Már tavaly invitáltak minket, de még nem mertem bevállalni a hosszú utat. Idén is tartottam a majd' 300 km-től, de kisebb nyavalygással, hajtépéssel, harapással, átpisilt, leöntött ruhadarabbal (ezt mind a hátsó szekció produkálta) megtettük a távot.
A blog első bejegyzéseiben még van kép Lucáékról, akik azóta elköltöztek Pestről. A két lány baba korában találkozott párszor és Ágival pocakosan együtt jártunk kismama jógára.
Vagy ennek a mélyről jövő ismeretnek vagy a.......nem is tudom minek köszönhetően a két lány az első perctől kebel-barátnőként viselkedett egymással. Dorka kicsit csipkedte, lökdöste a nála fél évvel fiatalabb Sárikát és inkább a nagyokhoz és a kutyához csapódott...
Mi hárman felnőttek pedig?
Teljes egyetértésben és összhangban főztünk, fürdettünk, altattunk, meséltünk és ittunk. :)
Kicsit olyan volt, mint 18-20 évesen: beszélgettünk, meséltünk, filozófiáltunk órákon keresztül. Minden reggel megfogadtuk, hogy hamarabb lefekszünk aznap, de persze mindig bőven éjfél után mentünk aludni.
Voltunk kirándulni, fürdőzni, láttunk gyönyörű dimbes-dombos vidéket, gólyát, egerészölyvet, rókát. Ez utóbbit az út szélén kinyúlva. :(
Ági nagyon-nagyon kedves vendéglátó. Neki és a ház hangulatának köszönhetően már az első perctől otthon éreztük magunkat Krisszel.
Minden természetes volt, minden úgy volt jó és akkor, amikor volt.
KÖSZÖNJÜK, HOGY OTT LEHETTÜNK!!!!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése