Húsvét

A húsvét egyik felét itthon, másik felét Némediben töltöttük.

Idén először Dodóval, aki ott "ünnepelte" 7 hónapos szülinapját. Ez alkalomból szinte egész héten négykézláb ringatta magát, nyálbuborékokat fújt és megtanulta oldalra kitenni parányi fokhagymagerezd fenekét. Amilyen pici, olyan kis eleven, aktív, sajtkukac baba. Megint a rohan az idő-effektus...Vége annak, hogy ő fekszik a pelenkázón és én eléneklem neki a zenei repertoáromat. Ágyban, kádban, pelenkázón mászni, kúszni, ülni, állni akar, vagy mindegy mit, de nem egy helyben lenni.
A nyuszi neki is hozott ajándékot, de sok minden nem fért el a kezébe, hiszen tele volt a keze egy gyönyörű, rózsaszín biciklivel. Ahogy eddig mindig, idén is a Dana-fa alá tette le a meglepetést, ahol Danus hamar rábukkant. Jó volt kint lenni, sokat voltunk a kertben, Krisz bográcsozott, én futóversenyeztem Danával. Mióta indult a futóversenyen, szinte állandóan versenyzik. Hol velem, hol Krisszel, de sokszor egyedül is elrajtol. Futva közlekedik egyik helyről a másikra. Én 2 futás között elnosztalgiáztam, milyen jó, hogy idén tudok futni, Danust megpörgetni, jókat enni-inni, otthon ablakot pucolni.Nagyon élveztem a terhességet, /leszámítva az első 3 és fél hónap ingereit/ de olyan nagyon jó, hogy már itt van velünk Dorka.

Danusért továbbra is odavagyok/vagyunk. Lehet mást tenni, amikor azt mondja, hogy neki Apa a Mindene?