Apával

Apa vicces. És szúrós. Ezt a két dolgot Danus már nagyon korán megtanulta.
A vicces Apukáját sokáig csak mereven bámulta, a szúrós borostájára meg apró, piros pötyökkel reagált.

Krisztián a baba megszületéséig eléggé képzavarban volt. Írom ezt azért, mert még csak 6-7 hónapos terhes voltam, de Dana már vagy 30 DVD filmmel rendelkezett. Ezeket Apuka gyüjtögeti azóta is, havonta rámutatva egyre, hogy : "-Ezeket mikor nézhetem meg Bubócskával?"

Aztán amikor megszületett Bubócska és pár hetesen gyakorlatilag semmit se csinált csak feküdt az ágyon, Apukája hazaérve a munkából gyakran megkérdezte: "-Sziasztok lányok,mit csináltatok ma?"

Hmm..., hogy mit is? Reggeli után tornáztunk egy órát, aztán shoppingoltunk a belvárosban, ebédre beugrottunk a Mekibe, délután megnéztünk egy laza, romantikus filmet, így elfáradtunk ezért fekszünk itt az ágyon.

Szép lassan azért helyreállt a kép, Krisz megszokta, hogy itt van ez a Kismanó, aki pont akkora, amekkora.

Most már nagyokat bírkóznak esténként, Apuka a plafonig dobálja Danácskát, aki kacag eközben.

Szoros a kapocs. Amikor az első időkben magukra hagytam őket, hazaérve látom, hogy Danus kenguruban figyelget Apja mellkasáról. Kiderült, hogy amint kiléptem a lakásból, Krisz felcsatolta és úgy sétáltak, táncoltak a lakásban.

Mára Apja s Lánya nagyon jóban vannak és még csak az elején tartanak. Krisznek rengeteg ötlet, vicces dolog, móka, bohóckodás (és sok-sok DVD film) van a tarsolyában.

Azt hiszem el vannak osztva a szerepek. Csak azzal a fránya borostával kéne valamit kezdeni.

Laura

Laura az én 8 éves unokahúgom és nagyon szép kislány.

(még)Egyedüli gyerek és ha szülei megpendítik előtte a kistestvér témát, szinte "sokkot" kap a tudattól,hogy neki kistestvére lesz, aki megtöri az egyeduralmát.

Ezért furcsa, hogy Danához mégis annyira kedvesen viszonyul.

- " Szia Danamanó!"- üdvözli hangosan, amikor megérkezik hozzánk. Már a kórházba is bejött a szüleivel és Anyukája elmondása alapján mély benyomást tett rá az 1-2 napos pici baba látványa.

Miután a régi fényképeket előkeresve megmutattuk neki, hogy ő is ilyen kopasz, golyófejű baba volt, mint Dana, még jobban megszerette.

-"Olyan édes pici lába van a Danamanónak"-hallottam már többször tőle.

Tegnap ünnepeltük Laura szülinapját, ahol sok gyerek volt. Laura leült mellénk a plédre és nézte Danát, ahogy játszik. Odajöttek a gyerekek: -"Gyere Laura játszani!"

Mire Laura: -"Nem látjátok, hogy itt van az unokatestvérem? Ő most sokkal fontosabb, mint ti."

Aztamindenit.

Laurának nagy szíve van, és Danának is van benne egy jó kis hely.

Azért, amikor viccesen elbúcsúzunk egymástól-

(-" Szia Ági, jó,hogy itt voltam,de még jobb, hogy elmegyek!"

-" Szia Laura, jó, hogy jöttél, de mégjobb, hogy elmész!")-megfordul a fejemben, hátha ezt gondolja magában:

-Nagyon aranyos ez a Danamanó, de azért jó, hogy itt van Ágiéknál és nem otthon nálunk.

Az utcán

Néha furcsa hangulatban, az utcát járom egymagamban (na jó, nem Danával, néha hármasban az Apjával) és találkozok,beszélgetek idegenekkel. Ez eléggé új szokás nálam (kb mióta Danát sétáltatom), régen sokkal zárkózottabb voltam az utcán.

De ma már!!!! Vagy engem/minket szólítanak meg, vagy én mesélek két villamosmegálló között a szemben ülőnek.

Sokáig azt gondoltam, hogy ilyen baba, mint Dana csak egy van. Mióta járom a várost, rá kellett jönnöm, hogy tévedtem. Minden harmadik nagymamának PONT ilyen aranyos, PONT ekkora, PONT ilyen mosolygós unokája van. Sejtettem, hogy kisszériás magyar termék az én lányom.

Van egy csoport (általában szintén az idősebb korosztály), akik szerint Danának a legjobb. Ezt akkor mondogatják, ha a baba a kenguruban nézeget vagy a babakocsiban szundikál.

Vannak, akik csak ürügyként használják a babát: "Jaj, de aranyos picibaba"- kezdik, de rögtön rákezdenek a mondókájukra, miszerint itt pár év múlva vad kapitalizmus lesz, se gyed, se családi pótlék.

A hittérítők is szeretnek minket, ellátnak több hétre való olvasnivalóval és 3 napos konferenciára meg éjjeli virrasztásra invitálnak. Ez utóbbiban sajnos mostanság erősen részem van, eszem ágában sincs ezt nyilvánosan, idegen helyen művelni.

Eddig a legviccesebb (hazáig mosolyogtam utána) mégis az az idős néni volt, aki egy korsó sörrel az egyik, lángossal a másik kezében megsajnálta a kenguruban alvó Danát:

-"Szegény baba!"

Megálltam és megkérdeztem:

-"Miért is?"
-"Mert lóg a keze, lába!!!"

Hát persze!!!Lógalábalóga, nincsen semmi dóga!!!

2x9

Dana 9 hónapos! Azaz 2x9, hiszen a hasamban is eltöltött már ennyit. Amíg a hasamban volt sokszor elképzeltem, milyen lesz ha itt lesz. Most, hogy itt van velünk, próbálok visszaemlékezni, hogy milyen érzés volt, amíg a hasamban volt.

Úgy emlékszem sokat beszéltem Hozzá. Most is. Nagyokat sétáltam. Most is mindennap jövünk-megyünk. Simogattam a hasamat. A napokban már ölelgettük egymást! Énekeltem neki. Megvannak a szokásos dalok a napi programokhoz. (felkeléstől-fürdetésig egy elég széles repertoár)

Terhesen is táncoltam vele,hol itthon, hol lagziban,vagy éppen a Szigetfesztiválon. Táncolni vele a karomban nagyon jó érzés.

Úgy látom vannak hasonlóságok...

Danus már nagyon NAGY lány! A kertben felveszi a kesztyűt a nála idősebb fiúkkal, ha a játékainak visszaszerzéséről van szó. Velünk vacsorázik, általában belekostólva a mi ételünkbe.

Egy óvatlan pillanatban majdnem dolgozni is elvitte az Apja:

Kilenc hónaposan persze még mindig a játéké és a világ megismeréséé a főszerep, én pedig boldogan nézem a háttérből, milyen sokáig elbíbelődik egy-egy műanyag kockával vagy labdával. Aztán hirtelen rátör az a bizonyos szeparációs szorongás és bárhol van, minden akadályt leküzdve teper felém. Ez néha fárasztó, de inkább jó érzéssel tölt el, hogy ragaszkodik hozzám.

Boldog baba. Boldog vagyok.