Dorka pár nap múlva 1 hónapos lesz. Egyrészt olyan, mintha tegnap jöttünk volna haza a kórházból, másrészt mintha örökké így lettünk volna. Négyen.
Nagyon sűrűek a napok. Az első időben volt, hogy összenéztünk Krisszel és kimondatlanul is egyre gondoltunk: Nem lehetne visszavinni az egyik lányt egy kis időre????
Gondolatban sokszor leborulok minden nagycsaládos előtt, akik tisztességesen, nyugodt légkörben nevelik csemetéiket. Hívjuk, aminek tetszik: munka, kaland, kihívás... szerintem a gyereknevelés egy kemény, hatalmas türelmet és kreativítást igénylő, életen át tartó felelősség.
Hála a gyönyörű őszi időnek sokat vagyunk kint a levegőn, Dorka alszik, mi pedig játszóterezünk. Dana nagyon együttműködő, ha felsír a kicsi szó nélkül jön haza, nem hisztizik, hogy maradjunk. Dorka jó baba, bár éjjelente sokszor ad ingyen cirkuszt, aminek nincs nagy sikere. Ma voltunk Gömöri doktornőnél, aki megdícsérte, hogy szuper baba, szépen fejlődik! Persze büszke is voltam, hazafelé nagyokat mosolyogtam a szembejövőkre. Boldog vagyok, hiszen Dorka 3500 gramm, ami azt jelenti, hogy rohamosan hízik! /és ezzel egyidőben megy össze, ma már csak 48cm volt-kértem, hogy ha lehet ezt az adatot ne rögzítsük a kiskönyvében./
Eltelt egy hónap. Azt hiszem lassan összerázódunk és hozzászokunk, ehhez a kétgyerekes léthez, amely nagyon mozgalmas, vidám, néha hangos, sírós, sokszor fárasztó de nagyon nagyon ló lesz!!!!!!!!!!
Drukkolok!
VálaszTörlés