Az élet úgy látszik ismétli önmagát. Amikor Danánál lejárt a GYED, szinte másnap dolgoztam, és most is így alakult. Persze előtte is voltak magánóráim, de hivatalosan ugye csak mostantól dolgozhatok. És rögtön majdnem félállásban! Nagyon élvezem, jól esik készülni az óráimra és öröm bezsebelni a sikereket, a hallgatóktól kapott dícséreteket.
Persze mindez nem jöhetett volna létre, ha nincs egy biztos családi segítség, Anyuék és Krisztián, akik a lányokkal vannak és nagyon rugalmasak az igényeimhez.
Tudtuk előre, ogy Dodó lesz a gyenge láncszem, hiszen Danus 5 évesen, számos nem itthon töltött nappal és éjszakával már rutinos Anya nélkül. De Dodó...
Anyut már régen a szívébe zárta, puszilgatja, játszik Vele, ragaszkodik Hozzá. Krisz a munkája miatt hétközben későn jön haza és ugye akkor itt voltam én. Most Rá hárul, hogy délután szórakoztassa a lányokat, később vacsorát készítsen, fürdessen, mesét olvasson és megoldjon minden apró és nem apró galibát...Ahogy telnek a hetek, úgy szokja meg Dorka hogy hetente kétszer nem veszek részt ezekben az esti murikban és kezdi megszokni a helyzetet.
Ma pedig legörbült szájjal mondogatta:-hiányzik az APA!!!!!
Örülök neki és persze Krisz is olvadozik, amikor elismétli Neki a telefonban. Jót fog tenni Nekik hogy többet lesznek együtt.
Azért ha megkérdezzük Dorkát, hogy anyás-e vagy apás, az előbbit válassza. A vicc, hogy ha megkérdezzük ugyanezt Danától, akkor rávágja, hogy apás, és némi hezitálás után:-vagy inkább PAPÁS!!!! Erre varrjál gombot!
Készül a vacsora:
Kire ütött ez a gyerek???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése