Március 9-én egy szép szombati napon másfél éves lett Kicsi Dorka. Aznap éppen az
influenzával küzdött a kislány, amelyet Dana szállított neki haza az oviból.
Mára már jól vagyunk, újból a régi Dodó. (így becézik???!!!-kérdezi mindig a doktornő az oltásoknál). S hogy milyen is Dodó? A legaranyosabb másfél éves a világon. Nekünk biztosan.Írtam már, hogy Dorka valahogy mindent korán csinál, korán forgott, állt, járt és mostanra folyékonyan beszél. Ehhez a hónapok alatt hozzászoktunk, de azért az "én" szó használata megdöbbentett.
Tudatosan használja, néha viccel is vele és sokszor az értésünkre adja:
-Ez, én, Dodó-mutogatja meztelen pocakját, lábát fürdés közben.
-Hinta-palinta, hintázik Dodó, én-szórakoztatja magát hintázás közben.
-Én vagyok a Danadon-vicceskedik.
Az igéket ragozza, használ múlt időt.
-Mit csináltál az orroddal?-vonom kérdőre.
-Nyúlkáltam.
Gyakran használt szavai még az "akarom" és az "egyedül" és a "segítek". Általában mindig kiabálva. És ebből kiderül, hogy ki diktál mostanság a családban.
Ha épít valamit, hozza a konyhába és mutatja:-Nézd Anya! Ha elakad valamiben kiabál: -Segíts Anya!
Megtanulta az elmúlt napokban a sötét van nem látok, gyere babám gyújtsál világot versikét és ha a lépcsőházban kialszik a lámpa rá is zendít.
Itt vagyok ragyogok-kezdi, mikor kiküldtük a szobából mert harapott.
Anyukám, anyukám találd ki....-mondja végig a verset és mosolyog.
És még folytathatnám. Ami a legaranyosabb mindközül, hogy odabújik és azt mondja: szeretemanyát.
Egy kicsit sírok és már megy is tovább a móka...
Volt olyan, hogy nem voltál? Próbálok visszaemlékezni, de nem megy. Csak arra emlékszem, hogy feltettem magamnak a kérdést: -lehet a második gyereket is úgy szeretni, mint az elsőt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése