életévében azt nem fogom tudni itt szavakkal összefoglalni.
Egy 14 kilós, 96 centiméteres szófogadó, jólelkű, értelmes, kíváncsi, vicces, alkalmazkodó kislány, aki néhába (by Danka) erőszakos, nyafogó, rendetlen is tud lenni. És még sok minden...például a legjobb nagytestvére Dorkának.

Nagycsalád

Az elmúlt hétvégén kibővült a család mert itt volt Laura. Akik jobban ismernek, tudják, hogy mennyit jelent nekem, hogy újból találkozhatok az unokahúgommal. Szerencsére az idő is kedvezett a szabadtéri programokhoz.
Ahogy felkeltek a lányok-elég későn...-mentünk is kirándulni. Szombaton a Hajógyári Sziget, vasárnap a Római part volt az úticél. A lányok nagyon jól elvoltak, rájöttem, hogy a nagy korkülönbség is lehet jó, Dana felnézett a nagylányra, aki gondos anyukaként kísérte fel a csúszdára, öltöztette, kezét fogta. Kellenek a testvérek. Kell, hogy legyen kivel a csúcsra törni,
vagy legyen ki kihúz a gödörből.

Dorka a babakocsiból aszisztált az eeseményekhez, hiszen ő is része volt az egésznek, ahogy Laura mondogatta. A délutánokat itthon töltöttük: gitároztunk, Krisz pizzát sütött, puzzle-verseny és töklámpa-faragás
volt a program. Persze egy ilyen nap után a gyerekeket nehezen lehetett ágyba küldeni és amikor végre ágybabújtak még hosszasan beszélgettek elalvás előtt.
A Rómain lángosoztunk,
aztán jött Gábor és Laura hazament.:(

Persze, hogy eljátszottam a gondolattal, hogy milyen lenne ha...
Jó játék.

Dorka-6 hetesen

A szakkönyvek szerint az első hat hetet gyermekágyas időszaknak nevezzük. Jól hangzik, kár, hogy én az első hetekből az ágyat láttam legkevésbé. Azaz látni láttam, de csak messziről. Dorka baba ugyanis nem alszik. Megszoksz vagy megszöksz ez lett az éjjelek jelmondata. Jelentem mindenki maradt s én próbálom elfogadni a helyzetet és regenerálódni minden 10, 20 esetleg 30 percnyi alvás után.

Biztos sok anya velem együtt elhatározza a kistestvér születése előtt, hogy ő bizony nem fogja hasonlítgatni a két gyereket egymáshoz. Aztán történik valami meghökkentő, pld. NEM ALSZIK A GYEREK és egyszercsak észrevesszük, hogy a leggyakrabban használt mondataink Bezzeg a..., Ő ilyenkor már régen..., Emlékszem... szavakkal kezdődnek.
Dana aludt, Dorka nem alszik. Dana nem cumizott, Dorka ezerrel cumizik. Dana csak egy téli Napkitöréskor sírta át a fél éjszakát. Dorka minden második éjjel átsírja az egész éjszakát (plusz a nappalt).
Próbálkoztam már mindennel: hajszárító, porszívó, mosogatógép zúgása, bevetettem pihenőszéket, hintát, hordozókendőt, Infacolt, hideg éjjeli levegőt, kevés sikerrel. A csecsemők ilyenkor átlagban 17-20 órát alszanak, a tönbbi időt szemlélődéssel töltik. Dodó nem az a szemlélődő típus, ő végigordítja a maradék időt, aztán annyira kifárad, hogy elalszik.
Az a furcsa, hogy Danus nem reagál a sírásra, olyan, mintha meg se hallaná. Mesét olvas, tv-t néz, rajzol, alszik emellett a fülsértő ordítás mellett.
De érjen véget itt a panasz, hiszen Dorka baba gyönyörű és egészséges. Már régen elfelejtettük, hogy valaha aggódtunk a pici súlya miatt. És azt hiszem ez a lényeg. Mert a nem alvás, sok hiábavaló próbálkozás és feszültség mellett határtalanul boldog vagyok. Vannak azért olyan ritka pillanatok, amikor mindkét lány alszik. Igaz, hogy a kicsi a vállamon, a kicsit nagyobb pedig a kezemet fogva. Ilyenkor megszáll egy eddig ismeretlen, nagyon nyugodt érzés. Hogy ez a két kicsi lány itt lesz velem mindig.

Rejtvény

Ki van a képen? Melyik Dana és melyik Dorka?

A helyes megoldásokat kérem elküldeni!

Négyesben

Dorka pár nap múlva 1 hónapos lesz. Egyrészt olyan, mintha tegnap jöttünk volna haza a kórházból, másrészt mintha örökké így lettünk volna. Négyen.
Nagyon sűrűek a napok. Az első időben volt, hogy összenéztünk Krisszel és kimondatlanul is egyre gondoltunk: Nem lehetne visszavinni az egyik lányt egy kis időre????
Gondolatban sokszor leborulok minden nagycsaládos előtt, akik tisztességesen, nyugodt légkörben nevelik csemetéiket. Hívjuk, aminek tetszik: munka, kaland, kihívás... szerintem a gyereknevelés egy kemény, hatalmas türelmet és kreativítást igénylő, életen át tartó felelősség.
Hála a gyönyörű őszi időnek sokat vagyunk kint a levegőn, Dorka alszik, mi pedig játszóterezünk. Dana nagyon együttműködő, ha felsír a kicsi szó nélkül jön haza, nem hisztizik, hogy maradjunk. Dorka jó baba, bár éjjelente sokszor ad ingyen cirkuszt, aminek nincs nagy sikere. Ma voltunk Gömöri doktornőnél, aki megdícsérte, hogy szuper baba, szépen fejlődik! Persze büszke is voltam, hazafelé nagyokat mosolyogtam a szembejövőkre. Boldog vagyok, hiszen Dorka 3500 gramm, ami azt jelenti, hogy rohamosan hízik! /és ezzel egyidőben megy össze, ma már csak 48cm volt-kértem, hogy ha lehet ezt az adatot ne rögzítsük a kiskönyvében./
Eltelt egy hónap. Azt hiszem lassan összerázódunk és hozzászokunk, ehhez a kétgyerekes léthez, amely nagyon mozgalmas, vidám, néha hangos, sírós, sokszor fárasztó de nagyon nagyon ló lesz!!!!!!!!!!