Ők mondták

Ebben a vacak időben feldobom kicsit a blog hangulatot. Grafomán lévén ide is lejegyzem, hogy miket hallunk mostanában a lányoktól:

Ovis tornára megyünk a Szentendrei úton. Nagy a zaj, esik az eső, rajtunk nagykabát, kapucni, alig látszik ki az arcunk.
-Gyere Dana bemegyünk az állatkereskedésbe melegedni!-javaslom.
-De Anya, miért kell az állatokat keresgélni???!!!

-Anya, én mikor fogok meghalni?-kérdezi a játszóházi babzsákon ülve.
-Nagyon sokára. Addig még lesz egy udvarlód, gyerekeid, ...
-De nekem miért kell ló?-szakít félbe.

Minden gyümölcsöt megeszik, kivéve a kiwit.
-Anya! Ha nekem lesz kisbabám én sose akarok neki kiwit adni!

Néha rákérdezünk a cumi ügyre... Mert alváshoz még mindig kell.
-Szerintem én csak a szerelemért nem fogok cumizni. Vagy a szerelem után.

-Akkor nem fogok cumizni, ha 5 éves leszek. Vagy inkább amikor nagymama.

/nem túl megnyugtató válaszok/

-Még nektek sem mondom meg, hogy mi leszek farsangkor!!!

-Apa! Holnap holnap lesz???!!!

Dorka sem marad le, kb napjában 10szer hangzanak el tőle az alábbi mondatok:
-Unatkozok.
-Fáradt vagyok.
-Megijedtem.
-Anya, segíts bekapcsolni jutubot!!!
-Szép vagyok.
-Senkit szeretek. Anyát is, Apát is, Danát is.

A hideg ellenére nagyon jó kis hétvége volt, részt vettünk az óbudai egészség napon, Krisz lefutotta a szokásos 10 kilométerét, nagybevásároltunk, voltunk táncházban és nem utolsó sorban Vince 3. szülinapján.

Nagyon jól vagyunk, maradjon is így mondjuk úgy 15 fokkal megtoldva.

Együtt

Olyan hamar összenőttek a lányok. Nem tudom pontosan, de Dorka  kb fél éves lehetett, amikorra már bőven azonos volt a bio/életritmusuk. Kis eltérésekkel, de egyszerre keltek és aludtak el délután és este. Ugyanabban az időben ettek, fürödtek és pár hónapja sok közös játékuk is van. Dorka imád duplózni, gyurmázni, barbie babát öltöztetni-vetkőztetni, csőben bújkálni, piknikeset játszani, mindenre felmászni és onnan leugorni. Ezeket Danus is szereti, így ebben (is) nagy a harmónia. Egy ideje a Wc-re is közösen járnak, illetve járunk. És ülünk. Dana a Wc-n, Dodó a bilin, én a sámlin. És van úgy, hogy mindkettőjük produkál...Nem részletezem, hogy micsoda bűvészmutatvány két kézzel a két popsit, bilit, kezeket, kezemet tisztára varázsolni...
Danus egyébként is nagyon szolidáris. Ha Dorka megharap engem és én "kiemelem" az adott helyzetből, kiküldöm a szobából, Dana soxor megkérdezi tőle:-Dorka, elkísérjelek?

Danáról mostanában nem voltunk jó véleménnyel. Krisszel észrevettük, hogy nem fejlődik, nem okosodik, sőt inkább ellentétes folyamatok zajlanak le nála, fexik a földön, cumizik, nincs kedve semmihez. Mintha visszafejlődne. Kissé bepánikoltunk, hisz' nem ehhez voltunk szokva. Persze elsőre rögtön az óvodát tettük felelőssé (tanárként most visszaadom, amit mi kapunk a gimisek szüleitől...), hogy nem fejlesztik eléggé a mi szép és okos és, és...lányunkat. Azon gondolkodtunk, hogy kivesszük és beíratjuk a Sorbonne-ra. Ha-ha-ha.
Aztán az élet (és a könyvtár) elém sodort egy gyermekpszichológia könyvet, amelyben azt olvastam, hogy kisgyermekkori fejlődési szakasz tetőpontja 4-5 éves korra tehető. Itt lezárul és legközelebb 7-8 éves korban van egy fejlődési szakasz. Szóval NO PARA, Dana most nem visszafejlődik, hanem éppen hogy a tetőponton van!!! (még ha az embernek nem is ez jut elsőre eszébe ha látja miket csinál).
És a tetőponton ott van mellette a Kicsi is.

Dana legyen fenn a János-hegyen:

Mesére várva:

Kinek a játszócumi, kinek az ujja:

Ovis tornán:

Lassan lekopik a festék a babaházakról:

18 hónapos

Március 9-én egy szép szombati napon másfél éves lett Kicsi Dorka. Aznap éppen az

influenzával küzdött a kislány, amelyet Dana szállított neki haza az oviból.

Mára már jól vagyunk, újból a régi Dodó. (így becézik???!!!-kérdezi mindig a doktornő az oltásoknál). S hogy milyen is Dodó? A legaranyosabb másfél éves a világon. Nekünk biztosan.
Írtam már, hogy Dorka valahogy mindent korán csinál, korán forgott, állt, járt és mostanra folyékonyan beszél. Ehhez a hónapok alatt hozzászoktunk, de azért az "én" szó használata megdöbbentett.
Tudatosan használja, néha viccel is vele és sokszor az értésünkre adja:
-Ez, én, Dodó-mutogatja meztelen pocakját, lábát fürdés közben.
-Hinta-palinta, hintázik Dodó, én-szórakoztatja magát hintázás közben.
-Én vagyok a Danadon-vicceskedik.
Az igéket ragozza, használ múlt időt.
-Mit csináltál az orroddal?-vonom kérdőre.
-Nyúlkáltam.

Gyakran használt szavai még az "akarom" és az "egyedül" és a "segítek". Általában mindig kiabálva. És ebből kiderül, hogy ki diktál mostanság a családban.
Ha épít valamit, hozza a konyhába és mutatja:-Nézd Anya! Ha elakad valamiben kiabál: -Segíts Anya!
Megtanulta az elmúlt napokban a sötét van nem látok, gyere babám gyújtsál világot versikét és ha a lépcsőházban kialszik a lámpa rá is zendít.
Itt vagyok ragyogok-kezdi, mikor kiküldtük a szobából mert harapott.
Anyukám, anyukám találd ki....-mondja végig a verset és mosolyog.

És még folytathatnám. Ami a legaranyosabb mindközül, hogy odabújik és azt mondja: szeretemanyát.
Egy kicsit sírok és már megy is tovább a móka...

Volt olyan, hogy nem voltál? Próbálok visszaemlékezni, de nem megy. Csak arra emlékszem, hogy feltettem magamnak a kérdést: -lehet a második gyereket is úgy szeretni, mint az elsőt?

Tudod a választ, érzed Te is.

Farsang

Itt a farsang, áll a bál, keingőzik a kanál...-énekelték múlt pénteken a Meseerdő oviban. Danát nem hozta nagyon lázba a farsang, sőt amikor kedvet próbáltam csinálni hozzá, hogy csütörtökön egész nap farsangoztok, megijedt és azt mondta, hogy ő aznap egyáltalán nem is akar oviba menni. Sokáig hercegnő akart lenni, pár napig boszorkány, de az utolsó napokban eldöntötte, hogy kutya lesz. Így lett belőle tündér.