Óbudán. Pár nap múlva 8. éve.
Amilyen idegen volt először ez a városrész, olyan hamar szerettük meg a környéket. Közel a piac, ahol Krisznek évek óta bejáratott eladói vannak, közel a Tűzoltóállomás, amely rendszeres célpont a séták során, minden sarkon van egy játszótér (és ez nem túlzás), amelyből 2-3 a Máltai Szeretetszolgálat által működik és tartozik hozzá játszóház, mosdó és rengeteg ingyen használható játék.(társasjáték, kismotor, stb...). Szeretünk itt élni. Oly annyira, hogy pár éve minden apró és nem apró intéznivalót itt bonyolítok le a környéken. Hogy kicsit be is szűkűltem ezáltal akkor vettem észre, amikor megérkezve a Nyugati térre szabályosan megijedtem, hogy :
-Húúúú, mennyi ember! És milyen furcsa fejű egy-kettő!
-Mennyi részeg!
-Pfúúúj, de büdös van!.
-Hogy lehet az utcán enni!!!
Mintha kitörlődött volna az a huszonvalahány év, amikor is a belváros sűrűjében laktam és minden bűz, kutyagumi, tömeg, stb...természetes látvány volt.
Valahol érzem azért hogy vissza fogok térni (ha más nem a tanítás miatt), de őszintén szólva most még nem tartom vonzónak. Ami és aki fontos és vonzó, ők itt vannak a Raktár utcában. Még ha néha el is vágyódom ebből a gyerekes világból...
De hát ki ne szeretne ott lakni, ahol a kútból bor folyik???!!! (még ha csak egy napig is...)
A képek az Óbudai Promenádon készültek. Szt. Mihály napkor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése