Bizonyitvány

Ismét egy olyan pillanat részesei voltunk mindannyian, amely minket felnőtteket nagyon-nagyon sokáig feltölt majd. Hosszú várakozás - évzáró, ballagás - után elkezdődött a bizonyítvány osztás. A tanító nénik véleménye szerint beérett az osztály, és kiemelték, hogy egy összetartó, egymást segítő csapatról van szó.
Aztán kezdetét vette a bizi osztás. Nem ABC- sorrendben, hanem látszólag véletlenszerűen hívták ki a gyerekeket, átadták a bizonyítványt, kaptak kitűzőt, megkapták a szeptembertől gyűjtögetett gyöngyeiket. Gabi néni kérésére az osztálypénzből minden kis olvasónak vettünk egy könyvet, azt is átadták nekik. A véletlennek tűnő nevek "kupacokat" jelentettek. Négy kupac volt, a teljesítmény szerint rangsorolva. Csak vártam, csak vártam mikor hívják ki Danát, mikor veheti át élete első iskolai eredményét....a gyerekek kedvesen mindenkit megtapsoltak, a szülők is csillogó szemmel figyelték csemetéiket. Csak mentek, mentek ki a gyerekek.....
És a végén Gabi néni megfogta azt a kupacot, amelyben már csak két darab bizonyítvány volt. Nem akartam elhinni! Tudtam, hogy Dana ügyes, jól teljesít, de hogy a tanítók is igy kiemelik, nem gondoltam volna!
Példamutató magatartásáért, szorgalmáért és kiemelkedő tanulmányi eredményéért nevelőtestületi dicséretet kapott. Annyira, de annyira büszkék vagyunk! Persze a nevelőtestület fogalmát el kellett magyarázni...:)
És ezt az eredményt úgy produkálta, hogy soha, semmi túlzott önértékelés, büszkeség nem volt nála. Aki ismeri, tudja, milyen szerény, visszahúzódó, introvertált egy csajszi.:)
Így lett vége ennek az első osztálynak. Dana már tegnap, a vakáció első napján iskolásat akart velem itthon játszani, megcsinált egy szövegértéses feladatot szinte hibátlanul....mielőtt bárki gyanakodna, nem, nem kényszerítettük. És nem is örökletes! Mi sem voltunk ilyenek! Kire ütött ez a gyerek!?