Négyesben

Dorka pár nap múlva 1 hónapos lesz. Egyrészt olyan, mintha tegnap jöttünk volna haza a kórházból, másrészt mintha örökké így lettünk volna. Négyen.
Nagyon sűrűek a napok. Az első időben volt, hogy összenéztünk Krisszel és kimondatlanul is egyre gondoltunk: Nem lehetne visszavinni az egyik lányt egy kis időre????
Gondolatban sokszor leborulok minden nagycsaládos előtt, akik tisztességesen, nyugodt légkörben nevelik csemetéiket. Hívjuk, aminek tetszik: munka, kaland, kihívás... szerintem a gyereknevelés egy kemény, hatalmas türelmet és kreativítást igénylő, életen át tartó felelősség.
Hála a gyönyörű őszi időnek sokat vagyunk kint a levegőn, Dorka alszik, mi pedig játszóterezünk. Dana nagyon együttműködő, ha felsír a kicsi szó nélkül jön haza, nem hisztizik, hogy maradjunk. Dorka jó baba, bár éjjelente sokszor ad ingyen cirkuszt, aminek nincs nagy sikere. Ma voltunk Gömöri doktornőnél, aki megdícsérte, hogy szuper baba, szépen fejlődik! Persze büszke is voltam, hazafelé nagyokat mosolyogtam a szembejövőkre. Boldog vagyok, hiszen Dorka 3500 gramm, ami azt jelenti, hogy rohamosan hízik! /és ezzel egyidőben megy össze, ma már csak 48cm volt-kértem, hogy ha lehet ezt az adatot ne rögzítsük a kiskönyvében./
Eltelt egy hónap. Azt hiszem lassan összerázódunk és hozzászokunk, ehhez a kétgyerekes léthez, amely nagyon mozgalmas, vidám, néha hangos, sírós, sokszor fárasztó de nagyon nagyon ló lesz!!!!!!!!!!

Macskaünnep

Azért valamit biztos megéreztem, mert az előző bejegyzést 7-én írtam, 8-án este pedig bementünk a kórházba...

Az alábbi bejegyzést Dorka születése másnapján írtam, a kórházi ágyon, kezemben a pár órás kisbabával:

Szeptember 9-én,1ó50kor megszületett Oláh Dorottya!!!!!
Egy iciri-piciri kismacska. Macskaságát természetesen külsejének és méreteinek köszönheti. Illetve a doktor úrnak, aki első ránézésre lemacskázta.
Éjjel született, ahogy Krisz eltervezte és szőrtelenül, ahogy én elképzeltem. És nagyon-nagyon könnyen jött erre a világra. Amilyen gyorsan megfogant, olyan könnyen és fájdalommentesen érkezett meg ez a kicsi lány.
Danának nagyon tetszett, bár kinevette, hogy milyen picurka.
A két lány közt majdnem 3 év a különbség, ami az elején nagyon soknak tűnik. De lesznek ők egymásnak játszótársai, ezt tudom.
Ahogy azt is, hogy így négyen igazán kerek egészet alkotunk.
Örülünk Neked édes kicsi lány!!!

Várakozás

Türelmes embernek tartom magam, mostanában azért mégis kezdem elveszteni a türelmemet. Nem vagyok ideges csak nyugtalan, aggódó, érzékeny, fáradékony, nyűgös és nagyon kíváncsi!!!
Hogy mekkora lesz Dorka? Lesz-e haja? Sírós lesz vagy jóságos? Kire fog hasonlítani? Kriszre? Rám? Danára?
Sok a kérdés, és Krisztián se mindig megnyugtató a válaszaival. Amikor megkérdeztem Tőle, hogy milyen lesz Dorka, azt mondta, hogy kicsi és szőrös! Amikor jajgatok, mert fáj a hasam, az a reakciója, hogy ne szüljek ma, csak hétvégén és éjjel! Nem nagyon értem, de azért persze jobb, hogy viccel, mintha ő is nyugtalan, aggódó, nyűgös, stb... lenne. Bár szerintem sokszor ő is az.
A legkipihentebb és kiegyensúlyozottabb a családban persze most is Danka. Amíg én itthon növesztem a pici lányt, ő ismét Gödöllőn tölti a hétvégeket, ahonnan számos élménnyel gazdagabban tér haza hogy aztán megszeretgessen és a fülembe súgja:
-Úgy szeretlek, édes kicsi lányom!

Kettesben Apítóval

Ahogy egyszer már itt a blogtörténelemben, ismét átadom a terepet Krisznek, alias Apítónak:


Hiszem, hogy Danával a kettesben töltött idők fogják meghatározni boldog és természetesen olykor küzdelmes közös jövőnket. Tudatosságról azért nincs szó,de mindig is nagyon-nagyon sokat jelentett számomra az amolyan bohócos romantika. Kettőnk története a közel egy évig tartó heti két közös reggellel kezdődött. Ági két cégnél is francia nyelvórákat vállalt reggel 8 és fél 10 között a belvárosban. Ilyenkor Dana reggeli síró riasztása, hogy fent vagyok! hol vagytok???, engem talált meg. Hamar beláttam, vagy inkább szükségesnek éreztem, hogy ezeken a reggeleken több mese és hosszabb pizsamában maradás a kiváltság. Így is volt: 8 óra után, amíg Dana kedvenc vakond sorozat epizódjait nézte, én sütöttem a számomra Nagymamámat idéző bundás kenyeret reggelire. Természetesen ennek elfogyasztása a mese marathon közben történt. Aztán gyors öltözés és indulás a nyugatiba.
Babakocsival, gyalog, szájharmónikázva, üzleti telefonokat intézve, néha futva, fázva, sírva, nevetve, a virágos autót mindig megnézve a szentendrei útra a 206- os buszhoz, hogy végre találkozzunk Anyamanyával a metrónál…

Rég volt – szép volt!

Ma tudom, hogy ez az időszak volt az alapja, hogy ketten, boldogan töltsünk el akár egész napokat, mint napjainkban Kisnémediben a veterán motoros versenyen vagy augusztus 20-án a repülő napon…



Ez most van-még szebb lesz!

Némedi, Vác, Veresegyház

Sajnos véget ért a második nyaralás is! És ez is milyen jól sikerült!
Sokszor gondoltam arra az egy hét alatt, hogy igen, ez a tökéletes pillanat, le kellene fényképezni az agyamnak és előhívni tökéletlen pillanatokban.
Hogy melyek voltak ezek? Pár kép nagyon megragadt:
Dana ebéd után édesen alszik a kertben, Krisz a hintaágyon gitározgat, én olvasok, Dorka pedig rugdos a hasamban.
Vagy: Apja s Lánya jönnek haza a biciklizésből, nyitom Nekik a kertkaput, és látom Dana arcán a felhőtlen boldogságot.
Szerencsére kegyes volt velünk az időjárás, így bográcsoltunk, szalonnát sütöttünk, Medveotthont látogattunk, fagyiztunk Vácon, Dana fürdött is, egyik este koncertre is mentünk.
Persze jó volt hazajönni, Dana is azt érezte, amt mi felnőttek szoktunk. Nagyon jó elutazni, máshol lenni, de a legjobb hazatérni.
És mostantól itthon is maradunk, én is csak óvatosan hagyom el a kerületet. Közeledik a nagy nap. A második legnagyobb. Azaz a kicsivel az első...
Rengeteget fényképeztünk, csak 1-2 elkapott pillanat fér ide:







És végre egy elkapott hajazós kép:

Balaton

Ezt jól kifogtuk!!! 35 fok a parton, 25 fok a vízben, 10 napon keresztül. Nagyon senyvedtünk. Főleg amikor meglátogattuk Siófokon az Oláh Nagyszülőket és ott ücsörögtünk a kényelemes nyugágyon, fotelben és onnan néztük/élveztük a vizet, a jégkrémet,lángost,sört-mindenki amit szeret.
A mi táborhelyünk ahogy tavaly is, idén is Széplak-felső volt. Andiék ismét olyan vendéglátóink voltak, hogy nem is éreztük vendégnek magunkat. A két kislány időnként egymásra talált és kedvesen gyurmázott, csúzdázott, motorozott együtt. Érdekes látni, ahogy egyre jobban tűnik el a 10 hónap korkülönbség.

Én egész jól bírtam ezt az afrikai meleget,csak a vérnyomásom került még jobban a béka hátsója alá. Azért volt egy kis ijedelem a nyaralás alatt, minden bizonnyal egy lejárt szavatosságú alkoholmentes sör miatt. Mentő, kórház, infúzió. Soha többet NEM iszok alkoholmentes sört!!!!!!!!!!
A nyaralást közülünk Dana élvezte a legjobban, bár szerintem a Balatont, mint olyat nem tudta befogadni. Ha lementünk a széplaki strandra kereste Bandi papáékat, ha Siófokon strandoltunk hiányolta Lizit.
Meglepő bátorsággal vetette bele magát a vízbe, lesüllyedt, előbukkant, nyelt és egy keveset kiköpött a vízből.
Minden fürdés,.

medencézés,
jégkrém
ellenére Danus már nagyon hiányolta az óbudai lakást, miután megérkezett sorra vette a játékait, és még a WC-ülőkét is leellenőrizte.
S hogy kicsi Dorkáról is essen pár szó, köszöni jól van, bár a meleg vagy a kórház utáni diéta hatására nem hízik olyan gyorsan...
Dana már egyre jobban várja, megjegyezni se tudom, hogy mi mindent mesél róla minden nap. Csupa kedves dolgot.

Júliusi ősz

Kiszámíthatatlan idén az időjárás. Június végén befejeztem a tanítást, így adta magát az ötlet, hogy Kisnémediben töltsünk pár napot. Lelki szemeimmel már láttam, ahogy barnára süttetem egyre domborodó hasamat, miközben Dana nagyokat pancsol a kerti medencében.
Már az első nap gyanúsan sok időt töltöttünk bent a házban, mert kint kezdett hűvösre fordulni az idő. Nem írok időjárásjelentést, a megdöbbentő az volt, hogy befűtöttünk jüliusban és ha mégis kimerészkedtünk, akkor késő őszi szerelésben is fáztunk...
Azért így is jól telt az idő, Danussal nagy társasozást rendeztünk
és ettük Anyu finomságait: meggyes-túrós rétest, csokis palacsintát, túrógombócot...
Persze Krisz szokásos bográcsozása sem maradt el, ezúttal paprikás krumpli készült.
Én nem sok időt töltöttem a tűz mellett, azt is 4-5 réteg ruhában.
Persze a házban divatfotó-sorozat készült: