Január

Ebben az esős-szeles-napnélküli januárban sokszor eszembe jut, hogy mennyire jó lehet a Föld azon pontján lakni, ahol nincs tél és hideg, hanem egész évben kellemes az idő és süt a Nap. Mivel racionális vagyok, ezt a vágyat gyorsan elhesegetem magamtól és örülök annak, ami van. Mert annak is lehet, sőt kell is. Nem mindig vágyni/várni valamit.
Én például mostanában nagyon tudok örülni annak, hogy:
-ebben a borús időben itthon lehetek,
-sötét, hideg reggeleken nem kell a gyerekeket oviba/bölcsibe vinnem
-nem utazok BKV-n és nem bosszankodok a jegyárak miatt vagy nem izgulok, ha bliccelek
-Dana nem beteg, tavaly szeptemberben volt csak egy kis náthája
-Dodónak olyan kiszámítható az alvásideje, hogy újból elkezdhettem tanítani, amit nagyon élvezek
-ha Dana mond egy-két vicces mondatot rögtön feljegyezhetem.

Reggeli közben Dana elméláz:
-Anya, fogalmam sincsen, hogy hány éves voltm kiskoromban.
Vacsoránál az utolsó falat rántottát kiköpi:
-Anya, ez fogyókúra volt.
Anti papával futnak, közben Dana megjegyzi:
-Papa, most olyan fiatalnak látszol!

Rohan az idő. Dorka 4 hónapos és 1 hetes korában megfordult hátról hasra és már kibújt két alsó fogacska.


Ez a bejegyzés nem jöhetett volna létre ha a két lány nem aludna el délután szinte egyszerre. Ilyenkor vállon veregetem magam és nekilátok valaminek. Például egy bejegyzésnek:)