Most megint aktuális. Általában az. Ritkán van egy-két este, amit kivételnek tekinthetünk. Minden este, majdnem minden este megy a cirkusz. Dorka nem tud elaludni. Nem is erőltetjük neki este nyolckor, amikor Dana megy aludni. Dorka alszik az oviban, egyébként sem egy könnyen elalvó, igy nála kilenckor van a takarodó. Nagy luxus szerintem, hogy amíg én Danával beszélgetek, olvasok neki, addig Dodó az apjával teszi ugyanezt lent a nappaliban. Aztán, amikor én lejövök, hármasban tesszük ugyanezt. Aztán bevonulunk a hálóba, ott is olvasunk/beszélgetünk és kilenc fele átmegyünk Dana mellé. Ilyenkor már csak fejből mese van, suttogás, csend. Eddig a pontig Dorka egy tünemény, puszilgatja Kriszt, simogat engem, bújik, mint egy cica. Ez így is megy, addig, amíg adom a jó éjszakát puszit, hogy most már itt a vége. Ebben a pillanatban Dorkának kipattannak a szemei, kiveszi szájából a cumis ujjacskáját és elkezdődik...hogy:
-nem tudok elaludni
- éhes vagyok
-játszani akarok
-mesét akarok.
Ilyenkor csendben suttogva próbálom nyugtatni, esetleg még egy X. mesét elmesélek. De nem hagyja abba ilyenkor. Sőt! Ekkor kezdődik. Beszél, nyervákol, énekel, mondókázik és váltogatja a fent idézett ötleteit. Dana pedig itt szuszog mellette és forgolódni kezd.
A szép, csendes kérés, mellébújás, simogatás, puszilgatás nem használ. Erősödnek a hangok, a követelések, Dana egyre jobban mocorog.
Ilyenkor jön el a pillanat, hogy kihozzuk Dorkát a szobából és próbálunk keményebb eszközöket latba vetni, aminek persze mindig sírás, orditás, hiszti a vége. A szépen befejezett estének pedig vége. Ez megy hónapok óta. Nem tudjuk az okát, nem tudunk rá megoldást. Néha vannak könnyű elalvások, de ilyenkor mindig azt hiszem, hogy beteg lesz a kislány...:(
Ui: a délutáni alvás olyan, mint a mesében. No konfliktus, no problem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése