Az idő

Rohan. Sajnos. Ezt Dorka születése óta egyre jobban érzem. A kicsi lány már betöltötte a 8. hónapot, Danus napokon belül 3 és fél éves. Azaz néha fél 3, ha a játszótéren megkérdezik tőle. Okos nagylány, akivel nagyon jókat lehet beszélgetni és aki okos kérdéseket tesz fel, mint például: Anya, mi az a vérnyomás? vagy: Anya, mi az, hogy mesebeli? Anya, nekem is lesz majd anyatejem? És a legszebb: Anya, én is leszek Anyuka? Igen, Dana Te is leszel Anyuka. És erre a szívszorító újabb kérdés: Anya, akkor Te is itt leszel velem?

Nem vagyok még felkészülve ezekre a kérdésekre! Hihetetlen, hogy ennyi idősen milyen gondolkodása van a gyerekeknek, mennyire meglátják az összefüggéseket, milyen jól emlékeznek múltbeli eseményekre. Dorottya napról napra ügyesebb. Minden érdekli a világból. Táska, papírlap, kulcs, pohár. Néha azért a játékaival is eljátszik. Baba és mama szavakat érthetően formálja. És nyálasan mosolyog. Nagyon vicces. Élvezem, hogy ennyire más baba, mint Danus, aki kifejezetten komoly kisbaba volt. Ha furcsa hangot adok ki, nevet. Ha rámosolygok visszamosolyog. Ha megcsikizem, kacag. És grimaszol.

Néha azért az én kezembe is kerül a fényképezőgép: