Türelmes embernek tartom magam, mostanában azért mégis kezdem elveszteni a türelmemet. Nem vagyok ideges csak nyugtalan, aggódó, érzékeny, fáradékony, nyűgös és nagyon kíváncsi!!!
Hogy mekkora lesz Dorka? Lesz-e haja? Sírós lesz vagy jóságos? Kire fog hasonlítani? Kriszre? Rám? Danára?
Sok a kérdés, és Krisztián se mindig megnyugtató a válaszaival. Amikor megkérdeztem Tőle, hogy milyen lesz Dorka, azt mondta, hogy kicsi és szőrös! Amikor jajgatok, mert fáj a hasam, az a reakciója, hogy ne szüljek ma, csak hétvégén és éjjel! Nem nagyon értem, de azért persze jobb, hogy viccel, mintha ő is nyugtalan, aggódó, nyűgös, stb... lenne. Bár szerintem sokszor ő is az.
A legkipihentebb és kiegyensúlyozottabb a családban persze most is Danka. Amíg én itthon növesztem a pici lányt, ő ismét Gödöllőn tölti a hétvégeket, ahonnan számos élménnyel gazdagabban tér haza hogy aztán megszeretgessen és a fülembe súgja:
-Úgy szeretlek, édes kicsi lányom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése