2013. szeptember 10., kedd

Nagylányom nélkül

Mint a múltkor írtam Danusról fotókat kellett nézegetnem a hosszú távolléte alatt...Aztán miután megérkezett, pár nap múlva elküldte Bandipapa a képes és írásos beszámolót az unokás nyaralásról.
A levelet itt közzéteszem, a képekből pedig nagy nehezen válogattam párat:


Tíz nap, kilenc éjszaka Danával

Nem volt semmi ez a nyárvége! Dana Zebegényben és Gödöllőn az eddigi leghosszabb ideig volt velünk, megfűszerezve egy felejthetetlen vácrátóti kirándulással.

Kezdjük Zebegénnyel.

A képekről levehető, hogy mindenféle időjárásból kijutott, de ez csak hab volt a tortán. Dana pont olyan volt, amit eddig tőle megszokhattunk: minden pillanatnak megtalálta az örömét, és miután Ö jól érezte magát így mi sem törődtünk az esetenként barátságtalan időjárással.

Dana eleinte élvezte az „egyedüllétet” babázott, rajzolt, mászkált a kertben, de amikor láttuk, hogy „társaságra vágyik” akkor társasoztunk, vagy együtt fedeztük fel a közeli-távoli környéket. Láttunk gyönyörű lovakat, „akik” mindig előkerültek, ha a legelőjük előtt elmentünk. Lementünk a faluba, megnéztük a Dunát- sajnos a templom zárva volt, csak bekukucskálhattunk- vendégeskedtünk - Dana kicsit tartózkodó volt- és vendégül láttuk a szomszéd gyerekeket is (ez már Danának is ínyére volt).

Dana jókat evett, ivott, éjszaka nagyokat aludt, de nappal nem volt hajlandó egy percet sem alvásra vesztegetni.

Öt nap után mentünk haza, belátva, hogy 36 m² esős időben nem ideális élettér, és Gödöllőn folytatódott a Nagy Nyárbúcsúztató Hancúr, két csúcsponttal, a fodrászat beiktatásával és a Vácrátóti Arborétum felkeresésével. A frizurázást Dana csajos attitűddel abszolválta: csevegett a kedves fodrászlánnyal és hosszas vívódás után nem a hercegnős, hanem az angyalkás variációt választotta, amellyel láthatóan elégedett volt.

A botanikus kert nem volt betervezve, hirtelen ötlettől vezérelve indultunk el, de mint a spontán programok általában, ez is jóra sikeredett. Dana elemében volt, minden új ismeret érdekelte, ahol táblát látott azt mind el kellett olvasni és el kellett magyarázni. Mindenről aztán volt véleménye és beszélt, beszélt, beszélt……

Az arborétum olyan, mint egy állatkert, csak itt a „beutaltak” nem mozognak, kivéve azt a kövek közé bújó kicsi kígyót, amit - a mi és a közelben lévő látogatók legnagyobb csodálatára- Dana fedezett fel. Megtaláltuk az arborétum különlegességét a mocsári ciprust, amelynek légzőgyőkerei babákat, emberi alakokat formáznak, és a végén- desszertnek- volt egy gyerekeknek készített interaktív kiállítás az erdőről, amelyben Dana –már egy kicsit fáradtan - de újabb érdekességeket fedezett fel.

Az utolsó napokban már emlegette a Raktár utcában hagyott családját, különösen gyakran Dorkát. Amikor sokadjára mondta, hogy látni szeretné kishúgát én nagy ravaszul felajánlottam a laptopon a fotók nézegetését. A felháborodott válasz:”De Bandipapa én a Dodót élve szeretném…”

Jó volt együtt lenni, látni, hallani milyen fizikai/mentális fejlődés eredménye a mai Dana, akin az látszik, hogy szeretettel faragjuk, alakítjuk mindannyian ezt a kicsi lányt.

Ezért is mindenkinek csókot/bókot küld a fotós-krónikás Bpapa

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése