Nosztalgia

Emlékszem, hogy amikor hazajöttem a kórházból és megláttam Danát megdöbbentem, hogy milyen nagy. A kórházban töltött 3 nap alatt annyira hozzászoktam Dorka apró méreteihez, hogy Danát furcsán nagynak találtam. Szegény Kriszt 5 percenként azzal zaklattam, hogy megnőtt-e a Dana és hogy olyan nagy a füle/feje/lába/bármilye. Azán pár nap alatt visszaállt a gyerekmérték a fejemben és rájöttem nem Dana nagy az ő 98 centijével, hanem Dorka baba kicsi a 48-al.
Tudom, hogy amikor Dana kicsi volt minden 1/2/3/ éves kisgyereket óriásnak láttam...Ezért kerestem elő Danus képeit és persze azért, hogy megnézzem hasonlít e a két lány 5 és fél hónaposan.
Dorottya továbbra is imádnivaló. Mostanában a nyálával gargalizál és ezzel szórakoztatja magát, kétszer alszik nappal és éjjel egyszer ébred. Az almát/sütötököt/krumplit kóstolgatja, azaz inkább csak maszatolja. Danus továbbra is kedves vele, vigyáz rá és szeretgeti. Ha hazaérkzik első dolga, hogy szalad a hugihoz és kezet csókol neki. És nem tudom, hogy örüljek-e neki, vagy nem, de az utóbbi hetekben megerősödött bennem, hogy Dana lányunknak nagyon finom lelkivilága van. Ami sokkal nagyobb, mint a füle/feje/lába.:)
A képek vegyesek, lehet találgatni ki-kicsoda:






És a mostani kedvenc közös képek: