Cirkusz

Tiszta cirkusz volt az elmúlt vasárnap. Szerencsére nem itthon, hanem a Ligetben. Hajajj, micsoda szórakozásban volt részünk!!!
Felejthetetlen, lenyűgöző, bámulatos, lélegzetelállító, káprázatos, egyedülálló, elképesztő...és még sorolhatnám a jelzőket. Mert mind igaz lenne. Engem elvarázsolt a cirkusz világa. Délelőtt 11-kor kezdődött a műsor és szép lassan eltűnt a tér és az idő, elfelejtettem mi lehet a mostanában anyás Dorkával,csak ámultam-bámultam. A szünetben átfutott az agyamon, hogy milyen más életek vannak mert míg más otthon kavargatja a rántást /vagy készíti a boeuf bourguignon-t/ itt a Cirkuszban varázslat történik.
Szépség és tehetség az előadóknál, báj és fegyelem az állatoknál. Gyönyörű lovas produkciókat láttunk, fantasztikus akrobatákat, erőembereket, zsonglőröket. Egyedül Szandra az elefánt volt kissé alulmotivált, de ez érthető is. A konferanszié elmondta, hogy a világ minden táján megfordult, több filmben is  szerepelt már. Szerintem már unja a banánt...vagy az almát...vagy a rivaldafényt...

Én viszont most éreztem rá az ízére, úgyhogy Bandi papánál /szemtelen módon/ már előre berendeltem magamnak egy meghívást jövőre is. Addig kitart a varázslat!!!

Dorottya

A család legkisebb porontya...
Ismertem Polgár Dórit, Raphael Dorkát, több tanítványomnak is Dorottya volt a neve és most itt van nekünk is egy. Ha kérdezzük, hogy hívják, megmondja, hogy Oládodó, de kimondja már a Dorkát, Dorottyát is. Sokat beszél és szépen, 3-4 szavas mondatokban.
-Apa aludt onnan.-mutat Apja helyére az ágyon.
-Dodó elviszi a pocakját.-vicceskedik és szalad a szobában.
-Anya hazajön.-nyugtázza, amikor megyünk fel együtt a lépcsőn.
-Dodó odaül, nézi Bogyócát, Babócát.
-Buta sárkány, mama mondta.

Imádom ezeket a mondatokat. Mindent meg lehet vele beszélni, vagyis majdnem mindent. Szeret énekelni, énekli a gólya, gólya gilicét, cifrapalotát, mondja az eccpecckimehetsz kiszámolósat, zikizakazakatolt.
Pár napja felfedeztünk egy új baba-mama klubot, beszéltem a klubvezetővel, aki pszichopedagógus és azt mondta, ahogy kb 20 perc után megismerte Dorkát, hogy szerinte intellektuális környezetben nevelkedik, látszik, hogy mennyire gazdag ingerek veszik körül.
Nem mondom, hogy nem esett jól... az kevésbé, hogy, amikor a szülés körülményeiről volt szó és boldogan emlékeztem vissza a viszonylag könnyű szülésre (meggyőződésem, hogy ilyen csak a mesében létezik), akkor rákérdezett, hogy kaptam-e oxytocint. Elmesélte, hogy ez a szer oxigént von el a babától és elindít egy kémiai folyamatot, ami...brrrrrr. Le a kalappal azok előtt, akik minden érzéstelenítés és gyorsító nélkül szülnek, de én erre nem voltam képes.Szóval fejlődik a Kicsi szépen, hipp-hopp és megnő, mint a gomba. Megünnepeltük a nevenapját, ahogy kell, degeszre ettük magunkat a kedvenc éttermünkben. Éppen arra volt jó a hazafelé tartó 10 perces séta, hogy itthon belénkférjen Éva mama csokitortája. És hiába integetett a vánkos csücske, nem nyúltunk el az ágyon, hanem megszánkóztattuk a két lurkót.

Egyébként is viszonylag nagy  a jövés-menés, hiszen tudatossan, vagy sem, de mindkét lányommal beiktattam külön programot és megyünk együtt is valahova a héten. Ez Dorkánál baba-mama klubot, Danánál ovis tornát jelent. Fárasztó nap után, jól esik a mesenézés. Persze kizárólag sapkában a tesóhoz bújva:

                                                    Dorottya=Isten ajándéka.

Köszönjük Isten.

Macskabenzin II.

Már egy hete nem iszok anyatejet.
Anya már régóta hajtogatta nekem, hogy csak a babák szopiznak és én már kislány vagyok. Erre én mindig rávágtam, hogy :-baba, de ezen ő csak somolygott. Hiába kérleltem, hogy:-teti, picit, ő múlt vasárnap óta nem adott nekem. Volt, nincs...
Néha eszembe jut-főleg elalváskor-de ő úgy látszik komolyan gondolja a megvonást. Olyanokat is kitalál, hogy elfogyott, csicsikál a teti. Micsoda szamárság! Nem vagyok vak, látom, hogy nem tűnt el.Tudom  ám, hogy mi van a háttérben. Apától névnapjára kapott egy üveg Jagert és csak azon jár az esze, hogy mikor kóstolhatja már meg végre. Talán lehet, hogy igaza van, tényleg túl vagyok a babaságon, 16 hónapos is elmúltam. A másik ütőkártyája, hogy mi mindent megeszek már. Igaz, hogy szeretem a lilahagymát meg a szalonnát, de azért jól esett néha az a teti.
Most helyette tehéntejet (most mivel jobb a tehéné, nem tudom), kakaót, meg valami fura ízű löttyöt kapok. Nem rosszak ezek, de az igazi móka, hogy ezeket szívószállal ihatom!!!
Szuper ez a szívószállazás mert minden nap különböző színű és ha már nem kérek többet akkor fújni is lehet. Ez utóbbi persze nem tetszik anyának, mert kakaós lesz a pizsim. Na bumm. Ennyi talán még belefér.
Be kell vallanom, hogy mióta nem szopizok, jobban is alszok. És persze anya is. Nagyon örül neki, hogy átalusszuk az éjszakát. Anya mondogatja is, hogy hamarosan a Nagyszülőknél töltöm az éjszakát. Micsoda egy anya! Ő meg majd issza itthon a Jagermeisterét. Tulajdonképpen azért szívesen mennék a mamáékhoz, persze csak a nagy és okos nővéremmel.
Hát itt tartunk. Asszem jól van ez így, nem szopizok többé...talán...
Jajj anya ne sírjál már ezen! Hiszen kislány vagyok már! És az a kakaó se olyan rossz!!!

Jól van Kicsim, már nem sírok. Nem érzem úgy, hogy leváltál volna rólam, hiszen folyamatosan lógsz rajtam mint egy kismajom...