9+9

Dorottya betöltötte a 9. hónapot, így itt az idő, hogy összegezzem a kicsilány életének első 18 hónapját. Az első 9et még 2:1 ben töltöttük. Hogy milyennek éreztem Dorkát? Izgágának!!! Rengeteget mocorgott (én se sokat feküdtem nyugodtan) és okozott kínos perceket, estéket (mellékhelységek, bokrok, fatövek, kórház meglátogatása). A második 9 hónapot már szemtől szemben, azaz inkább kéz a kézben töltöttük. Milyen volt/van Dodó? IZGÁGA!!!! És akaratos, hisztis, harcos, nyugtalan és és és nagyon ANYÁÁÁÁÁÁÁÁS!!!!!!!! És ezek engem cseppet sem zavarnak(a legtöbbször) mert tudom, hogy Dodiból is rendes, jóalvó, szófogadó nagylány lesz (vagy nem). Az elmúlt másfél hetet Némediben töltöttük, ahol Dorka megtanult integetni és egyedül állni. Ezt a mutatványt általában 2-3 tárggyal a kezében végzi. Egyre nagyobb a hangja, ami ha valami nem rágható, nyitható, elérhető gyakran sikításba vált át. Danus továbbra is nagy kedvenc nála és viszont. Dana mindenből rögtön neki akar adni, mindent neki megmutatni. Így volt ez azzal a két szem cseresznyével is, amelyek a Dana-fán teremtek... Vendégek is jártak nálunk. Bogival: Vencel és Benedek: A két szem cseresznyét minden nap ellenőriztük, hiszen sokszor volt éjjel vihar. Dana mindig nyugtázta, hogy: Jajdejó, egy sem esett le!(a kettőből). Aztán az utolsó nap reggelére eltűnt az egyik szem cseresznye ( van még 5 cseresznyefa a környéken, miért az kellett annak a madárnak???!!!) Dana reakciója: Nem baj, akkor az legyen a Dodié! Ezt nem lehet tanítani. Ez az egyik gyerekben benne van, a másikban nincs. Danusban ott van.

Dupla gyereknap

Egyik kedvenc filmünk az Időtlen időkig Bill Murray-vel. Ezen a hétvégén átéltük milyen lehet minden nap ugyanarra ébredni, ugyanazokat a dolgokat csinálni. Történt ugyanis, hogy szombat reggel felkerekedtünk és kimentünk a Ligetbe. Ujjé a Ligetben nagyszerű! És az is volt. Danus horgászott, ugrálóvárazott és mivel bátran megmutatta fogait a fogászati buszban, cserébe kifestették az arcát. Tündérré varázsolták és egészen az esti fürdésig Oláh Daniella tündér volt. Délután Krisz meghívott minket fagyizni is, nagyon jó kis napunk volt. Aztán miután a gyerekek lefeküdtek, izgatottan néztük volna a gyereknapi fotókat, amelyeket a technika ördöge eltüntett. Sajnálkozás, bosszankodás után kitaláltuk, hogy még egyszer "megcsináljuk" a programot. Dana arcára óriási mosoly került, amikor reggel megtudta, hogy ma is kimegyünk a Ligetbe, sőt mindent ugyanúgy kipróbálunk. Persze nem mondtuk neki, hogy a fényképek miatt van az egész, de erre majd rájön 20 év múlva. Reggeli után be a kocsiba, ki a Ligetbe és kezdődött (majdnem) minden előlről. Szerencsére voltak újdonságok is de Danus semmi esetre sem hagyta volna ki az arcfestést. Dorka hol babakocsiból, hol takaróról, de leginkább a kezemből szemlélte a kavalkádot és leginkább a délutáni fagyizásnak/tölcsérezésnek örült. Sokszor érzem azt, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy ennek a két lánykának az anyukája vagyok, de ma eszembe jutott, milyen jó lenne, ha néha belebújhatnék Dana bőrébe és egy napra én lennék a lányom. És persze az is megfogalmazódott bennem, milyen jó, hogy egy-egy napot újra lehet élni... Nem lehetne minden nap GYEREKNAP? ugyan már KIRÁLYLÁNY!

Mindkét nap Dodó ébresztett minket:

Danus extra figurákat is bemutatott ugrálás közben:

A fagyi mindkét nap finom volt:

A kedvenc házi zenekarom:

Fárasztó ez a dupla gyereknap:

Az idő

Rohan. Sajnos. Ezt Dorka születése óta egyre jobban érzem. A kicsi lány már betöltötte a 8. hónapot, Danus napokon belül 3 és fél éves. Azaz néha fél 3, ha a játszótéren megkérdezik tőle. Okos nagylány, akivel nagyon jókat lehet beszélgetni és aki okos kérdéseket tesz fel, mint például: Anya, mi az a vérnyomás? vagy: Anya, mi az, hogy mesebeli? Anya, nekem is lesz majd anyatejem? És a legszebb: Anya, én is leszek Anyuka? Igen, Dana Te is leszel Anyuka. És erre a szívszorító újabb kérdés: Anya, akkor Te is itt leszel velem?

Nem vagyok még felkészülve ezekre a kérdésekre! Hihetetlen, hogy ennyi idősen milyen gondolkodása van a gyerekeknek, mennyire meglátják az összefüggéseket, milyen jól emlékeznek múltbeli eseményekre. Dorottya napról napra ügyesebb. Minden érdekli a világból. Táska, papírlap, kulcs, pohár. Néha azért a játékaival is eljátszik. Baba és mama szavakat érthetően formálja. És nyálasan mosolyog. Nagyon vicces. Élvezem, hogy ennyire más baba, mint Danus, aki kifejezetten komoly kisbaba volt. Ha furcsa hangot adok ki, nevet. Ha rámosolygok visszamosolyog. Ha megcsikizem, kacag. És grimaszol.

Néha azért az én kezembe is kerül a fényképezőgép:

Májusi nyár folyt.

Múltkor kimaradt pár kép, amiket szerettem volna itt is megőrizni, hogy egyben legyen kép és szöveg. Bandi papa mellett Krisz is nagy mennyiségű fotókat gyárt, így van némi "átfutási" idő, amíg a képek feltölthetőek lesznek... Szóval az a bizonyos Jutka néni puszi a sárga rózsáért:

Aztán az Anyák-napi meglepetés még sírás nélkül:

Mostanában a délutánokat itt töltjük a kertben. Danust hamar befogadta a fiúcsapat, hiszen megállja a helyét a futóversenyen is :

Továbbra is nagyon jól vagyunk, minden rendben, szép az élet!

Szerencsére sokat süt a NAP!!!

Májusi nyár

Nagyon szeretem ezt a hónapot, pláne idén, amikor nyári hőség köszöntött be a hónap elején. Majális, Óbuda-nap, Anyák napja, gyereknap, számtalan jövés-menés. Szeretjük. Dorka pár nap múlva 8 hónapos és szemmel láthatóan ő is élvezi, ha megyünk valahova. Ha fejére kerül a kalap és zárjuk az ajtót jár keze-lába és nagyokat örül. Egyébként is jókedvű kislány, aki imádja a hasát. Így jogosan érdemelte ki helyét az étkező asztalnál. Halász Judit koncertre is elvittük,de ő leginkább a zsömle szétcincálásával volt elfoglalva. Nem úgy nővére aki hangosan énekelt, kiabált és minden elénekelt dal után meghajolt a tapsra. És a végén átadta Jutka néninak a megérdemelt rózsát... Virágot én is kaptam és könyvet és az elmaradhatatlan Anyák-napi levelet. Persze,hogy sírtam. Képek is készültek, de azokat nem publikálom. Szemezgetek inkább az elmúlt hetek vidám képeiből!

A hintázást Dana is szerette:

Dorkával mostanában nem lehet bírni a kádban, nem fürdik a szó klasszikus értelmében, hanem álldogál a kád szélébe kapaszkodva. Azonban ha Danus ott van, megmarad ülve és nevetve:.

Mindennapok

Reggel 6 óra. Már egy ideje fent vagyok. Kávén, fogmosáson, túl. Várom a lányokat. Danus ébred kb fél 7 körül, belebújik az este kikészített papucsába és lejön a lépcsőn. Leül a fotelbe, hajazik, és kéri, hogy kapcsoljak ben neki egy kis mesét. Dorka kicsivel utána ébred és már felülve fogad a kiságyában. És mosolyog. Nagyon vidáman ébred. Elindul a nap. Jó napjaink vannak. Játszóterezéssel, biciklizéssel, néha vendégeskedéssel. Estére elfáradok, gyakran az esti mesénél elalszok Dana mellett. Néha "besokallok". Néha egy futó gondolat erejéig átvillan az agyamon milyen lenne ha mehetnék bárhova, bármikor. De a gondolat azonnal eltűnik. Nem kell bárhol és bármikor. Ez a legjobb dolog, ami történhetett velem az életben. Először Krisztián, aztán Dana és most már a kicsi Dodóka is. Fél 7. Hol van Danus??? Testvéri lábszagoltatás:

Húsvét

A húsvét egyik felét itthon, másik felét Némediben töltöttük.

Idén először Dodóval, aki ott "ünnepelte" 7 hónapos szülinapját. Ez alkalomból szinte egész héten négykézláb ringatta magát, nyálbuborékokat fújt és megtanulta oldalra kitenni parányi fokhagymagerezd fenekét. Amilyen pici, olyan kis eleven, aktív, sajtkukac baba. Megint a rohan az idő-effektus...Vége annak, hogy ő fekszik a pelenkázón és én eléneklem neki a zenei repertoáromat. Ágyban, kádban, pelenkázón mászni, kúszni, ülni, állni akar, vagy mindegy mit, de nem egy helyben lenni.
A nyuszi neki is hozott ajándékot, de sok minden nem fért el a kezébe, hiszen tele volt a keze egy gyönyörű, rózsaszín biciklivel. Ahogy eddig mindig, idén is a Dana-fa alá tette le a meglepetést, ahol Danus hamar rábukkant. Jó volt kint lenni, sokat voltunk a kertben, Krisz bográcsozott, én futóversenyeztem Danával. Mióta indult a futóversenyen, szinte állandóan versenyzik. Hol velem, hol Krisszel, de sokszor egyedül is elrajtol. Futva közlekedik egyik helyről a másikra. Én 2 futás között elnosztalgiáztam, milyen jó, hogy idén tudok futni, Danust megpörgetni, jókat enni-inni, otthon ablakot pucolni.Nagyon élveztem a terhességet, /leszámítva az első 3 és fél hónap ingereit/ de olyan nagyon jó, hogy már itt van velünk Dorka.

Danusért továbbra is odavagyok/vagyunk. Lehet mást tenni, amikor azt mondja, hogy neki Apa a Mindene?