Mivel Dorka nagyon hamar Dodó Erectus-szá vált, Dana nagyon korán igazi játszótársként tekintett rá. Idilli volt a kapcsolatuk, néha megharapták, rúgták egymást, de semmi komoly.
Pár napja viszont úgy érzem negatív irányban halad a kapcsolatuk. Dana naponta többször mondogatja, hogy menjen onnan a Dorka, vigyük onnan, ahol ő játszik. Mintha tele lenne a hócipője már a kistestvére látványától is. Ha nem érek oda időben, hogy eltávolítsam a közeledő 80 centis támadót Dana fizikálisan is kinyilvánítja akaratát. (lökés, rúgás...)
-Dana, nem szereted a Dodót?
És hezitálás nélkül megkapja a választ:
-Nem.
Hoppá. Dana kicsit szereti most Dorkát, de jobban szereti a szomszéd házban lakó 9 hónapos Domonkost. Itt tartunk.
Pedig Dodó igazán aranyos kislány, de tényleg kiborító néha a viselkedése. Kiabál, sikít, hisztizik, ha valamit nem akar. Vagy valamit nagyon.
Csak arra tudok gondolni, hogy sok már neki itthon, hiányzik neki a komolyabb "társaság". Gyakran beszél, kérdez az oviról, talán lelkesen megy majd szeptemberben. (legalább az első napokban)
Sokat voltunk a telken, és amikor hazajöttünk mindig nagyon örült a barátainak.
Augusztus elején családilag is töltöttünk kint pár napot, végre a családfő is velünk volt. Olyan jól sikerült napok voltak, hogy hosszan bennem marad még az emléke. A közös bográcsozás, éjszakai túra, csillagnézés, medvefarmozás, hekkezés örök emlék marad.
Dodó védelmében még annyit, hogy vicces:
(néha olyan l'art pour l'art-os)
-Olyan fáradt vagyok. Érzem magam.
-Gyere Danus, jó meleg a hidegzuhany!!!!!!!
-Ha nő leszek...Danus leszek.
Egyszer én is aludtam, amikor farkas voltam.
A meséi még kicsit kurták:
-Egyszer volt, hol nem volt, volt egy csúnya galamb, ami szállt-szállt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése