Szerepjáték

Elég régóta szerepjátékozunk már itthon. Eddig boltosat, királynőset, nyuszisat játszottunk, pár hónapja ezeket a ligthos szerepeket felváltották a gonosz boszorkányos, ravasz rókás, hétfejű sárkányos szerepek. Mostanában a csiribi-csiribá varázsszavakkal átváltoztat minket és aztán borzong. A hétvégén Krisz volt a ravasz róka, aki egyszer Danust, egyszer engem rabolt el. Amikor a róka engem ejtett fogságba, Dana jött és egy óriási fakanállal fejbe csapta a rókát. Úgy igazán.
Nála összeolvad még a valóság és a mese/képzelet világa, hiszen hosszan csodálkozott azon, hogy Krisznek vérzik a feje az ütéstől. Néha magát is elvarázsolja. Múltkor éppen jávorszarvassá varázsolt engem és saját magát. Addig hancúrozott a memlétező agancsával, hogy beütötte a fejét és sírni kezdett. Aztán a hüppögés közben megszólalt:- Most már visszaváltozom Danává! Biztos, ami biztos...
Sokszor bemegy a sötét fürdőszobába és aztán jajjgatva rohan ki, hogy sárkány van bent. Ha a mesében van egy kicsit félelmetesebb rész rögtön az Apja ölébe pattan és onnan kukucskál. Nem kell horrorra gondolni, múltkor egy lepkét kergetett a kisvakond és attól ijedt meg.
Ami még vicces, hogy nem mindig tudja, hogy mit is jelet pontosan egy-egy kifejezés.
Társajáték közben mondom neki, hogy dobjon nagyot és akkor sokat léphet előre. Ő fogja, jól megrázza a dobókockát és elhajítja a szoba túlsó végébe.
Ha viccelünk, hogy berúgunk a pezsgőtől, fogja magát és belerúg Krisz vagy az én lábamba.
Továbbra is dübörög a miért korszak:
-Apa, hallgassuk meg ezt a CD-t!
-Jó, akkor beteszem.
-Miért?
Persze az élet nem csak móka és kacagás. Néhába tündéri kislányunk tiszta zizi lesz. Mint most hétvégén. Olyan dolgokat művelt, hogy két nap alatt többször mondtam ki a NEM szót, mint az elmúlt 3 év alatt. És a hallása is romlott. Vagy legalábbis szelektív.

Dodóka köszöni nagyon jól van! A nyálbuborék-fújás után most a sikítás a kedvence. Nekünk is. Sikít ha tetszik neki valami, sikít, ha valami baja van.
És megduplázta a születési súlyát!!!

Január

Ebben az esős-szeles-napnélküli januárban sokszor eszembe jut, hogy mennyire jó lehet a Föld azon pontján lakni, ahol nincs tél és hideg, hanem egész évben kellemes az idő és süt a Nap. Mivel racionális vagyok, ezt a vágyat gyorsan elhesegetem magamtól és örülök annak, ami van. Mert annak is lehet, sőt kell is. Nem mindig vágyni/várni valamit.
Én például mostanában nagyon tudok örülni annak, hogy:
-ebben a borús időben itthon lehetek,
-sötét, hideg reggeleken nem kell a gyerekeket oviba/bölcsibe vinnem
-nem utazok BKV-n és nem bosszankodok a jegyárak miatt vagy nem izgulok, ha bliccelek
-Dana nem beteg, tavaly szeptemberben volt csak egy kis náthája
-Dodónak olyan kiszámítható az alvásideje, hogy újból elkezdhettem tanítani, amit nagyon élvezek
-ha Dana mond egy-két vicces mondatot rögtön feljegyezhetem.

Reggeli közben Dana elméláz:
-Anya, fogalmam sincsen, hogy hány éves voltm kiskoromban.
Vacsoránál az utolsó falat rántottát kiköpi:
-Anya, ez fogyókúra volt.
Anti papával futnak, közben Dana megjegyzi:
-Papa, most olyan fiatalnak látszol!

Rohan az idő. Dorka 4 hónapos és 1 hetes korában megfordult hátról hasra és már kibújt két alsó fogacska.


Ez a bejegyzés nem jöhetett volna létre ha a két lány nem aludna el délután szinte egyszerre. Ilyenkor vállon veregetem magam és nekilátok valaminek. Például egy bejegyzésnek:)

Január 12

Tavaly ezen a napon megjelent két csík a terhességi teszten. Mintha tegnap lett volna...
Emlékszem délután voltunk valahol Danával és hazafelé bementünk a patikába egy tesztért. Aztán hazajöttünk, levetkőztünk, én elkezdtem a vacsora előkészítését, amikor eszembe jutott, hogy van a táskámban valami, amiből pár perc alatt megtudom mitől voltam az előző heti edzés végén olyan furcsán rosszul...
Na gyerünk! Fürdőszobába be, csomagolás kidob, teszt megcsinál, én vissza a konyhába. Kavarom-keverem a valamit a konyhába, mire jó sok idő után eszembe jut, hogy én valamit elkezdtem. Fürdőszobába be, teszt megnéz: KÉT CSÍK. Ez most mit is jelent??? Szemetesből csomagolás ki, leírás elolvas: MICSODA????????!!!!!!!!
Danus, Danus!!!!!Kistestvéred születik!!! Jajdejó!-jött a válasz.
Így volt. Sosem fogom elfelejteni ezt a nem izgulós-elfelejtős-tesztes estét. Nem tudtam még, hogy Dani vagy Dorka, de azt tudtam, hogy nagyon-nagyon szerencsések vagyunk, hogy másodszor is átélhetjük a csodát. Hogy egy parányi sejtből gyönyörű és egészséges kisbabánk lesz.
Kisbaba a héten 4 hónapos.
Ez a kép pár perccel a születése után készült. Ő sír én meg örülök.:)))


Aztán volt, hogy együtt sírtunk az első időben, de most már sokat nevetünk:

A Szilveszter

2008 után újra itthon telt, csak most már négyesben!!!Nem volt ereszd el a hajam, meg tánc hajnalig, de nem is bánjuk. A malac már előző este óta befűszerezve figyelt a hűtőben, a (kölyök)pezsgő pedig hűlt a garázsban. Krisz és Dana délelőtt felmentek a Siklóval a Várba, mi Dorkával egy nagyot sétáltunk a napfényben. Dodó aludt, én pedig átgondoltam mi minden történt 2011-ben:
Januárban megtudtuk, hogy születni fog a kistesó, én a februárt nagyon rosszul viseltem, de márciusra elmúltak a rosszullétek. Tavasszal voltunk egy utó-nászúton Prágában, ami nagyon jól sikerült. Május-június a telekről szólt, sokat voltunk kint a levegőn, Dana fára mászott, homokozott, hintázott a kertben. Júliusban majdnem 2 hetet töltöttünk a Balcsin, én 1 napot a siófoki kórházban. Szerencsére "csak" gyomorrontásom volt, Dorka boldogan ficánkolt a pocakomban.
Augusztus végén elkezdtük Danával a családi napközit, szeptemberben világra jött a Kicsilány. Aztán jöttek a szülinapok, a legemlékezetesebb persze Danáé volt. Jó év volt. Sok boldog nappal.
Dana egyébként két dolgot mond el minden nap többször is: Jó kedvem van, Anya!!!és Anya, én nagyon szeretlek!!!Így telt el az év. Itthon, jókedvben, szeretetben, kirekesztve a külvilágban zajló eseményeket. Mert dönthet rekordokat a benzin ára, drágulhat a kőolaj, minket ez nem tud elkeseríteni.
31-én pezsgővel koccintottunk az újévre, Danus meg is jegyezte: Anya, ne idd meg az összes kölyökpezsgőt, mert berúgsz minket!!!
Sok minden fog történni idén is, Dodó első szülinapja, Dana első napjai az óvodában. Bár a körülöttünk zajló események nem sok jót ígérnek, tudom, hogy az itthoni Várat nem fenyegeti veszély. Hiszen itt van nekünk egy erős bástyánk: Apító.
Aki nélkül nem készülhetett volna el ez a kép.