Anya "dolgozik"

Azért az idézőjel mert Dana szerint Anya nem dolgozik, hanem tanít...Talán érzi , hogy nagyon szeretem a tanítást, nem kötelezettségként gondolok rá, és most is boldogan tértem vissza a munkaerő piacra.
Az élet úgy látszik ismétli önmagát. Amikor Danánál lejárt a GYED, szinte másnap dolgoztam, és most is így alakult. Persze előtte is voltak magánóráim, de hivatalosan ugye csak mostantól dolgozhatok. És rögtön majdnem félállásban! Nagyon élvezem, jól esik készülni az óráimra és öröm bezsebelni a sikereket, a hallgatóktól kapott dícséreteket.
Persze mindez nem jöhetett volna létre, ha nincs egy biztos családi segítség, Anyuék és Krisztián, akik a lányokkal vannak és nagyon rugalmasak az igényeimhez.
Tudtuk előre, ogy Dodó lesz a gyenge láncszem, hiszen Danus 5 évesen, számos nem itthon töltött nappal és éjszakával már rutinos Anya nélkül. De Dodó...
Anyut már régen a szívébe zárta, puszilgatja, játszik Vele, ragaszkodik Hozzá. Krisz a munkája miatt hétközben későn jön haza és ugye akkor itt voltam én. Most Rá hárul, hogy délután szórakoztassa a lányokat, később vacsorát készítsen, fürdessen, mesét olvasson és megoldjon minden apró és nem apró galibát...Ahogy telnek a hetek, úgy szokja meg Dorka hogy hetente kétszer nem veszek részt ezekben az esti murikban és kezdi megszokni a helyzetet.
Ma pedig legörbült szájjal mondogatta:-hiányzik az APA!!!!!
Örülök neki és persze Krisz is olvadozik, amikor elismétli Neki a telefonban. Jót fog tenni Nekik hogy többet lesznek együtt.
Azért ha megkérdezzük Dorkát, hogy anyás-e vagy apás, az előbbit válassza. A vicc, hogy ha megkérdezzük ugyanezt Danától, akkor rávágja, hogy apás, és némi hezitálás után:-vagy inkább PAPÁS!!!! Erre varrjál gombot!

Készül a vacsora:

Kire ütött ez a gyerek???

 

Őszi sanzon

Továbbra sem az ősz lesz a kedvenc évszakom, de valljuk be jó kis hónap ez. Feltéve ha szép napsütéses idő van és senki sem beteg az ovis újrakezdéstől.
Szeptemberben Dorka fája is napirendre került, Danának ugye van egy 5 éves cseresznyefája, Dodó se maradjon le, neki is ültetünk majd egy gyümölcsfát. Krisz kiásta a helyét:

Krisz ezen a hétvégén nagyon tevékeny volt, diót ütögetett le a fáról és pár tuskót is szétcsapott.

Készültek gesztenyefigurák is, Dorkának köszönhetően kb egy napig néztek ki eredeti állapotukban:

Mindkét lány imádja a szőlőt:

Betegség

Nagyon kikaptuk...Talán még sosem volt ilyen, hogy mindenki beteg volt. Nem teljesen egyszerre, inkább láncszerűen 2-3 napos átfedéssel. Dana kezdte. Számomra még mindig meglepő, hogyan dőlnek ki egyik pillanatról másikra a gyerekek. Múlt hétfőn ovi után még elsétáltunk a Praktikerbe, ahol Dana nézelődött, csacsogott, sőt még a 20 literes virágföldet is segítette betenni a babakocsi aljába. Aztán visszasétáltunk a kertbe és ott lemerült. Sápadt volt, fázott és nem volt kedve Andrissal sem szaladgálni. A lázmérő 38,2-t mutatott és a láz  2 napig, főleg este és éjjel is visszatért. Torokfájás, köhögés, arc ill. fejfájás miatt rögtön antibiotikumot írt fel a drnő. Ekkor csak reménykedtem, hogy Dodó megússza és örültem, hogy szerdán nálam jelentkeztek hasonló tünetek. Fejfájás, végtagfájdalom, nátha és láz...
Aztán amikor csütörtök éjjel felsírt Dorka már gondoltam, hogy baj van. Eszembe is jutott az ANNAPETIGERGŐ idevágó része, hogy:-Anya, riadtan kapott a fejéhez.
Hát én ennél prózaibb voltam és félkómásan, betegen csak annyi jött ki belőlem, hogy: -Basszus...Dorka is beteg lett.
Két nap láz és a csúnya köhögés...
Nekem nem sok esélyem volt pihenni...De talán jobb is így, hogy nem hagytam el magam. A két gyerek folyamatos orrszívása, gyógyszer, vitaminadagolása, cumik fertőtlenítése, folyadékpótlása, ennivalóval való kínálgatása kitöltötte a napokat. Amikor épp nem ezeket csináltam, akkor próbáltam jobb kedvre bírni a lányokat és szórakoztató társasága lennie a kis betegeknek, kézműveskedni, társasozni velük...
Dodó nem kapott antibiotikumot, de így is borzasztó mennyiségű szirup, csepp és minden egyéb gyűlt össze a konyhapulton.

Hogy a jóból senki ne maradjon ki Krisztián zárta a sort, őt is nagyon megviselte ez a kórság. Kicsit tanácstalan vagyok, hogyan tovább, hiszen a lányok és én is szedem a Béres cseppet, isszuk a friss limonádét, mi felnőttek esszük a fok, ill. lilahagymát...és mégis bekaptuk...

És mikor keresnek meg, hogy tudnék-e csoportot vállalni? Persze, hogy akkor, amikor egyik kezemmel tolom Dodó popsijába a kúpot, a másik kezemmel meg fújatom Danus orrát...
Szerencsére türelmesek voltak, és a sikeres állásinterjú után már dolgozok is!!! De erről majd egy későbbi bejegyzésben.

Óbuda

Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk...-énekli egyik kedvenc dalomban Cseh Tamás.

Óbudán. Pár nap múlva 8. éve.

Érdekes azelőtt sose jártam erre, amikor a lakást jöttünk megnézni meg kellett kérdeznem az Árpád-hídon, hogy melyik villamos megy Óbuda felé...
Amilyen idegen volt először ez a városrész, olyan hamar szerettük meg a környéket. Közel a piac, ahol Krisznek évek óta bejáratott eladói vannak, közel a Tűzoltóállomás, amely rendszeres célpont a séták során, minden sarkon van egy játszótér (és ez nem túlzás), amelyből 2-3 a Máltai Szeretetszolgálat által működik és tartozik hozzá játszóház, mosdó és rengeteg ingyen használható játék.(társasjáték, kismotor, stb...). Szeretünk itt élni. Oly annyira, hogy pár éve minden apró és nem apró intéznivalót itt bonyolítok le a környéken. Hogy kicsit be is szűkűltem ezáltal akkor vettem észre, amikor megérkezve a Nyugati térre szabályosan megijedtem, hogy :
-Húúúú, mennyi ember! És milyen furcsa fejű egy-kettő!
-Mennyi részeg!
-Pfúúúj, de büdös van!.
-Hogy lehet az utcán enni!!!

Mintha kitörlődött volna az a huszonvalahány év, amikor is a belváros sűrűjében laktam és minden bűz, kutyagumi, tömeg, stb...természetes látvány volt.

Valahol érzem azért hogy vissza fogok térni (ha más nem a tanítás miatt), de őszintén szólva most még nem tartom vonzónak. Ami és aki fontos és vonzó, ők itt vannak a Raktár utcában. Még ha néha el is vágyódom ebből a gyerekes világból...

De hát  ki ne szeretne ott lakni, ahol a kútból bor folyik???!!! (még ha csak egy napig is...)

A képek az Óbudai Promenádon készültek. Szt. Mihály napkor.

Dorkát nehéz fényképezésre bírni: